Mauka and Useless-girl:

Tiny Girls

(Kicsi lányok)

2007.12.20-

1.

A sötét folt lassan terjedt. De észrevehetően nőtt minden egyes másodperccel, amit abban az átkozott szobában töltött. Túl régen volt már itt, ki kellene jutnia. Sötét ingén a hóna alatt tovább nőtt a folt. Ugyanabban a szállodában voltak, mint akkor. Akkor régen, és ugyanolyan kurva hőség volt most is. És ugyanúgy csesztek beszabályozni a klímát. David elgondolkodott, hogy Mart vajon mi az istent szeret annyira Madridon, hogy még a szülinapját is itt akarja tölteni.

De Dave-nek nem volt választása, Martin a legjobb barátja volt, akinek egy évben csak egyszer volt szülinapja, mint mindenki másnak, úgyhogy... Minden zavaró gondolatot eltemetett a fejében és az ablakhoz lépett, hogy lepillanthasson a rohanó forgalomra. A fekete függönyök nem voltak teljesen behúzva. Épp azon gondolkodott, hogy le kéne mennie úszni, mikor gondolatait kopogás szakította meg.

- Gyere be - kiáltotta ki és az ajtó felé fordult.

Christian állt ott sortban és atlétában. - Mart fortyog és megközelíthetetlen – mondta - Utálja ha az öregedésre emlékeztetik, mi meg hátba veregettük, szóval, azt mondanám, gyere le velünk úszni, ha jót akarsz, őt meg hagyd csak békén.

- Oh, már megint csinálja a fesztivált? - sóhajtott nem várva választ, majd a szekrényéhez lépett. - Rendben, úgyis erre gondoltam ebben a rohadt melegben én is - gombolta ki az ingét és gyorsan meg is szabadult tőle, aztán át is öltözött, s csatlakozott Christianékhoz a medencénél.

De Dave nem vágyott rá, hogy közelről bámulják és azt javasolta a srácoknak, hogy ugorjanak kocsiba és nézzék meg az Óceánt. Ő ott szeretett úszni. Remek úszó volt és nem zavarták a méteresnél is tarajosabb hullámok. Chris és Robert csak megvonták a vállukat és bólintottak.

Úszás közben volt egy kis ideje kikapcsolni. Fejében az utóbbi időben túlzottan rajzottak a gondolatok, amik csak ritkán hagytak nyugtot neki. Hol a lemezfelvételekkel, a megbeszélésekkel és az időpontokkal, hol az otthoni problémákkal. De most végre ki tudott kapcsolni kicsit. Leúszott jó pár métert a fiúkkal, akik végül elindultak a part felé, majd bejelentették, hogy elmennek sörért. Dave csak biccentett és kért tőlük valami üdítőt vagy ásványvizet, aztán úszott még egy kicsit mielőtt lába újra a forró homokot érte volna.

Kicsit didergett a hűvösebb szellőtől, de aztán hozzászokott a klímához és nyugodtan, egy nagy sóhajjal ült le a törölközőjére egy szikla árnyékában a szinte kihaltnak tűnő partot kémlelve. Érezte, hogy az úszás kellemesen kiszívta az erejét, s a bágyasztó napsütés is megtette hatását.

Elálmosodott és csak magában tümmedt, homlokát karjaira hajtva. Nem is tudta mióta szendergett, mikor női nevetés és hangok riasztották fel. Nagy nehezen felemelte a fejét a karjáról és felnézett. A lélegzete is elakadt, két gyönyörű, formás lány vidámkodott a hullámokban teljesen meztelenül. Csak egy idő múlva vette észre, hogy elfelejtett nyelni, mert kiszáradt a szája és hogy hirtelen egyéb bajai is támadtak, úgymint összement a rajta lévő fürdősort legalább két számmal.

De megpróbálta visszafogni magát, ahogy a kicsit távolabb pancsoló nőket nézte. Azt hitte, hogy álmodik. Talán napszúrást kapott alvás közben? Próbált hunyorítani, hogy jobban lássa a két karcsú testet ahogy el- és feltűntek a hullámok között. Az édes kacagás delejező hatással volt rá a sirályok énekével vegyülve. Megrázta a fejét, hogy kicsit jobban magához térjen és megpróbálja kiszakítani magát a hatás alól, hogy lehűtse forrongó testét. Sóhajtott s megdörzsölte a szemét. A két alak nem a képzelete szüleménye volt, valóban ott fürödtek valószínűleg semmit sem tudva arról, hogy közönségük is akadt.

Hosszú perceken keresztül gyönyörködött még, aztán rémülten eszmélt fel, hogy nagyon közel van hozzá a két nő ruhája, épp ezért próbált kaméleon módra a szürke sziklába olvadni.

Ahogy figyelte a közeledő alakokat - mert persze nem tudta megállni, hogy ne leselkedjen -, rádöbbent, hogy akit vadul kívánt percekkel ezelőtt s szívesen maga alá gyűrt volna, az nem volt más mint Martin egyik lánya… Viva a barátnőjével. Az a Viva, aki… akit kisbaba kora óta ismer… akit még ő is ringatott annak idején!

Döbbenten próbált asszimilálódni a sziklával és inkább a hasára feküdt mikor már némileg lenyugodott, s megpróbált úgy csinálni, mintha aludna. Megdöbbent saját magán. Zavarba hozta a helyzet. Fél szemmel látta, hogy a két leányzó végre felvette a bikinijét, s kimerülten leültek a homokba. Remélte, hogy nem veszik észre, és hogy a fiúk hamar visszaérnek a piákkal.

Csak feküdt és feküdt és nem bírta megállni, hogy ne fixírozza Vivát. Gyönyörű formás, hosszú lábai voltak, mint egy antilopnak, és nagyon szép kerek mellei, amiket még a fürdőruha sem takart igazán. Dave majd megőrült. Tudta, hogy ha visszaérnek a szállodába, az első rajongóját felviszi a szálloda elöl a szobájába akit megtalál. De azt is tudta, hogy kire fog szex közben gondolni. Lecsukta a szemét és szépen kérte a kozmosz titkos erőit, hogy tartsák őt távol a kísértésektől, különben megint nagy bajba kerül.

Először azt hitte, hogy mentőseregként fog hatni Rob és Chrisian visszatérése, de rémülten vette tudomásul, hogy a fiúk is felismerték Vivát és barátnőjét, s odahívták őket magukhoz. Dave még inkább próbálta tettetni az alvást szorosan lehunyva zöld szemeit.

- Nocsak, Dave is itt van? - hallotta az ismerős hangot és egy kis kacagást – Milyen édesen alszik! Fárasztó a stúdiómunka, azt el kell ismerni. Voltam már bent apáékkal még évekkel ezelőtt - magyarázta barátnőjének.

- Hát nem könnyű, de az eredmény kárpótol - válaszolta Christian - Gyertek, üljetek le. Kértek üdítőt? Többet sikerült hozni, mint elegendő.

- Köszi - mondták egyszerre a lányok, mire felnevettek.

- Felébresszük? - kérdezte Christian.

- Nem, nem kell, majd én - mondta Viva, aki felkapott egy üveg jéghideg ásványvizet és Dave felé indult, aki azon tanakodott hason fekve csukott szemmel, hogyan is ássák be magukat a sivatagi gyíkok olyan gyorsan a forró homokba.

Végül nem tudott rájönni a titok nyitjára, mert hirtelen fel sem fogta, hogy mitől ugrott fel félig, aztán tudatosodott benne egy kiáltással kísérve, hogy felhevült bőrét bizony hideg víz érte.

- Aztak....! - káromkodta el magát önkénytelenül, miközben hallotta, hogy mindenki rajta nevet.

- Meglepetés, Dave! - csendült Viva jókedvű hangja.

- Viva, nem vagy komplett, kislány! Hogy számolsz el apádnak, ha én itt szívinfarktust kapok, megpusztulok és dédelgetett albumából nem lesz semmi?

- Bocsika, Dave, de úgy nézett ki már nagyon meleged van, vörös vagy mint a főtt rák.

Dave erre csak egy mordulással válaszolt és törölközőjét maga elé kapva a hűs habok felé ügetett. Tudta, hogy megfutamodik egy 17 éves csitri elől és ezen megállt az esze, de semmi jobb nem jutott hirtelen az eszébe.

- Azt hiszem, morcos kedvében találtad - nevetett fel Christian a távozó énekest figyelve.

- Milyen kár, pedig elbűvölő ember tud lenni - nevetett barátnőjére - Néha...

Athina visszamosolygott rá miközben meghúzta ásványvizét.

- Nem rég érkeztetek, nem igaz? - kérdezte Robert.

- Aha, úgy döntöttünk, hogy előreküldjük a csomagokat, mi meg rögtön ide jövünk - vont vállat letéve a palackot. Viva egyetértően bólogatott, majd a tengerpartot kezdte pásztázni.

- Szeretem ezt a helyet, voltunk már itt párszor.

- Most mi baja, hogy belerohan felhevülve a vízbe? - bökött Dave felé Athina - És még azt mondja, hogy te fogod ráhozni a szívbajt. Fura pasi, mindig is különcnek tartottam.

- Hát valahol az is - válaszolta Viva, az úszni kezdő Dave-et nézve -, de van benne spiritusz!

- Az biztos is - értett egyet Christian, illetve a többiek is egyetértően hümmögtek.

- Viva, lassan nem kéne indulnunk? - nézett a telefonjára Athina - Apádnál még le se jelentkeztünk - ráncolta a szemöldökét.

- Az bizony jó lesz... talán ha már tudja, hogy ti is itt vagytok, akkor lenyugszik.

- Jaj, mi baja már megint?

- Az idő múlása... - sóhajtott színpadiasan Robert.

- Jaj már megint... - fújtatott Viva - Jól van fiúk, nekünk tényleg mennünk kell lassan - állt fel Viva leporolva fenekéről a homokot.

- Még úgyis találkozunk - kortyolt egyet söréből Christian.

- Persze - bólintott a rövidebb hajú magas lány - Athina, összeszednéd a cuccaimat? Én azért elköszönök ettől az önfejű pasastól - kacsintott a többiekre - Azt hiszem, a szívére vette a kis akciómat.

- Persze, menj csak - nevetett barátnője, mire Viva el is indult a víz felé derekára felkötve strandkendőjét.

Dave visszafelé tartott már, amikor meglátta Vivát felé közeledni a parton. Legszívesebben visszafordult volna, de Viva már integetett neki, így hát mit volt mit tennie széles karcsapásokkal a partra úszott. Vivát lenyűgözte a felé tartó férfi fizikai ereje, kitartása, merészsége és a tény, hogy még csak nem is lihegett, ahogy partra ért. Csak megrázta magát, mint a kutya a vizes bundáját.

- Öhm... csak el akartam köszönni - fogott bele a lány félig már száraz haját a füle mögé fésülve, majd küldött egy kicsit bizonytalan mosolyt Dave felé - Ugye nincs harag az ásványvíz miatt?

A férfi hátrasimítva vizes haját hallgatta és szigorúan csak a barnás-zöld szemekbe nézett. De ismét védtelenné és kiszolgáltatottá vált, amikor Viva hirtelen ötlettől vezérelve röpkén átölelte és egy puszit nyomott az arcára - Szia Dave, még látjuk egymást!

- Szia - hebegte Dave. Nem ez volt az első alkalom, hogy a lány puszit ad neki, de kislány puszit. Ártatlant. Ez a puszi minden volt csak ártatlan nem, látta a szemeit! „Mi a franc ez?” - nyögött fel magában.

Mozdulatlanul figyelte, ahogy távozik. Nem tudta hogy mit gondoljon, hogy mire vélje ezt az egészet. Tarkóját vakargatva nyögött egyet, majd megrázva a fejét visszatért a fiúkhoz.

Martin a stúdióban gitározva töltötte az idejét. Néha átült a zongorához vagy egy-egy szintetizátorhoz hogy rögzítse az ötleteit. Nem szerette a szülinapjait, de kénytelen volt megtartani őket. Viszont emiatt nem akarta megszakítani az album felvételeit. Úgy érezte, hogy lendületben vannak. Elgondolkodva pengetett párat legendás gitárján, majd feszesebbre húzott egy húrt s újra próbálta.

Először meg se hallotta a kopogást, de aztán az ajtó nyílódására már felfigyelt.

- Szia apa! Megjöttünk - lépett be Viva immár egy rövid farmersortban és egy lenge piros felsőben Athinával a nyomában.

- Remek, már vártalak titeket. Minden rendben ment? Jót fürödtetek?

- Persze - vont vállat a lánya majd egy-egy puszit nyomott az arcára miközben átölelte – Előzetesen is boldog szülinapot! Az ajándékot este kapod a bulin - kacsintott.

- Köszönöm.

- Képzeld, találkoztunk a te nagy énekeseddel is, Mr. Durci Gahannel – mosolyodott el újra, s lenyomott pár billentyűt a zongorán s tisztelettel végigsimított a hangszeren. Kiskora óta tudott játszani rajta.

- Apa, maradsz még itt a stúdióban, vagy eljössz velünk kajálni?

- Maradok még cicám, ha nem baj, menj csak Athinával kettesben. Érezzétek jól magatokat, szívem.

- Jól van apa, este találkozunk! See you next time! Haha, apa ezt mindig Dave mondja.

Martin csak elmosolyodott és megcsóválta a fejét.

- Vigyázzatok magatokra!

- Meglesz - intettek búcsút a lányok, ahogy kiléptek az ajtón.

David is visszaért a többiekkel és mit tesz isten a folyosón megint összefutottak és Christian megkérdezte hova tartanak éppen. A lányok megmondták.

- Nincs kedvetek velünk jönni? - tudakolta a mosolygós lány s Athina is kérdőn nézett rájuk.

- Nehogy a végén még el akarjanak adni - nevetett barátnőjére, aki csatlakozott.

- Felőlem - vont vállat Rob.

- Én éhen halok - értett egyet a szőke dobos.

Most mindenki Dave felé fordult a válaszát várva.

Dave habozott. De ebben a szituációban éppen az lett volna furcsa ha nemet mond, így hát kért pár percet, hogy rendbe szedje magát és elindult a szobája felé. Viva utánanézett. Furcsa érzések kezdték kerülni. Nem értette, mi történik. Megrázta a fejét, pont úgy, mint Dave a parton. És pont úgy nem tudta kirázni a fejéből Davidet, ahogyan ő sem tudta őt.

Miután összeszedték a hallgatag énekest is, nekiindultak a városnak. Nem volt nehéz találniuk maguknak egy szimpatikus éttermet. Hamar leültek és beszélgetésbe elegyedtek. Dave kényszerítette magát, hogy a beszélgetést figyelje, és ne azt számolgassa, hogy vajon hány centivel lettek rövidebbek az idei divat szerint a női farmersortok.

- Olyan hallgatag vagy, Dave - vágta hátba barátian Rob az elgondolkodott frontembert - Hol a jó kedélyű mókamesterünk?

- Azt hiszem, kint hagyta magát a tengerparton - küldött egy gyenge mosolyt felé.

- Fáradt vagy, igaz? - hallotta Viva szinte gyengéd hangját, ahogy jobbjával felkönyökölve az asztalra kitámasztotta az állát.

Dave válaszolt valamit, hümmögött inkább csak és nem mert Viva szemébe nézni, nem akarta, hogy lássa az ő szemét. A Vivában ébredező nő megérezte ezt és ünnepelt a szíve, első hódításnak nem is rossz, gondolta. Nem hagyta nyugodni Dave és a fiatalok vakmerőségével az asztal alatt Dave térdére tette meleg tenyerét. Dave mint akit áram csapott meg, se szó se beszéd elrohant.

A fiatal lány tettetett meglepettsége mögött elmosolyodott. Ez elég árulkodó volt. Sosem gondolta volna...

Magában mosolyogva fogott neki az ebédjének miután nyugtázták Dave elrohanását.

Újra a katlanban volt. Pontosabban a szobájában ahol állni látszott a hőség, de most nem érdekelte. Félmeztelenül rohangált össze-vissza. Mellkasán és hátán az izzadság és a magára öntött csapvíz folydogált miközben hosszú ujjai között egy cigarettát tartott. Ideges és nyugtalan volt. Rágta a belsejét az az érintés, s ésszerű tényekkel és gondolatokkal próbált gátat szabni az érzelmeinek. El kell fojtania csírájában azt, ami felütötte a fejét a testében. Felkapott egy atlétát és lement körbenézni. Kellett neki egy rajongó. Kellett neki egy nő...

Lecsattogott a hallba, kivágta a bejárati ajtót és belebámult a tömegbe, mely éljenezve fogadta. Elmosolyodott és olyat tett, amit már régen nem: kiállt beszélgetni és autogramot osztani a rajongóinak. De egy hosszúlábú lány felkeltette az érdeklődését, aki rögtön a pólója mellkasi részére kérte a szignót. A fülébe súgott valamit, aláírt még pár cd-t és úgy viharzott vissza, ahogyan jött. Tíz perc múlva a lány odasétált a hátsó bejárathoz, ahol Darren a testőr várt rá, és aki felvitte őt Dave szobájába. Fiatalka volt, alig lehetett több tizenhatnál…

Nem sokat húzta az időt. Szabadulni akart a testét szorító feszültségtől. Túl sokat agyalt a mai nap folyamán, túl sokszor látott felvillanni maga előtt egy másik arcot. Vad tűzzel a szemében lépkedett a lánnyal az ágy felé miközben folyamatosan hámozta le róla a ruhákat. Nem volt sok rajta. Ellenállhatatlanul elmosolyodott, ahogy az ágyra döntötte, és mohón csókolni kezdte nem gondolva semmire.

Éhes kezei bevándorolták a hosszú combok selymes bőrét, és egy rántással megszabadította az utolsó akadályozó ruhadarabtól... aztán csípője a lángoló szorítástól mohón és durván lendült előre.

A lány természetesnek vette, hogy Dave így közeledik hozzá. Nyilván azt hitte ilyen egy rock sztár, szemében odaadással és égő csodálattal adta magát oda neki. Életében először. De ezt Dave észre sem vette, mindent kiszorított a gondolataiból, és amikor elélvezett, magában Viva nevét kiáltotta és arcát odaadó kis rajongója hajába temette.

Aztán csak feküdt a hátán a sötététítőktől félhomályos plafont nézve levegő után kapkodva. Teste verítékben fürdött a hőségtől, amit kezdett elviselhetetlennek érezni hiába ment a ventillátor. Nem nézett a lányra, aki mellette pihegett még mindig a történtek hatása alatt állva. Halkan és a lehető legkíméletesebben kérte meg, hogy menjen el. A lány megértőnek tűnt. Megkapta, amit akart. Dave is megkapta.

Valóban? Pillanatnyi enyhülést talán...

Amikor a lány elment, akinek még illendőségből sem kérdezte meg a nevét, és aki miatt most utálta magát, nekiállt lezuhanyozni. Ha valaha mióta tiszta lett, most igazán érezte a hiányát egy jó erős, butító, tompító, csillapító italnak, majd megőrült. Az előbbi tettével a sajgás nem enyhült, pedig azt hitte fog. Napszúrásra gyanakodott, le sem hunyta a szemét és látta Viva incselkedő tekintetét. De amikor lehunyta, látta magát barátja által leköpve és a börtönben mindenki kedvenceként.

Megőrjítette ez az őrlődés, ami lassan de masszívan és egyre inkább emésztette a belsejét. Ingerülten csapott öklével majd tenyerével a fürdő vizes csempéjére.

- Miért... miért pont te? - suttogta kinyitva szemeit - Miért ilyen... fiatal?

Érezte, hogy mennyire egyszerű lenne a dolog... HA nem Martin lánya lenne ÉS nem csak 17 évesen villantaná rá azokat a szemeket...

Nem értette magát! Felnőtt férfi volt, akinek tudnia kell uralkodnia magán! Hisz gyerekkora óta ismeri Vivát! Miért változott ennyit a helyzet a másfél év alatt, mióta nem látta? Miért? Miért?

Nem tudta persze a választ, hisz nem is volt rá válasz más, mint állati vonzerő a hím és a nőstény között. Dave Vivát akarta, ezt ismételgette magában: „Akarlak, akarlak, te kis bansheee. Játszol velem, cicázol és megőrjítesz, akarlak, és az enyém leszel és Martin barátom a fogaival fog kiherélni.” A kör újra bezárult.

A szálloda egyik szárnyának földszintje felbolydult az esti parti szervezése miatt. Marketingileg is jó fogás volt, hogy egy híres ember itt ünnepli a születésnapját, mert az egyet jelent még több híres és gazdag vendéggel, így megpróbáltak mindent tökéletesre alkotni. A földszinten az egyik nagytermet bocsátották a rendelkezésükre, ahonnan több ajtón keresztül lehetett kilépni a hangulatos fényekkel megvilágított kertbe. Lassan minden készen állt. Az ételek, a zenekar, a táncparkett, az italok... csupán az ünnepeltre és a vendégekre kellett várni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés