5.

David jól ismerte a Beverly Hills fölött lévő hegyeket. Sokat kószált errefelé régen, ismerte a legjobb, legeldugottabb és legfestőibb részeket. Egy mély völgy bejáratánál megállította a kocsit.

- Ezúttal kilátás nem lesz édes, de a magány kárpótol bennünket. Csak veled akarok lenni. Kinyitotta a csomagtartót és felmálházva a közeli sziklákhoz sétált, ahol bement egy hasadékon. Viva elképedve követte.

Fogalma sem volt róla, hogy hova viszi ez a lökött érzéki pasi, de akkor is követte volna, ha a hasadék a kénköves Pokolba vezetett volna, és kiderült volna, hogy a lelkeket rabul ejtő vigyorgó ördög maga Dave. Őt biztosan rabul ejtette, de nem is akart szabadulni, hagyta magát elmerülni a férfi varázserejében. Tudta, hogy valószínűleg nem kéne ennyire rábíznia magát, ennyire bíznia ebben a kapcsolatban, nem kellene ennyire ragaszkodnia hozzá, de... egyszerűen nem volt ereje mást tenni. Szüksége volt rá, mint a tengeren fuldoklónak a mentőövére.

Óvatosan egyensúlyozva követte az énekest a vadregényes tájról belépve a hűvös hasadékba. Kíváncsi volt rá, hogy hova viszi.

Párszáz méterre egy kicsi tó volt, annak a partján telepedtek le és Dave leterítette a pokrócot. Viva kecsesen leereszkedett rá és Dave szíve összeszorult a gyönyörűségtől - Kicsi gazellám - súgta csak maga elé. Nem is akart volna mást csak állni és egyre nézni őt. De tudta, hogy kicsikéje éhes ezért iparkodott elé lakomát varázsolni.

Viva mosolyogva figyelte a tüsténkedő férfit, majd segített neki befejezni a kipakolást.

- Micsoda terülj, terülj asztalkám! Dave, ennyi kaját nem fogunk tudni megenni!

- Azt akartam, hogy bőségesen válogathass - vonta meg a vállát rajta legeltetve a szemét.

- Hát az tuti, hogy válogathatok... Jézus, Dave, még Nutellát is vettél?? - kacagott fel hangosan az üveget a kezébe fogva és belenyalt az édességre mielőtt újra lerakta volna - Imádom - tette hozzá.

- Sejtettem - és nem mondta ki hangosan, hogy miért sejtette, a saját lánya is nagyon szerette. Megint elöntötte a lelkiismeret-furdalás. Hiszen még az ételt is úgy vásárolta, mintha...Elhessegette magától ezeket a gondolatokat és egy műanyag kést nyújtott át Vivának a Nutellához.

A lány elvette azt hosszú ujjai közé véve az eszközt, majd megkent egy szelet kenyeret.

- Na jó, de ez után megkóstolom azt a füstölt lazacot meg azt az emlegetett szamócát - mosolygott rá nem véve észre Dave borúsabb gondolatait - Kérsz? - nyújtotta felé a vastagon megkent szeletet.

Dave nem tehetett róla, megbűvölten figyelte.

- Nem... köszi - rázta meg kicsit a fejét.

- Ha nem, hát nem - vont vállat, és éhesen harapott egy nagyot, amitől tiszta maszat lett a szája széle.

Dave nem bírta tovább, elkapta a derekánál, magához húzta és lenyalogatta a szájáról a Nutellát - De, mégis kérek, adj még! - és beleharapott a kenyérbe is.

Viva felnevetett.

- Te kis édesszájú! Eleszed előlem a kaját? - ölelte át a derekát ő is szabad kezével.

- Nem, téged fallak fel - mordult fel és szenvedélyesen megcsókolta. Belenyögött a lány szájába édes ízétől, majd kényszerítette magát, hogy elváljon tőle.

- Nah... ezt nevezem én csóknak! - hallatta hangját újra a fruska még mindig lehunyt szemekkel pihegve - Ennyire nem ehetek szexisen. Inkább maszatosan - rándult egy mosolyra az ajka.

- Dehogynem! Megőrjítesz Viva! Remélem, élvezed a hatalmad fölöttem, azt teszek, amit csak akarsz.

- Igazán?

- Igazán.

- Akkor gyere ide Dave, gyere és feküdj le, hajts a fejed az ölembe. Gyere édes, megcirógatlak.

David szíve elszorult és tette, amit a lány kér tőle - David, édesem, azt akarod, hogy szeresselek, ugye? Gyere, gyere - simogatta meg a borostás arcot. A férfi lehunyta a szemeit és belefeledkezett a lány gyengédségébe.

Viva először csak percekig simogatta Dave fejét, mely az ölében pihent. Kecses ujjai a haját túrták, aztán a homlokát, a halántékát, az orrát, a száját és az arcát simogatta újra és újra. Aztán nagyot kordult a gyomra, hiába élvezte ezt a különös gyengéd hangulatot, ami rájuk telepedett, egy doboznyi gyümölcs felé nyúlt. Hiába volt farkaséhes, most Dave-vel akart foglalkozni. Ujjai közé fogva egy szamócát végigfuttatta a lehunyt szemű férfi alsóajkán a kis levet eresztő gyümölcsöt.

- No drágám, itt az ideje, hogy megkóstoljuk az általad említett szamócát. Egyet a mama kedvéért? - mosolygott le édesen Dave-re.

Dave orvul nagyot harapott, bekapva a szamócát tartó két ujjat is és egyenként szopogatta őket. Vivára ráborult a kapcsolat fizikai része, az őrjítő testi vágyakozás, szeretni Dave-et, szeretve lenni Dave által újra és újra a kimerülésig. Nagyon erős volt a testi vonzalom köztük. De nem akarta Davidet megint letámadni, sóhajtott és újabb szem szamócát vett a kezébe.

Ezt ezúttal ő kapta be inkább a gyomrára koncentrálva, mint az ágyékára. A következőt azonban úja Dave-nek adta, aki mindentudóan őt figyelve kapta be ugyanúgy a gyümölcsöt és a lány ujjbegyeit. Viva szája észrevétlen félig elnyílt, és kicsit gyorsabban vette a levegőt, de uralkodott magán. Ezúttal erős akart maradni, nem akart Dave-re tapadni.

Belenézett Viva zöld szemeibe és komolyan megkérdezte: - Ennyire kívánsz, kicsim? Akarod, hogy együtt legyünk?

- Jaj, Dave, nem tudom mi ez, mit ébresztettél fel bennem, de éget, és mar. Igen, kívánlak és veled akarok lenni - súgta vágytól elakadó lélegzettel. Semmi ilyen hihetetlenül fel nem tudta volna izgatni a férfit, mint a lány párás tekintete, mely őt akarta. Maga mellé húzta Vivát és szorosan átölelte.

Viva fiatal testének minden egyes porcikája beleremegett a gyengéd csókba, amit a felülő Dave adott neki, miközben lovagló ülésben az ölébe húzta, hogy szorosan magához húzhassa. A lány lélegzete elakadt és belenyögött a csókba, mikor megérezte saját mellkasához simulni Dave-ét egész szorosan. A vágytól kótyagos fejjel hagyta, hogy Dave kezei sima combjait simogassák.

A lány reszketett az érintése alatt és hátrahajtva fejét átadta magát a fenséges érzésnek, amit a férfi érintése keltett benne. Soha ezelőtt nem gondolta, hogy valami ennyire jó lehet, érzékei megnyíltak és befogadta velük a csókjait, a keze forróságát a testén, az illatától megremegtek az orrcimpái és mély hangja hallatán megborzongott.

Majd elakadón kapott levegő után, mikor az egyik meleg kéz tenyérrel felfelé eltűnt a bugyija alatt. Ujjai belefehéredtek Dave vállának szorításába, ahogy hátrahajtotta a fejét élvezetében.

- Jó, kicsikém, így jó neked? - kérdezte Dave, amikor előbb egy, majd két ujját bevezette és közben hüvelykujjával a csiklóján körözött. Viva bólintani próbált, de amikor Dave fel, s le kezdte mozgatni az ujjait, csak egy vékonyka nyöszörgésre futotta az erejéből. Nagyon hamar a karjaiba omlott. Davidet meglepte milyen könnyen, és gyorsan élvez el, alig kell érintenie.

Ennyire kívánná őt? Ennyire felizgatnák az érintései és a csókjai? Ennyire vágyna a szeretetre és a törődésre? Elképesztette a lány. Azt hitte korábban, hogy Martinéknak sikerült elkényeztetniük Vivát, azt hitte, hogy az általuk kovácsolt hírnév fényében sütkérező népszerű lány lett. De félreismerte. Aki most a karjai közt reszketett levegő után kapkodva, az egy figyelemre és szeretetre éhes kislány volt, amit eddig elrejtett mindenki elől. Talán még a saját anyja elől is. A válás és Martin hiánya tette volna ezt? Dave remélte, hogy valami csavaros módon nem "apapótléknak" tekinti, vagy az utolsó kétségbeesett próbálkozásnak, hogy valaki igazán figyeljen rá. Bár kétségei volta ezt illetően.

„Uram-atyám, ha Martnak azzal kell szembesülnie, hogy azért választott engem, mert apát akart....”

- Dave, Dave, őrülten jó veled - lihegte a lány a mellkasán pihegve - Most én, jó? Hogyan szeretnéd édes, mondd!

Dave megrázta a fejét: - Nem cicus, nem kell semmit tenned, nekem elég, ha benned gyönyörködhetek.

De ellenkezni sem volt ideje, Viva már lehúzta a cipzárját és magába vezette őt. David teste megfeszült és hátraengedve a fejét lefeküdt, hagyta, hadd tomboljon a lány, hadd szolgálja ki magát, hadd vegye el azt, ami kell neki.

Vadul feszült a testének, amitől ő egy idő után már csak torokhangon tudott nyögni. Kezdett rohamosan közeledni a beteljesüléshez a lány csípőkörzéseitől, amik jó néhány tapasztaltabb nőt is megszégyeníthettek volna. Ekkor felnézett vágytól zavaros tekintetével elkapva a kipirult lányét, aki félig elnyílt szájjal, pillái árnyékának menedéke mögül nézett rá. Dave egy másodpercre lepillantott oda, ahol testük eggyé olvadt, és felnyögött a látványtól, ahogy Viva gyors iramban, pirulva izgatta saját magát, majd ámulva figyelte, ahogy bekönnyezve, lehunyt szemmel éli át második orgazmusát még mindig rajta lovagolva. Megőrült a látványtól és az érzéstől, ahogy izgatóan szűk nőiessége pulzálni kezdett tagján.

- Viva.... Viva! - nyögte egyre kétségbeesettebben.

A lány tudta, miért szól. Kicsúsztatta magából, majd lecsúszott és a szájába vette. Dave őrült hangerővel nyögött a látványtól, az érzéstől, és a tudattól, hogy Viva így most mindkettejüket ízleli. Aztán hirtelen a szájába robbant egy hatalmasat üvöltve.

David egészen kimerültnek érezte magát, csak feküdt, míg kiscicája megtisztogatta, utána pedig a kis tóhoz mentek, hogy megmártózzanak. Úgy érezte magát, mint Ádám az ő Évájával.

A vízben csak ölelték és simogatták egymást összebújva, majd miután megszárítkoztak és felöltöztek, Viva végre tényleg csillapíthatta most már mardosó éhségét.

És evett is kettejük helyett. David csak egy kis halat evett és egy tábla csokit. Nézte, ahogy Viva eszik, és úgy érezte, akármeddig tudná nézni. Lassan hat felé járt az idő. Nemsokára indulniuk kellett haza. Viva felpillantott és észrevette Dave pillantását magán. - Mi az?

- Semmi édes, semmi.

- Ne mondd, hogy engem csodálsz!

- De igen. És kérlek, ne mondd, hogy nem vagy az..."I'm on my knees when I see beauty, there's no doubt....” - énekelte neki.

Viva felnevetett. - Ismerem. Mindet ismerem. Tudod te, hányszor hallottalak énekelni?

- Gondolom már herótod volt tőlem jó párszor - mosolyodott el.

- Hát volt egy-két alkalom mikor már én kapcsoltam ki a számokat, amiket apu hallgatott, de alapjában véve mindig kellemesnek tartottam a hangodat - vont vállat - Van valami megnyugtató tónusa. Nagyon szépen énekelsz szerelmes dalokat, lágyan. Nem is sejted a Goodnight Lovers hányszor vígasztalt meg, amikor álomba sírtam magam…

- Mit csináltál, Viva?

- Dave, bármit hiszel is, én...nálunk…mindig is nagyon zavarosak voltak a viszonyok és én mindig magam voltam valahogy. Egyedül. A zene volt ott velem, nekem. Nagyon szeretem a zenét.

- És a testvéreid? Ők nem segítettek?

- Tudod hogy van ez Dave... Ők kicsik voltak, én a legnagyobb. Én tudtam a leginkább felfogni, hogy mit veszítünk minden egyes veszekedés után.... aztán azzal, hogy apa elment... - tette le az ízetlenné vált maradék kenyerét a földre pillantva. Nem zavarta, hogy tincsei féloldalasan eltakarták a szemét - Mit gondolsz, milyen érzés, ha meghallom a Precioust? Tudom, hogy bár nem mutatja, de apát is megviseli az a szám. Gondolj bele, hogy minket... vagy legalábbis engem mennyire. Nem... nem is tudom, hogy mindezt miért mondom el neked... Azt hiszem, csak szeretnék valakiben megbízni. Túl sokáig játszottam azt, hogy másvalaki vagyok.

- Nem kell megjátszanod magad, semmire sem vezet, én aztán tudom. Én így szeretlek. Elég ez neked?

- Te elég vagy nekem igen, soha többé nem szeretek mást, csak téged.

- Óvatosan kicsi Viva az ígéretekkel, hogy később be nem tartásuk ne fájjon annyira.

- Azt mondod nem így lesz? Dave, ha tudnád, mennyire szeretlek!

- Csak azt mondom, óvatosan az ígéretekkel.

- Jól van - nézett fel a férfire és leellenőrizte az időt - Azt hiszem, lassan indulnunk kellene - mondta színtelen hangon ahogy pakolni kezdett.

- Rendben – bólintott és segített neki. Aztán kézen fogta és átvezette a hasadékon. Csendben ültek egy darabig a kocsiban, aztán Viva törte meg a csöndet.

- Elég ha pár saroknyira kiteszel, bár nincs sok kedvem hazamenni - jegyezte meg halkan.

- Holnap is találkozhatunk, de aztán nekem is haza kell mennem.

- Ó jaj! Meghalok nélküled!

- Dehogy halsz! Eddig is megvoltál nélkülem.

- De ezek után a gyönyörű dolgok után soha többé nem leszek meg nélküled.

Dave nem szólt semmit. Magában emésztette a hallottakat. Tudta, hogy a fiatalok hirtelenek, de azt is tudta, hogy hiba lenne lebecsülni a mélységüket. Érezte, hogy nincs visszaút. Ő maga is furcsán érzett belül. Nem tudta mi lesz, de már nagyon-nagyon, vészesen hasonlított valamihez, amit szerelemnek hívnak általános nevén.

- Hazáig viszlek Viva, az ajtó előtt teszlek ki, féltelek téged.

- Ne, Dave! Nem tudom kimagyarázni, ha meglátnak! Mit keresnél Santa Barbarán? - nézett rá - Semmi bajom nem lesz. Jó lesz az pár saroknyira is.

- Majd azt mondom Martinnak, hogy a lemez miatt jöttem megbeszélni valamit, és láttalak hazafele jönni, ezért hazavittelek mielőtt tovább mennék apádhoz. Ennyi az egész.

- David, ne. Sosem szoktál csak úgy bejelentés nélkül megjelenni nálunk, és apu sincs most otthon

- Viva, akkor nem megyek be, de az ajtóig viszlek, ne ellenkezz, kérlek. Én...ha valami...soha nem bocsátanám meg magamnak.

- David, egyedül járok haza......

- Ne haragudj…én…csak...elragadtak az érzéseim - mondta és elfordult.

- Semmi baj, David - simította meg a sebválton nyugvó kezét egy pillanatra - De akkor is egyedül járok haza. Ismerem a környéket, ismerem a szomszédokat, ismerem Santa Barbarát. Nem lesz semmi bajom. És ha egyetemre fogok járni New Jerseyben, akkor is egyedül fogok oda járni. Nem lehetsz mindig ott, ezt te is tudod. És ez így van rendjén. Vigyázok magamra, ahogy te is. Ennyire egyszerű. Itt jó lesz, édes. Innen már csak pár utca - mosolygott rá kedvesen.

- Szeretlek.

- Jaj, Dave!

- Nem tudom, holnap hogy megyek haza. Megőrültem, azt hiszem, teljesen megőrültem. Sosem volt még ilyen fiatal barátnőm, soha. És annyira más...Viva, kicsim - ölelte magához és ott tartotta. A lány belesimult az ölelésébe és boldogabb volt, mint eddig bármikor. Megtalálta a szerelmet, amit keresett, megkereste, kiharcolta magának. Dave még nem tapasztalhatta, de eddigi élete keménnyé tette.

- Nah... jól van, Dave, most már lassan mennem kell. Már sötétedik, mindjárt 8 óra, nem akarok elkésni.

- Viva... édes... Csak még pár percet - fogta két keze közé a lány arcát, és szájára tapasztotta a száját. Mohón és kapkodva csókolta perceken keresztül, hogy már mindketten kapkodva vették a levegőt. Aztán Viva kibontakozott az ölelésből és végigsimított a borostás arcon.

- Szia Dave. Holnap még látlak.

Kiszállt a kocsiból és ringó léptekkel elindult, gyakorlatilag szállt a föld felett. A szerelem szárnyai röpítették. Visszanézett kedvesére, aki csak nézett utána. Úgy ahogy csak férfi nézhet tovatűnő kedvese után, veszett vággyal a tovatűnő gyönyör után.

Nagyot sóhajtva csukta be a bejárati ajtót maga után. Kikandikálva látta, ahogy Dave elhajt a házuk előtt. Elmosolyodott ekkora mértékű figyelmen és törődésen.

- Te vagy az, Viva? - hallotta anyja hangját a konyhából, mire magához tért álmodozásából.

- Igen, megjöttem! - kiáltott vissza - Felugrom lezuhanyozni, aztán jövök vacsizni.

- Rendben, siess, mindjárt tálalok!

A lány csak sóhajtott egyet, majd szobájában ledobálva ruháit sietett át a fürdőszobába. Még érezte a bőrén Dave illatát és ettől újra elmosolyodott. Jól esett neki a forró víz annak ellenére is, hogy látott pár lilulni kezdő foltot a testén. Még jó, hogy Dave nem kapta el a nyakát!

Tudta, hogy anyja meg fogja kérdezni, kivel volt, hol járt. Nem tudta még mit mondjon. Nem szívesen hazudna neki, bár ha azt mondaná, hogy a délutánt azzal töltötte, hogy Dave Gahannel szeretkezett, úgysem hinné el. Felnevetett. Pedig.... Hihetetlen volt az egész és szíve fickándozott az örömtől, mint a fiatal csikó a mezőn. Tényleg boldog volt.

Rég érezte már ezt. Felvéve egy lenge ruhát leszaladt a lépcsőn és belépett a konyhába.

- Sziasztok, prücskök! - köszönt a testvéreinek, akik már az asztalnál ültek.

Ava és Calo kicsit furcsán nézett rá, rég hívta őket utoljára így, és azt is csak akkor szokta, ha jó kedve van.

- Merre jártál, édes? - lépett oda egy tállal az anyja, hogy Viva adhasson egy puszit neki - Feldobottnak tűnsz.

- Az is vagyok!

- És miért?

- Jó délutánom volt! - tette le az utolsó edényt is, majd leült a helyére.

- És kinél voltál?

- Senkinél. Kirándultunk…

- Hogy mit csináltatok? - vonta fel a szemöldökét anyja - Hisz hat lóval se tudlak még az óceánhoz sem levontatni.

- Igen, de ez más, anya, egy barátommal voltam. Tudod, ugye?

- Aha - kacsintott cinkosan - na várj csak! Ava, Calo, kis szíveim kellene egy kis segítség!

- Igen anya! - ugrott oda a két testvér egymást félrelökdösve. Imádtak anyjuknak segíteni.

- Nos, szükségem lenne....Calo…hagyd a nővéred!..Na jó, külön feladatot kaptok, hogy ne marakodjatok. Calo, kérlek, hozz nekünk friss metélőhagymát a lenti kamrából, Ava, te pedig hozz fel egy kosárnyi almát. Elbírod, biztos? Ne menjek én? - kérdezte ravaszul.

- Nem, nem, meg tudjuk csinálni - vágta rá a két kicsi és eltrappoltak.

- Na, mondd Viva, mondd csak - simogatta meg az arcát - Fiúról van szó igaz?

- Igen anya, egy barátom és eddig is tetszett nekem, de soha nem mertem…hisz tudod…ezt a fiúknak kell…

- És most megkeresett.

- Hát nem egészen, én kerestem meg...de nem akarok többet mondani anyu, olyan ciki, csak azt akartam, hogy tudd - mosolygott Viva. Egy szóval sem hazudott, minden igaz volt, amit mondott, anyja rámosolygott és magában arra gondolt, hogy bizony a lánya felnőtt.

Nem is tudta még, hogy mennyire. Tiszteletben tartotta, hogy nem akart többet mondani neki. Miután a két gyerek visszatért nagy lelkendezve a beszerzőkörútról, kellemes hangulatban elköltötték a vacsorát. Viva mosolyogva, de fáradtan csukta be maga után az ajtót, miután elköszönt a többiektől. Ránézett iskolatáskájára, de tudta, hogy ma már semmit sem fog tanulni, inkább Dave-ről fog fantáziálni.

Gyorsan átnézte, van-e valami halaszthatatlanul sürgős, aztán bedobált mindent a táskájába és elővette a Hourglass albumot. Mosolygott. Eddig is szerette, amit Dave csinál, apjától nyúlta le, aki nem bánta és nem is fordított túl nagy figyelmet rá. Bezárta az ajtaját, eloltotta a villanyt és feltette a fejére a fülesét. Dave hangja áradni kezdett és neki könnyek szöktek a szemébe a boldogságtól.

A hang tulajdonosa is szeretőjére gondolt, ahogy visszaérve a hotelba szintén a zuhany alá állt, és míg Viva az ő hangját hallgatta tudtán kívül, addig ő tenyereit a csempére támasztva folyatta a fejére a hűvös vizet, hogy kitisztuljon a feje. Fáradt volt, nyomasztotta a helyzet bizonytalansága, nem tudta, hogy mi is lenne igazán a helyes. Pontosabban tudta: megmondani Vivának, hogy ez nem fog menni, hogy nincs bátorsága ezt az egészet felvállalni, és mindent az ő érdekében tesz, majd örökre búcsút mondani a lánynak. De a kis boszorkány megbabonázta, s önző módon egyre inkább csak a magáénak akarta. Hosszú hónapok, talán évek után végre volt valaki, akit nőnek tekintett, aki iránt érezte, hogy tudna lángolni. Hol volt már a felesége ettől? Ha rágondolt egy számító jéghegy jutott eszébe. És a Titanic példájából megtudhattuk, hogy a jéghegyek veszélyesek és halálosan hidegek...

- Viva... - súgta lehunyt szemmel a mosolygó arcra, a huncut szemekre és teste lágy íveire gondolva. Már most legszívesebben a karjaiba zárta volna és szerette volna végkimerülésig. Alig várta a másnapot, bár tudta, hogy kevesebb idejük lesz egymásra. Aztán meg... ki tudja, mikor látja újra?

Lefeküdt, de nem tudott aludni. Hánykolódott az ágyon, majd felült és rágyújtott. Remélte ez megnyugtatja. Nyugtalan volt, de nem ez volt az oka az álmatlanságának, gyakran elszorult a szíve, gyakrabban, mint bevallani merte volna magának. És nem a bánattól, fizikailag, angina… „Öregszem” - gondolta.

Igen, ez meg volt a másik dolog, ami zavarta. Nagyon öregnek érezte magát a lányhoz. Talán ez volt a fő probléma kettőjük ügyében. Fogalma sem volt róla, hogy egy ilyen édes kislány miért van oda így érte. Persze voltak hasonló korú rajongói is, mint az a lány Madridban... Itt el is fintorodott szégyenletes tettén, majd folytatta gondolatmenetét. Igen, voltak fiatal rajongói, akik csüngtek minden mozdulatán, de Viva nem volt rajongó. Sosem volt igazán az. Igen, kedvelte az apjáék által készített zenét, meg ahogy bevallotta, az ő hangját is, de ennyi. Ő másképp viszonyult ehhez az egészhez, mondhatni kívülállóként, hiába mért nagy befolyást a Depeche Mode az életére.

Sosem érzett még így, tökéletesen elfogadhatatlan érzelmek és tökéletesen tiszták. Egyetlen hátsó gondolata sem volt a lánnyal kapcsolatban, először csak hagyta magát sodorni az árral, most pedig, most pedig, még a gondolatára is öröm tölti el. Nagy különbséget érzett a tegnap és a ma között, meg akarta magát mutatni, oda akarta magát adni, úgy ahogyan Viva tette. A kismadaráé akart lenni egészen, legalább egy rövid időre.

Mert nem hitt benne, hogy a kapcsolatuk túl hosszú életű lesz. Még ha sikerül is titokban tartaniuk, Viva előbb-utóbb rá fog jönni, hogy az a 28 év nagyon sok... És akkor mi lesz vele?

De egy közelebbi probléma is marni kezdte a belsejét, ahogy az ágyon ülve gondolkodott homlokát a kezeibe hajtva. Cigarettája lassan égett a hamutálban.

Hogy viselkedjen Martinnal? Tegyen úgy, mintha semmi sem változott volna meg? Gyűlölt hazudni, de rá lesz kényszerülve. Nem sodorhatja magukat, az alakuló kapcsolatukat veszélybe azzal, hogy színt vall. Már előre tapsolt "örömében", hogy még egy lelki teher nehezedik a vállaira. Vivát akarta. És ezért képes volt minden erkölcsi és bármilyen más akadályt átlépni.

Másnap fáradtan ébredt, de első gondolata Viva volt. Várta, hogy hívja. Nem tudta mikor lesz vége az iskolának. Küldött neki egy sms-t, hogy ő is tegye azt, mert az apjához indul. Aztán meggondolta magát, nem tudna a szemeibe nézni. Küldött hát még egy sms-t Vivának. Nem tudta mit csináljon, csak kínlódott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés