|
6. fejezet
2008.08.01. 12:21
6.
- Jól van, befejeztem. Remélem ez a kis intermezzo nem azt eredményezi, hogy szegény Anitából alig hagysz nekem valamit - mosolygott.
- Egyébként - tért vissza Dave - ha lehetőséged lenne, akkor újra belemennél?
- Miért érdekel?
- Nem tudom - vont vállat - De szeretném tudni.
- Igen, úgy hiszem - bólintott.
Dave tudomásul vette és elraktározta ezt az információt. Anitán is hajlandó a szöszke megosztozni. Ez jó hír. Ettől el kellett mosolyodnia. Már előre élvezte azt, mikor végre ő is belekóstolhat a lányba, elvégre megállapodtak Martinnal. Kirázta a hideg, ha belegondolt, hogy tulajdonképpen mikre képes.
Még pár órát elvoltak Martinnal, majd elbúcsúzott tőle és elment.
Majdnem két hónap telt el ingázással New Jersey és Santa Barbara között. Ugyan fárasztó volt a folytonos útban levés Anita számára, de szívesen töltötte azt a kevés időt Martinnal, amit tudott. Szerencsére közeledett az év vége az egyetemen, viszont ez azt jelentette, hogy mielőtt Martinnal tölthette volna a nyarat, le kellett mindenből vizsgáznia. Igyekezett úgy rendezni a dolgait, hogy minél hamarabb túl legyen rajta és az időközben New Yorkba, Dave-hez utazott párja után mehessen, akik gőzerővel vették fel az új album számait, mely majd jövő tavasszal lát napvilágot. Örült neki, hogy Martin kreatív korszakban van a társaival együtt. Tetszett neki a zenéjük, amit időközben megismert és le se tagadhatta, hogy a szívéhez nőtt. Most már két hete nem látta a szőke férfit, állandóan tanult és csak telefonon tartották a kapcsolatot. Esténként ha beszéltek, nem egyszer fordult elő, hogy nem tudták türtőztetni magukat és halkan egymás fülébe sugdosták, hogy mi mindent csinálnának a másikkal egészen addig, míg szomjúhozó testük reszketve meg nem könnyebbült minden ilyen alkalommal.
Végül eljött az utolsó vizsgájának napja is. Amint túl volt rajta, felhívta Martint hogy megbeszéljék két nap múlva esedékes találkozójuk részleteit. Ennyi idő legalább kellett a lánynak, hogy mindent elintézzen a jegyei körül. Aztán mikor végre mindennel kész volt, fogta Asht, a cicáját, és repülőre ült, hogy pár óra múlva a New York-i szeles reptéren landoljon s beüljön egy rá várakozó fekete Audiba, majd a Jane streeten található Riverside hotelben lecuccolasson - ugyanis Andy, az együttes harmadik tagja és Martin ott vettek ki lakosztályokat, hogy minél közelebb legyenek Dave pár háznyira lévő lakásához, ahol a 11. emeleti stúdióban dolgoztak rendületlenül a dobosukkal, Christiannal és pár másik emberrel.
Sikerült elintéznie, hogy a macskáját is beengedjék a hotelbe 20 perc folyamatos győzködés után arról, hogy a macska tökéletesen szobatiszta, be van oltva és állatorvos rendszeresen látja, valamint semmi agresszivitás nincs az állatban, s végül sikerült a szobájába lépnie. Miután előszedte Ash cuccait, lehajolt a macskájához, aki a szállítóboxában türelmesen várta, hogy kiengedje.
- Remélem Ash értékeled anyádat, amiért beengedett ide és nem cáfolsz meg. Könyörgöm egy bútort se szedj szét! - mondta, mire a macska nyávogott egyet. Anita elmosolyodott és kiengedte - Jól nézz körül, ilyet nem mindennap láthatsz! - nevetett fel Anita - Luxuskörülmények. Mit szólsz, ha ma este kirúgunk a hámból és valami egészen finomat kapsz enni macskakaja helyett? - kérdezte, majd a táskájához lépett és kezdett előpakolni belőle. Ash zászlóként lobogó farokkal követte őt.
- Szia édes, végre hogy itt vagy! - jelent meg pár perc múlva az ajtóban egy ismerős alak.
- Szia - fordult meg a lány. A macska már Martinnál volt és nagyban szaglászta.
- Hát te? - hajolt le hozzá lassan, kerülve a hirtelen mozdulatokat - Szia cica! - simogatta meg az okos fejet.
- Miaú - felelte a macska, miközben pofiját Martinhoz dörgölte. Anita felnevetett.
- Szeret téged. Ez jó jel. Hosszú nálam maradást eredményez a számodra.
- Oh, ezt jó hallani - emelte fel a dorombolni kezdő macskát, miközben Anitához lépett és egy gyors csókot nyomott a szájára - Hogy hívják ezt a szépséget?
- Ash. Még a szülinapomra kaptam 2 éve. Nem vagyok egyedül a lakásomban. Sokkal jobban szeretem őt, mint egyes embertársaimat. Ti hogy haladtok?
Martin elmosolyodott, majd letette az ágyra a tappancsost csak hogy leülhessen ő is és az ölébe húzhassa a nőt.
- Egészen jól. Ma hátrom napos munka után befejeztük a nyers változatát az egyik számnak. Most olyan két órás szünetet tartunk, aztán mennem kell vissza. De szeretném, ha te is velem jönnél, és bemutathatnálak.
- A többieknek? Miért akarsz egy bálnával az oldaladon megjelenni? - nevetett fel - Én a helyedben nem égetném magam.
- Megint hülyeségeket beszélsz! - döntötte hátra az ágyon és finoman végigsimított a lány pici hasán - Imádom, hogy ilyen vagy. Nem mondtam már elégszer?
- És én azt, hogy beteg vagy?
- Tökéletes párosítás, nem igaz? - simított végig a combján feljebb tűrve a könnyű barna nyári szoknyát - A többiek meg nem érdekelnek, gondoljanak amit akarnak - puszilta végig az állkapcsát.
- Ők is azt gondolják, hogy beteg vagy! - nevetett fel.
- Én meg igazat adok nekik, úgyse tehetek mást. De nem is nagyon érdekel, te sokkal inkább izgatod a fantáziámat... - kezdte simogatni a bugyin keresztül.
- Milyen értelemben?
- Mindenféle értelemben - tért át a nyakára puha csókjaival mélyen belélegezve a hiányolt kellemes illatot - Vagy téged talán nem is érdekelnek a törekvéseim? - húzta vissza a kezét.
- Oh, dehogynem! - kiáltott fel.
Martin sötéten elmosolyodott, majd megkeresve a lány száját mohón csókolni kezdte, míg nem nem törődve az itt-ott fenn maradt ruhákkal egy gyors mozdulattal beléhatolt, s perceken keresztül csípőjének lágy ritmusára ringatta kettejük éhes testét.
A lány falta az érzéseit és habár magára húzta volna a férfit, mikor az elszakadt tőle, inkább azzal nyugtatta magát, hogy este több idejük lesz, most viszont várnak rájuk.
Egy gyors tisztálkodás és ebéd után Martin kézen fogta Anitát és elbúcsúzva a szundikáló Ash-től kilépett vele a hotelből feltéve fekete napszemüvegét, hogy végigsétálva a fákkal szegélyezett utcán belépjenek a megfelelő kapun odabiccentve a portásnak.
- Izgulsz? - kérdezte már a liftben felső zsebébe csúsztatva napszemüvegét.
- Hát, nem vagyok nyugodt.
- Ne félj, nem fognak megenni - mosolygott rá átkarolva a derekát - Dave-et meg amúgy is ismered már.
- Nah igen.... - mormogta. Az utolsó emléke róla az, hogy Dave a szobájában akarja épp megdugni.
A férfi kiinvitálta a liftből, majd megkeresve a kölcsön kapott kulcsát kinyitotta az ajtót és betessékelte a merev lányt.
Odabent minden arc feléjük fordult és ezt Anita utálta. Nem szeretett ennyire a középpontban lenni. Nézzetek már máshová, rimánkodott, de rájött, hogy ez nehezen fog megtörténni. Minimum egy tömegszerencsétlenség kellene hozzá az utcán.
- Srácok, szeretném bemutatni a barátnőmet, Anitát - karolta át bíztatóan a lány vállát végignézve a fiúkon - Ő Christian, a dobosunk - bökött a szőkés, picit pocakos férfira, aki épp az egyik számítógépnél ült és a lányra mosolygott biccentve - és Luke, az új programozónk - intett egy szemüveges old school-os emberke felé, aki szintén egy gépet bűvölt megszakítva munkáját kék szemét az érkezetteken tartva. - A többiek, Andrew és Ferg most nincsenek itt, de idővel gondolom őket is megismered.
- Hé! És én?! - hallatszott egy méltatlankodó hang, ami azért is felcsendülhetett volna, hogy nem vele kezdték a sort.
- Hát veled már találkozott, kedves házigazda - vigyorodott el a szőkeség beljebb tessékelve Anitát.
- De akkor is. Nem is méltatod az erényeimet?
- Épp eleget hallod azt másoktól - nevetett fel Christian visszafordulva a monitor felé s kattintgatni kezdett egy hangsávon.
- Pontosan - biccentett Mart, majd Anita felé fordult - Nézz körül nyugodtan, nekem be kell állítanom a gitáromat, ha nem gond.
- Te kivel vagy? - nevetett fel Dave is.
Christian nem válaszolt, csak remegő vállai mutatták, hogy rázza a nevetés.
- Nem hinném, hogy nyúlkálnom kéne, mert abból csak katasztrófa lesz - felelte mosolyogva a lány, de azért nem bírta megfékezni a kíváncsiságát és elindult felfedezőútjára.
Martin mosolyogva nézett utána, majd a stúdió részbe átlépve ledobta a kulcsait és felvette a tartójában várakozó gitárját, hogy egy székre ülve pengetni kezdje, csak hogy meghúzzon pár húrt, vagy állítson a hangzáson kicsit.
A fiatal nő hagyta a fiúkat dolgozni, nme állt szándékában feltartani őket, sejtette, hogy világszerte már így is türelmetlenül várják a rajongók a legújabb stúdiólemezt. Az igazat megvallva már ő is kíváncsi volt rá, noha még csak pár hónapja ismerte igazán a munkásságukat. Kezeit hátratéve lassan sétálgatott először a Hudson folyóra nyíló kilátásban gyönyörködve.
- Körbevezesselek? - kérdezte egy mély hang Anita mögül.
A lány mivel teljesen elmerült a folyón lassan úszó uszályok nézegetésében, kicsit megugrott a hirtelen kérdéstől, majd hátrafordulva válaszolt - Ha épp nincs mit tenned, szívesen venném - küldött egy kis mosolyt az énekes felé.
- Nincs. Gyere - fogta kézen, és húzni kezdte a fal felé, ahová mindenféle dolog ki volt rakva - Itt láthatóak az együttes által elért sikereink - mutatott a falra rakott korongokra.
- Ejha! - nevetett fel azon, hogy milyen lelkesen mutogatja az ereklyéket.
- És pár családi kép. Az ott Stella Rose, a lányom - bökött Dave egy kislány fényképére - És Jack a fiam. Ők ott Viva, Ava és Calo, Martin porontyai.
- Látom jó barátságban van a két család - hajolt közelebb, hogy szemrevételezhesse Martin gyerekeit is.
- Igen, sokat hozzuk össze a gyerekeket. Bár, most, hogy Martin elvállt - halkította le kicsit a hangját - olyan furán csonka. Én viszem Jent is nyilvánvalóan, de Martnak csak a gyerekei vannak. Ez szomorú - nézett Mart három gyerekének a képére és tekintetében tényleg szomorúság látszott, ahogy elkalandoztak a gondolatai.
- Nehéz lehet - értett egyet a lány is tekintetével végigsimítva a gyerekek képein - Remélem, nekem nem fog kelleni megtapasztalnom hasonlót a jövőben.
- Reméljük - értett egyet Dave - És fel vagy készülve a több, mint valószínű gyerekszemlére? - intett fejével az előbb nézegetett 3 gyerekre.
- Nem, még egyáltalán nem - sápadt el és összeugrott a gyomra a gondolatra - Egyelőre még őt is szoknom kell. Még több méregető és talán rosszalló szempárra nincs szükségem egyelőre - fordította el az arcát a képekről és egy bekeretezett gyerekrajzot nézett inkább, amin feltehetőleg Dave, Jen, az előző házasságából született fia Jimmy és Rosie volt látható.
- Jimmy - mutatott a rajzra - Jen fia, de úgy szeretem, mintha a sajátom lenne. Tudod, mikor bekerültem az anyja életébe, nem szeretett. Meg is értettem. Félt, teljesen megváltozott körülötte a világ, nem tudta, hogy miért azt se tudta, hogy mire számíthat, bizonytalan volt. De, megnyertem a bizalmát és az az érzésem, hogy ő is elfogad pótapának. És ez jó. Nem kell félned - nézett Anitára - Eleinte biztos piszok nehéz lesz, de utána rendeződnek a dolgok.
- Nem is tudtam, hogy te ilyen figyelmes és törődő is tudsz lenni - nézett fel rá karba tett kézzel, s meleg tekintete hosszan elidőzött a férfin. Eddig csak az önzőségéhez és a "nagy sztárhoz" volt szerencséje.
- Csupa meglepetés vagyok – nevetett fel.
- Valóban úgy tűnik - mosolyodott el játékos csillogással a szemében - Egyébként bűbájos kislányod van - jegyezte meg tovább lépve egy polchoz, amin többek között szájharmonikák sorakoztak, alatta pedig gitárok álltak egy tartóban. Anita ujjbegyeit finoman végighúzta az egyik nyakán.
- Köszönöm. Imádom - mondta tipikus büszke apa stílusban.
A lány nem válaszolt csupán mosolyogva folytatta útját tekintetét a következő falat borító modern stílusú festményeket nézve - Ezeket te készítetted?
- Hát... igen.
- Ejha! Több oldalad van, mint gondoltam - pillantott hátra a vigyorgó férfira a válla fölött, majd közelebb lépett egy macskát ábrázoló festményhez - Hasonlít az én cicámra - jegyezte meg félhangosan.
- Van cicád?
- Igen, van. Ashnek hívják és épp a szállodában durmol - tanulmányozta a tetszetős festményt tovább.
- Aranyos.
- Igen az. Nah, és mit mutatnál még meg nekem? Mit nem láttam még? - fordult kérdőn a férfi felé.
- Van egy szép tetőnk. Be van növénnyel telepítve.
- Uh, megmutatnád? - lelkesült fel megragadva Dave kezét, majd zavartan vissza is húzta a füle mögé fésülve egy fekete hajtincset.
Anita párjára gondolt, aki épp a stúdióban ült fején félig egy fejhallgatóval és elgitározta a kérdéses részt a számból. Még jó, hogy senki sem látta, hogy véletlen megfogta Dave kezét. Nem szeretett volna kínos helyzetbe keveredni.
Dave felvezette a kisebb fákkal, bokrokkal, orchideákkal és énekesmadarakkal benépesített tetőre. Még egy kis szökőkút is volt. - Ezt direkt nekünk - mutatott körbe a területen
- Jézus isten! - tátotta el a száját a lány - Ez egy vagyonba kerülhetett! - lépett előre végigjáratva tekintetét a "kerten", s eszébe jutott, hogy neki sosem lenne annyi pénze, hogy egy ilyet építtessen, ráadásul egy tetőn két szint tulajdonosaként.
- Kell a hely a relaxációra. Van, hogy este feljövünk ide, akkor igazán sejtelmes és órákig beszélgetünk.
- Kellemesen hangzik. És itt szoktál gondolom jógázni meg tornázni is, igaz? - kérdezte az egyik ketrechez lépve, amiben kanárik csiviteltek.
- Milyen naprakész vagy belőlem.
- Hát igen. Az utóbbi időben kicsit kutakodtam szabadidőmben, hogy képben legyek - kacsintott rá.
- És, még miket találtál? – súgta.
- Tudom már miért a csokit és a szexet hoztad fel Santa Barbarán beszédtémának - állt meg az egyik korlátnál gyönyörködve a kilátásban, s hagyta, hogy a hűs szél belekapjon hosszú hajába., ami kivételesen ki volt engedve.
- És miért? - lépett elé.
- Mert mindkettőtől függsz - fordult felé félig baljával a korlátra könyökölve.
- Könnyen lehetséges - fogta közre két karjával a lányt.
- És melyiket szereted jobban? Vagy ne kérdezzek ilyet, mert úgyse kapok rá választ? - nézett fel sötéten csillogó tekintettel a férfira miután tekintetével végigsimogatta a telt ajkakat.
- Kaphatsz.- ért hozzá finoman a nő bőréhez.
- És mi lenne az? - futtatta végig ujjbegyeit a férfi oldalán alig érintve a koszosfehér pólót.
- Mondjam, vagy mutassam? - kérdezte sötéten mosolyogva.
- Fogós kérdés... - húzódott szélesebbre a mosolya - talán először inkább mondjad - futtatta végig az ujjait a férfi belsőcombján csak hogy kínozza egy kicsit.
- De én mutatni akarom - felelte és megragadta a nő kezét az ágyékra vonva azt.
Anita vigyorogva levegő után kapott a hirtelen mozdulattól, miközben Dave nyakához hajolva lehelte az illatos bőrre, ujjaival finoman simogatni kezdve a növekvő dudort: - Figyelemre méltó az igyekezete Mr. Gahan... - harapott finoman a nyakába, majd egy csókot lehelve rá szája felkúszott a füléig... - de nem gondolja, hogy veszélyes zónára tévedt?
- Miért gondolnám? - morogta.
- Talán inkább csokit kéne majszolgatnia... - válaszolta végighúzva alsóajkát a férfién, miközben szabad kezével valóban egy szelet csokoládét csúsztatott a hátsózsebébe előtte azért kicsit megszorítva a feszes hátsót, majd átbújva Dave karja alatt az ajtó felé indult.
- És vajon meddig kell csokit majszolnom? - kérdezett utána.
- Azt én nem tudhatom - vont vállat vigyorogva, majd eltűnt a lejáróban.
Dave csak állt ott majd előhúzta a csokit a farzsebéből és megnézte. Igen, olyan volt, amilyet szeretett. A lány tényleg naprakész belőle. Mosolyogva megbontotta és enni kezdte.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó