38.

Sela órák óta egyedül ült a szobájában. Kezdett aggódni Arlynért. Nem szokott órákra eltűnni, nem jellemző rá. Pálcáját magához véve indult el a folyosón a nő szobája felé. Kopogott, majd megpróbált benyitni. Nem sikerült.

- Arlyn. Arlyn, én vagyok - szólalt meg. Semmi válasz. Elővette a pálcáját és megpróbálta feltörni a zárat, de nem sikerült neki. Pedig tudta, hogy Arlyn odabent van.

- Arlyn... – szólalt meg újra - Engedj be.

A nő eszméletlenül feküdt az ágyon. Észre sem vette, hogy hátán újra felnyílt sebeibe lassan a vérrel együtt beleszáradt a lepedő is. Meztelen, csupa seb testén mintha a fény is félt volna megcsillanni a borzalmas látványtól. A feldagadt szájú és állkapcsú nő lassan nyitotta ki a szemeit Sela hangjára, de képtelen volt megmozdulni.

- Arlyn... - mondta utoljára és halkan már csak magának a másik nő, ahogy feladta a kopogást és elfogadta, hogy nem fog bejutni társához. Ekkor hirtelen vágott belé, egy név. "Dave!" Sejtette, hogy valamit megint a férfi művelt. Elindult a szobája felé. Odaérvén kérdezés és kopogás nélkül vágta be az ajtót és rögtön a férfire szegezte a pálcáját.

- Mit műveltél vele?!

A sötét hajú férfi lassan emelte rá a tekintetét széles mahagóni íróasztalánál ülve. - Minő kellemes meglepetés, Sela... rég jártál nálam - pillantott fel rá lustán csillogó zöld szemeivel.

- Válaszolj!

Dave egy halvány mosollyal húzta össze szemeit, s letéve a papírt, amit eddig tartott, az ütlegektől kisebesedett kézfejeit összefonva könyökölt fel, majd tekintete a Sela mögötti falra tévedt, ahol megkínozta a másik nőt, s ahol kezdett sötétbarnára száradni a vér, amit megtiltott a házi manóknak, hogy letakarítsák.

Sela hátranézett. Szemei kitágultak a döbbenettől. A sírás kerülgette, de ezt a luxust nem engedte meg magának Dave előtt.

- Te elmebeteg állat! - köpte utálattal, ahogy visszafordult a férfi felé. Csupán azért nem átkozta meg azonnal, mert a pálcát tartó keze vészesen kezdett remegni a dühtől, a döbbenettől... és talán a félelemtől.

- Ugyan, Sela - rántotta meg a vállát - A kis barátnőd mondott rám cifrábbat is - húzta szélesebbre mosolyát, ahogy lassan hátradőlt a kényelmes faragott karosszékében, tekintetét újra a nőre emelve. Élvezte a tudatot, hogy Sela nem tudhatja, hogy Arlyn meghalt-e vagy sem. Sejtette, hogy a fekete hajú nő lesz olyan hiú, hogy nem akarja majd mutogatni magát a kis szeretőjének.

- Egy perverz, beteg állat vagy Gahan, akit meg kéne ölni. Legalább.

- És azt hiszed, képes lennél rá, Sela? Gyere csak ide, és próbáld meg - intett tekintetével, s mintha csak egy levegőt vett volna, annyi erőfeszítést jelentett neki annak az energianyalábnak az előállítása, mely láthatatlanul a nő köré csavarodva finoman húzni kezdte az asztal felé.

Sela hiába feszítette meg a lábait, nem tudott ellenállni az őt húzó erőnek. Szemeiben a gyilkos düh sütött és minden erejével ellenkezett, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a férfival.

Mikor a nő már mellette állt, lassan felnézett rá végigpásztázva a megfeszülő karcsú testet. Az energia visszahúzódott testébe. - Nos, úgy hiszed, hogy van benned annyi erő, hogy megölj? - támasztotta össze hosszú ujjait. Kézfejeinek bütykei vöröseslilában játszottak. Szinte még érezte rajtuk, ahogy a másik nő puha bőrét érték.

- Te is tudod, hogy nem - felelte Sela, lenézve a férfira.

- Akkor miről beszélünk, drága Sela? - nyújtotta ki egyik kezét, s végigsimított a jobbján álló nő combján a ruha anyagán keresztül.

A nő lehajolt a férfihoz, hogy durván az állába nyomhassa a pálcája hegyét.

- Lehet, hogy megölni nem tudlak Gahan. De hidd el: megkeserítem az életed, és ezért mindent megteszek - sziszegte.

- Ugyan hogy képzelted ezt? - nevette ki, miközben végigsimított a pálcán, mely megreccsent ettől, de nem tört el, csak felnyögött a férfi mutatóujjából áradó erőtől.

- Mindig lebecsülsz engem. Végzetes hiba - vette el a pálcáját, majd elfordult, hogy meginduljon kifelé.

De Dave elkapta a csuklóját és már mögötte is állt, ahogy megrántva kezét maga felé fordította, a szorongatott csuklót a nő hátához szorítva, hogy ne tudjon mozdulni. - Nem, Sela. Pontosan tudom, hogy mit tudsz. És azt is tudom, mit érzel... - mosolyodott el, s olybá tűnt következő mozdulata, mintha a nő körülötti levegőbe szimatolt volna bele, de nem csak a kellemes illatot, de az érzelmei intenzitását is magába szippantotta, hogy újabb kis morzsával növelje a hatalmát.

- Mit érzek Gahan? - kérdezett vissza mélyen a férfi szemeibe nézve.

- Gyűlöletet, aggódást és mindeközben ürességet.... milyen fagyos... - suttogta a szájához egész közel, majd megfordult vele, s Sela érezhette, hogy feneke az asztalnak nyomódik.

- Talán ideje lenne kicsit feltüzelni? - fűzte még hozzá Dave.

- Mit akarsz? - feszült az asztalnak a nő, habár érezte, hogy nem minden porcikája tiltakozik a kialakuló helyzet ellen.

- Elvenni azt, amit egy nő adhat egy férfinak - simult a nőhöz - Te talán készségesebb leszel a barátnődnél - kezdte el lehúzni a nő talárját.

- Ha nem, akkor mit csinálsz? Engem is megerőszakolsz?

- Valami olyasmi - vonta meg a vállát egy kis mosollyal, majd felültette a nőt az asztalra, s a szájába suttogta: - De valahogy úgy érzem, hogy nem lesz itt probléma... - mondta, majd mohón megcsókolta a nőt, s egyik kezével a hosszú combok közé kapott, feltűrve a fekete szoknyát.

Sela valóban nem ellenkezett. Gyűlölte a férfit. Mindennél jobban. De egyszerűen nem tudott neki ellenállni. Rengetegszer elhatározta magában, hogy nemet mond neki, de amint meglátta Dave-et ez az elhatározása hihetetlen gyorsasággal foszlott semmivé. Akárcsak most. Pedig tisztában volt vele, hogy a férfi csak kihasználja, de... nem érdekelte. Most nem.

Dave tudta, érezte, ami lejátszódott a nő fejében, s magában öntelten elmosolyodott, miközben sorra szabadította meg Sela-t a ruháitól, míg nem teljesen meztelenül ül előtte az asztal tetején. Zöld tekintetével forrón végigmérte a néhol sebhelyekkel tarkított hófehér testet, majd mohón bukott az egyik mellre éhes szájával és fogaival.

Sela elhalón nyögött fel, de mielőtt teljesen elvesztette volna a fejét, felvillant neki, hogy Dave bántotta Arlynt. Nem is akárhogy. A félelem támadt fel a testében, ami égette a belsejét. El akart húzódni a férfitól.

De a férfi nem hagyta. Megragadta a tarkójánál fogva épp csak annyira erősen, hogy fejét felé irányíthassa, ahogy fölé magasodott. - Most már ne visszakozz, Sela... jobban jársz - suttogta, miközben egy váratlan mozdulattal mélyen a nőbe vágta magát.

- Hagyj békén...- nyögött fel a nő miközben összeszorította a szemeit.

- Két lehetőséged van, Sela - lökött egyet a nőn másik kezével a combjába markolva - Vagy engedsz, és élvezed, vagy... - újabbat lökött - ... fájni fog. Nagyon. Ahogy a kis barátnődnek is fájt... Nem lenne egyszerűbb az elsőt választanod?

- Miért csinálod ezt velünk? - nézett rá.

- Talán mert függővé váltam a félelmeitektől, ah... a fájdalmaitoktól, a testetektől, és az ellenkezéseitektől? - nyalt végig a nő állának vonalán.

- És azért... félemlítesz meg minket, hogy... önmagad tápláld velünk? - nyögte szaggatottan, ahogy érezte: a teste felenged.

- Valami... olyasmi... - sóhajtotta a nő ajkaira, miközben csípője önmagához képest egész finoman mozgott a nő egyre nedvesebb ölében, akit félig lehunyt zöld szemei mögül nézett.

Sela csak elmosolyodott. Igen, ez tipikus Dave volt. Torz ismerősként üdvözölte az érzést, a kapott választ, a férfit magát. A nyaka köré fonta a karjait, hogy vad csókjaival boríthassa el a duzzadt ajkakat.

Dave belenyögött a csókba, s nyitott tenyerei a nő meztelen hátán siklottak néha beletúrva a hajába, ahogy elmélyítette a csókjaikat, vagy közelebb húzva magához a combjánál fogva, ahogy lökései gyorsultak.

Sela megfeszítette a derekát, hogy megnehezítse Dave dolgát. Elhalón felnyögött csókjaik közben.

A férfi újra felnyögött, s a következő pillanatban hátradöntötte a nőt az asztalon, hogy újra a legélvezetesebb szögben temethesse lüktető testébe magát, miközben habzsolta magába a felszabaduló energiákat.

Sela most már hangosan nyögött. Nem tudta kontrollálni a hangját. Elfelejtett mindent, csak a pillanatnak élt.

Dave egyre inkább belelendült, de most hiányzott belőle a tegnapi vadság. Élvezni akarta hallani a lányt, hisz tudta, hogy abból még több energiát habzsolhat be. Jobb hüvelykujja kettejük közé csúszott, és lendületesen izgatni kezdte a barna hajú nő lüktető pontját, miközben csípőjével egy pillanatra sem torpant meg. Nyögései kezdtek egyre állatiasabbá válni.

Sela hangja betöltötte a szobát, miközben vadul karmolta a férfi bőrét, ahol érte. Már nem tudta, hogy mit csinál.

Dave hirtelen csúszott ki belőle, s váratlanul merült el a forró nedvességben nyelvével, hogy meg is ízlelje a nőt vadul mozgó nyelvével.

Hangosan felnyögött, amiért nélkülöznie kellett a férfi térkitöltő tagját, majd a váltástól hamarosan meg is feszült a teste, ahogy Dave átjutatta azon a bizonyos határon.

A férfi elhalón belenyögött a nőbe, ahogy pólusai beszippantották a forró energiát a testéből, majd újra belé vágta magát, s szapora mozdulataival hamarosan artikulálatlanul ordított fel.

Sela vadul zihálva feküdt az asztalon, vékony teste csillogott a nedvességtől.

- Nem hiszem el, hogy sosem tudok neked nemet mondani - zihálta, de a légzése hamar kezdett normalizálódni. Dave nem fárasztotta le teljesen.

A férfi fejét a Sela két melle közti nyirkos árokban pihentette, s a hasára zihált, miközben kicsúszott belőle. A karcsú derék mellett támaszkodó tetovált kezei kellemesen remegtek a kielégüléstől.

A nő mondatára elmosolyodott egy pillanatra, majd feljebb emelkedve a nő arca fölé hajolt. - Talán zavar?

- Neeem - húzta el mosolyogva.

- Helyes - kapott az alsóajka után egy hosszas csókra, majd kiegyenesedve végighúzta jobbját Sela kulcscsontjától egészen a hasa aljáig mielőtt meztelenül leült volna karosszékébe, tekintetével továbbra is a csupasz nő kívánatos testén nyugtatva elégedett tekintetét.

Sela felült az asztalon, hosszú lábait keresztbetéve lógatta le az asztallapról. Barna haja kicsit kócosan és nedvesen hullott a vállaira, pár tincs a mellkasára került.

- Nocsak, már is elfáradtál? Öregszel Dave - mosolyodott el gonoszan.

A férfi szinte jókedvűen kacagott fel a karfákra támaszkodva. - Te meg tüzesebb vagy, mint azt mutatod - időzött el a tekintete a formás lábon.

- Okozhatok még meglepetéseket.

- Például? - pillantott fel a szemeibe.

- Akkor már nem lennének meglepetések - húzódott újabb mosolyra a szája.

- Igaz. Mutass valamit!

- Mire gondolsz? - pillantott rá kérdőn, bár szinte tudta a választ.

- Szerinted? - emelte meg egyik szemöldökét.

Sela lecsúszott az asztalról, majd a férfi meztelen ölébe ült - Mesélj, mit szeretnél, hogy mit csináljak veled? - súgta a szájába.

- El tudnám viselni, ha nekem nem kéne megmozdulnom, csak élveznem - súgta vissza fátyolosan mély hangon, de kezei továbbra is a karfákon nyugodtak.

- Esetleg kötözzelek is ki? - rándult meg a szája a gondolat hatására.

- Esetleg.

- Esetleg? - hajolt a füléhez, amibe bele is harapott.

- Csináld!

Sela röviden felnevetett, majd magához hívta a pálcáját, aminek segítségével lekötözte az alatta ülőt. Mikor kész volt a művelettel szélesen elvigyorodott, majd újra Dave ajkainak esett, bemelegítés gyanánt.

A férfi mohón viszonozta a csókokat, vadul űzve a nő nyelvét, ahogy érezte testében a vágy előszelét újraéledni. Ahogy megmozdította lekötözött karjait, tudta, hogy könnyedén kiszabadulhatna, ha akarna, de hagyta, hadd alakuljon ki a játék.

A nő elindult harapásaival tarkított csókjaival lefelé Dave testén, hogy majd a lábai közé érve kicsit megdolgozza áldozatát.

Dave jólesően sóhajtott fel, s érezte, hogy testének izmai itt-ott megfeszülnek. Sötét pillantással figyelte a nőt.

Végül elérte a célját. Mélyen nézett Dave szemébe, miközben nyelve hegyével kóstolgatta a férfit, vagy finoman a fogai közé csippentette az érzékeny bőrt.

A férfi keze már rég Sela hajában lett volna, ha nincs lekötözve, de élvezte, hogy a nő azt hiszi, most ő uralkodik. Elmosolyodott, majd lehunyva szemeit a magas háttámlának döntötte fejét felnyögve - Vedd be teljesen! Gyerünk!

Sela eleget is tett a követelésnek. Tövig eltűntette a szájában a felkínált testrészt.

Dave artikulálatlanul nyögött fel, majd elkezdte gyorsabban kapkodni a levegőt, mikor a nedves száj feszes tempóban mozogni kezdett rajta. Kezdte elveszíteni az eszét, s érezte, hogy egyre keményebbé válik újra, mikor a nő erősebb vákuumot képezett rajta.

Két ujjából gyűrűt formázva fokozta Dave élvezetit.

Most már hangosan nyögött. Öblös hangja visszhangzotta szobában. Érezte, hogy keményebb már nem is lehetne a találékony mozdulatoktól. - Ülj rám! Most! - nyögte feketére sötétült tekintettel.

- Neeeeem Dave - szakadt el tőle - Most az van, amit én mondok.

- Mit akarsz csinálni? - nézett le rá. Tekintetében megvillant a veszélyesség is.

- Semmit rosszat - hajolt vissza kényeztetése tárgyához, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta.

Dave tovább nyögött, de nem tetszett neki teljes mértékben, hogy Sela akar irányítani. Az az ő feladata. Karjai a kötélnek feszültek.

Sela érezte a feszültséget a férfiben, tudta, hogy nem tetszik neki a rangsorcsere. De nem érdekelte. Most Dave is kap egy kis leckét tőle. Szenvedélyesen és elképesztő ritmust diktálva dolgozott tovább rajta.

Dave érezte, hogy nem fogja sokáig bírni már, de nem hagyhatta, hogy Sela akarata teljesüljön. Karjait megfeszítette, mire a kötelek lassan elpárologtak a bőréről. Egy határozott mozdulattal markolt Sela hajába a tarkójánál, s felszisszenve az őt végigkaristoló fogaktól felrántotta magához, s két kezével a nő csípőjén húzta magára, hogy forró tagját végre tövig belé csúsztathassa.

A nő átkozódva szisszentett fel. Pedig már úgy beleélte magát...De gondolatait kiűzték fejéből Dave mohó és mélyreható mozdulatai.

- Mozogj! Gyerünk! - szólt rá felnézve az őt lovagoló nőre, miközben fájdalmasan szorította a csípőjét.

Eleget is tett a kérésnek. Csípője eleinte lassú, majd egyre gyorsuló mozgásba kezdett, egyre több kört írt le vele, miközben mélyen magába fogadta Dave-et.

A férfi perzselő tekintetével figyelte őt, s egyre többször nyögött fel rekedten a nedves nőiesség forróságától.

Sela mozdulatai egyre bátrabbak és mohóbbak lettek, mikor felfogta, hogy Dave valóban nem akadályozza meg semmiben. Újra megtalálta a férfi ajkait, hogy vadul haraphassa őket.

A férfi hagyta, hogy az alsóajkát harapja, vagy a nyelvével játsszon. Félig lehunyt szemmel figyelte őt, miközben a szájába nyögött, kezei pedig még szorosabban markolták a csípőjét vagy a fenekét, s gyorsabb mozdulatokra ösztökélték. Már a határ közelében járt, ezt a testén újra meg újra átfutó remegések példázták.

A nő is érezte ezeket a pici remegéseket, amik egyre gyakrabban érték egymást. Tudta nagyon is jól, hogy mit jelentenek. Ajkán mosoly játszott, ahogy befeszítette a gátizmait, ezzel megőrjítve az alatta ülőt.

Dave egyik keze válaszul újra a nő csiklójához siklott, és mohón ingerelni kezdte, miközben hatalmasakat nyögött.

Sela felnyögött, ami inkább volt egy rövid sikoly, semmint nyögés. Elsötétülő szemekkel nézett Dave-re.

A férfi arca egy pillanatra látszólag fájdalmasan torzult el, ahogy hátravetette fejét, és ölében megemelve a nőt forrón élvezett újra belé rekedten felkiáltva.

Sela megmerevedő gerinccel fogadta magába a kapottakat, majd zihálva engedett fel.

Dave szája kiszáradt, kapkodva vette a levegőt, ahogy felnézett a nőre, akinek még mindig tartotta a derekát.

- Nos... remélem élvezted - szólalt meg Sela halvány mosollyal a száján.

- Ó igen. Elég jó volt, nem panaszkodom.

- Elég jó? - háborodott fel a nő.

- Elég jó. Ez tőlem már dicséretnek számít, tudod jól - cirógatta meg szórakozottan egyik hüvelykujjával a nő derekát.

- Végül is... - mosolyodott el szélesebben, majd oldalra hulló tincseit egy fejrándítással terelte a hátára, és elkezdett lemászni a férfiről.

Dave visszavéve áthatolhatatlan higgadtságát gyújtott rá egy cigarettára, majd a nőre nézett és figyelte, ahogy öltözni kezd. - Egyébiránt célja is volt annak, hogy ide jöttél, vagy csak egy jó dugásban reménykedtél?

- Speciel az volt a tervem, hogy őrjöngve a fejedhez vagdosok pár kedves dolgot és ilyesmik - vont vállat a nő, miután visszabújt a ruhájába.

- Nos, ez nem sikerült. Akarsz még valamit? - fújta ki a füstöt

- Szeretsz feldühíteni? - kérdezett vissza.

- Nem rossz elfoglaltság.

- Igen, veszem észre, hogy élvezed - rakta el a pálcáját - Mindenesetre nem szeretném, ha Arlynhoz még egyszer hozzányúlnál.

- Vagy mit csinálsz? Az enyém az a lotyó - slukkolt egy újat, majd lepöccintette a hamut az asztal szélén álló koponyát formázó hamutálba, s tekintete egy pillanatra elégedetten villant a véres falszakaszra.

- Neeem, Dave. Te csak azt hiszed, hogy ismersz. Még nem tudom, hogy mit csinálok. De nem féltem magam. Arlynt meg hagyd békén. Inkább gyere hozzám, ha állatias vágyaidat akarnád kiélni.

- Úgy véled, hogy a vérfarkas benned megfelelő 'áldozattá' tett téged, hogy a te tested jobban ellenáll, mint a kicsi Arlyné?

Sela felnevetett - Rokonok vagyunk Dave! Te szörnyeteg vagy, bennem pedig egy szörnyeteg lakik. Igen, úgy gondolom, hogy el tudlak viselni. Sőt...

- Még élveznéd is, igaz? - villantott felé egy gyors és rövid mosolyt, majd újra komolyan nézett rá - Még ha ez így van is, jól tudod, hogy nem befolyásolhatsz. És most tűnés. Dolgom van. Menj el Millerhez, és menj velük ki terepre. Ki kell végeznetek a McKinnon családot - vetette oda.

- Igen, kisgazdám. Pacsit ne adjak, vagy elég, ha csak csaholok és csóválom a farkam?

- Sela, ne pimaszkodj! - szólt rá halkan, de hangjából ki lehetett érezni a fenyegetést.

- Vau... - tette azért még hozzá a nő, majd megfordult és kisétált a szobából.

Dave elmosolyodott, majd mosolya sötétebbé vált, ahogy a fürdőbe ment, majd felöltözve kilépett pár perc múlva a szobájából és egy másik felé vette az útját félretéve az agyába tolakodó terveket.

Az ajtó előtt megállt és előhúzta a pálcáját. Egy laza mozdulatára kattant a zár és nyílt ki az ajtó. A férfi belépett.

Az ismerős alak mozdulatlanul hevert az ágyon, arcát az ablak felé fordítva. Ébrenlét és eszméletvesztés között lebegett. A lepedő alvadt vértől volt mocskos.

Odasétált mellé és az ágy matracára támaszkodott, hogy megnézze él-e még egyáltalán a nő.

Arlyn tudatalattija figyelmeztette őt, hogy valaki van a szobájában, s őt figyeli, egészen közelről. Ahogy lassan kezdett tompa agya magához térni, pár pillanat múlva orráig eljutott egy túlontúl ismerős illat. Teste összerándult, ahogy megpróbált elnyomva egy kiáltást arrébb húzódni, de a lepedőhöz ragadt háta fájdalmasan sajdult meg.

Dave csak elmosolyodott - Szóval még élsz. Remek. Elküldtem Sela-t egy bevetésre, de csak miután jól elszórakoztam vele is. Ha benne hiszel, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak Arlyn. Ő is az enyém. Azt csinálja, amit mondok neki. Egy megvásárolható kis szuka. Az enyém vagy - suttogta a fülébe szavait.

- N...neh... nem..... - nyöszörögte félig nyitott szemmel, és próbált minél messzebb araszolni a férfitól, összeszorítva fogait a hátát marcangoló fájdalomtól, ahogy nem törődve sebeivel szakadt el a lepedőtől.

- Ne merészelj még egyszer ellenem fordulni, megértetted? Még mindig nálam van a kék kis löttyöd, Arlyn. Emlékszel, hogy mit mondtam neked? Még egyszer nem fogom visszaadni.

- Ne! Dave! Könyörgöm! - nyitotta ki teljesen a szemeit, s a rászáradt vértől mocskos megremegő kezével Dave öltönyének ujjába kapaszkodott.

- Remélem jól megjegyezted! - majd felegyenesedett és bevágta maga mögött az ajtót, ahogy kilépett.

Arlyn őrült módjára kezdett az ágy széle felé araszolni, hogy az éjjeli szekrényét feltépje egy fájdalmas mozdulattal. A karcsú üveg a kék folyadékkal nem volt ott! Erőtlenül hanyatlott vissza az ágyra, s keserves sírásban tört ki. Úgy sírt, mint egy kislány, meztelenül összekuporodva az ágyon, miközben érezte, hogy számos sebéből újra szivárogni kezdett a vér.

Sela napnyugta előtt pár órával ért vissza a kastélyba. Sietett, hogy időben beérjen. Tudta, hogy ma este a tökéletesen kerek Hold fogja ezüsttengerré változtatni a kertet. Fáradt volt, a ruhája elszakadt, ragadt a portól és a vértől, ami barnás pergamenként pergett le a bőréről és tette merevvé a ruhája anyagát. Tudta, hogy Dave direkt küldte őt ilyen messzire. Hogy távol tudja Arlyntól. De ma este... Nem, ma este Arlyn mellett a helye. Őt kell védenie, vigyáznia rá. Idegesen vágta be a szobája ajtaját és lépett be rajta. Egy pálcamozdulattal bezárta az ajtót, hogy senki se zavarhassa, amíg lemossa magáról azt a rengeteg koszt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés