|
8. fejezet
2008.08.01. 12:25
8.
A srácok megtapsolták, majd Christian megsürgette Anitát, hogy vágja már fel a tortát. Anita ismét felnevetett. Tulajdonképpen majdnem egész este megállás nélkül nevetett, nagyon boldoggá tették a fiúk, pedig alig ismerik őt. Ő csak Martin 'csaja'.
Martin mintha megérezte volna, hogy rá gondol, odahajolt és egy csókot nyomott a szájára, majd tartotta neki a tányérokat a tortaszeletekért. Anita szakszerűen osztott mindenkinek, majd végül visszaült a helyére és nekilátott a saját adagjának is. Finom torta volt, csokis. Dave cukrásza kitett magáért: a drágább csokoládét használta.
A kis társaság hangját megint sokáig nem lehetett hallani.
Chrisnek annyira ízlett a torta, hogy kétszer is evett belőle. Andy hamar kidőlt ezt a szemüvege mögött történő lapos pislogásaiból is lehetett látni. Antonnak be nem állt a szája, egyszerűen mindenről beszélt, beszélt és csak beszélt. Anita is be tudott kapcsolódni és nagyon jókat cseveget a férfivel, érdekesnek találta. Rengeteg kérdéssel bombázhatta, de úgy tűnt, nincs annyi kérdés, amire Anton ne tudna felelni.
Aztán elsőnek Kessler és Andy lépett le. Megpróbálták Antont is magukkal rángatni, de a holland fotós még maradt egy pohár borra és egy jóízű beszélgetésre a lánnyal, míg Martin segített Dave-nek összepakolni.
- Biztos vagy benne, hogy akarod? - kérdezte halkan a mosógépbe pakoló énekestől.
- Mit? - kérdezett vissza szórakozottan Dave, miközben bepakolt a gépbe és elindította a programot.
- Tudod te azt jól - nyomta meg Martin.
- Jahm, arra gondolsz?
- Igen - bólintott.
- Miért akarod megosztani velem? - dőlt a gépnek fenekével Dave.
- Mert erről ábrándozik - vont vállat.
- Honnan tudod?
- Ugyan már. Ne mondd, hogy te nem láttad, hogyan nézett rád, mielőtt elfújta volna a gyertyákat!
- Dehogynem láttam. De képes vagy azért odadobni őt nekem, hogy boldoggá tedd?
- Egy: nem dobom, kettő: igen. Ez az egyik lényeges különbség köztünk David.
- És, hogy is akarod.... ezt?
- Már megbeszéltük, nem? Ennyire te se lehetsz szórakozott! - vigyorgott rá, majd otthagyva őt visszatért barátnőjéhez és a lelőhetetlen fotóshoz.
- Oké, vége a bulinak, Anton húzz vissza a szállodai szobádba aludni! - mondta Martin egy angyali vigyorral a képén.
- Martin! Ne beszélj így velem, mert... mert... mert... mert meg fogok sértődni! - felelte a férfi és igyekezett sértődött képet vágni.
- Ugyan már, öreg - vont vállat átkarolva Anita vállát, s simogatni is kezdte azt egy egyértelmű pillantást küldve a fotós felé a lány feje mellett anélkül, hogy a hölgyemény észrevehette volna.
- Okés, értelek - mosolyodott el Anton - Még úgyis tervezgetnem kell.
- De, ugye nem az új album borítóját? - kérdezte rémült arccal Dave.
- Merthogy? - hökken meg a hollandus.
- Te szoktad elemezni a saját rajzaidat?! - csattant fel Dave nevetve.
Anton értetlen arcot vágott és jobbnak is látta, hogyha közben elkezd készülődni.
Martin elégedetten vigyorogva nézte, de mikor már összeszedte a cuccait és elbúcsúzkodott, utána szólt:
- Hé, Anton, azért nincs harag, ugye?
- Persze hogy nincs, hisz tudom, hogy remek színpadi látványvilágot fogok nektek összehozni. Képzeld már van is egy-két ötletem. Úgy gondoltam, hogy a színpadot sejtelmessé tehetnénk, hogy Dave alakja kontrasztot tudjon alkotni, a te PTA-s fekete angyal alakod meg nagyon bejött, bár nem tudom, hogy akarod-e újra felvenni, de tudom, hogy a tollak vonzanak, szóval, arra gondoltam, hogy... - lendült bele megint a férfi.
- Anton, Anton! - emelte meg Martin szabad kezét, hogy leállítsa - Ehhez már igazán fáradtak vagyunk. Majd hétfőn folytatjuk, rendben?
- Jó, jó, bocsi - nevetett fel a férfi – Én is kezdek fáradni. Jó éjt srácok. A hét elején folytatjuk.
- Jó éjt neked is! - sóhajtott fel megkönnyebbülten Martin, majd egy puszit nyomott Anita arcára, s végül Dave-en állapodott meg a tekintete - Eszméletlen mennyit tud beszélni...
- Ne is mondd. Kedvelem őt, de néha.... nah mindegy. Csak hétfőn szembesülünk mindennel.
- Úgy van - biccent Martin.
- Figyeljetek fiúk, lenne egy kérdésem - egyenesedett ki Anita hirtelen - Egy ideje már gondolkodom rajta, persze csak mint lehetőség vagy segítség, vagy mittudomén... - kezdte idegesen babrálgatni az asztalterítőt.
- Igen? - nézett rá Dave.
- Mondd csak - bíztatta Martin is.
- Na szóval arról van szó, hogy nem rég láttam Andy webkamerás felvételeit még az Exciter albumotok felvételéről és arra gondoltam, hogy ha esetleg ő most nem foglalkozik ezzel, akkor... szóval én szívesen hoználak közelebb titeket a rajongókhoz esetleg egy-két felvétellel és fotóval az album készítésének folyamatáról. Biztosan örülnének neki, én meg lefoglalhatnám magam. Nos? Persze mondjátok meg nyugodtan, ha nem tetszik az ötlet, azt is megértem.
- Nekem tetszik - Bár, nem tudom, hogy a kis szőke herceged mennyire van elragadtatva attól, hogy valamivel többet mutasson meg lényéből, mint eddig - fordult mosolyogva Martin felé Dave.
- Azt mondod, zárkózott vagyok? - morrant fel a szóban forgó személy jobbját Anita combjára csúsztatva.
- Nem. Azt mondom, hogy remete életmódot folytatsz És agresszív is vagy.
- Én agresszív?? Hallod ezt, édes? - fordult megütközve a lány felé.
- Hallom! - nevetett Anita - Meg kell, hogy valljam, amit eddig rólad olvastam, az nem mindig, sőt főleg nem, a szívélyességedről ismertet téged.
- Na szééép - durcult be a szőkeség megragadva maradék borát és bosszúból jól megitta egyszerre.
- Kicsesztél velünk - nevetett fel ismét Dave.
- Merthogy? - pillantott fel kérdőn a házigazdára, aki még mindig a konyhapultnak támaszkodva áll keresztbe tett kezekkel és lábakkal.
- Csak olyan dühösen alkoholizáltál. De, most nem veled leszek elfoglalva - legyitnett Dave - A szülinaposra kell koncentrálnunk.
- Ezt hogy értitek? - fordította kérdőn a tekintetét a fiatal nő is a sötét hajú férfi felé.
- Mit kívántál? - kérdezett vissza a férfi.
Anita egy kis zavarral a szemében, de hamiskásan mosolyodott el - Bolond leszek megmondani!
- Ez nem a megfelelő válasz volt.
- Miért? Mi lenne a megfelelő válasz? Ha azt mondanám, hogy "nem mondom meg, mert akkor nem teljesül"? - húzta szélesebbre a vigyorát, ahogy könyökeit az asztalra téve előre dőlt hagyva, hogy Martin a dereka alját kezdje lustán simogatni.
- Megfelelő válasz az lett volna, ha azt kérdeznéd, hogy honnan tudom, mit kívántál.
- Nocsak, tudnád, hogy mit kívántam? - húzta végig az ujját a tortája szélén, majd incselkedve lenyalta a tejszínhabot mutatóujjáról.
Dave biccentett csupán.
- És mi lenne az?
- Martin? - nézett kérdőn szőke barátjára, a férfinek címezve kérdését.
- Nos, édes - köszörülte meg a torkát Martin - Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy mit kívántál - mosolyodott el.
- Ezt fejtsd ki nekem - kérte a nő.
- Egy szóban össze tudom foglalni - simogatta meg a lány arcát és mélyen a szemeibe nézett - Minket.
- Szóval, úgy gondolod, hogy te nem vagy elég nekem és Dave után is csorgatom a nyálam?
- Nem így fogalmaztam volna - rázta meg a fejét finoman - Semmi gond. Természetes a köreinkben, ha ezt a szoknyavadászt megkívánják. De ez még nem jelenti azt, hogy többet is kinéznék belőled. Örülök, hogy hűséges voltál hozzám - mosolyog rá megnyugtatóan - De látom, hogy nézel rá...
- Voltam? - kérdezet vissza Anita.
- Eddig - vont vállat - Nem rosszból használtam múlt időt.
Látszott a lányon, hogy örül ennek a hírnek és a vonásai megenyhültek - Mi a terved? Odaadsz egy éjszakára Dave-nek? - nézett rá csodálkozva. Azt hitte, hogy Martin "területvédőbb" egyéniség.
- Olyan nyersen fogalmaztok mindketten - forgatta meg a tekintetét - Bántja a fülemet... - sóhajtott - Nem, nem adlak oda, inkább... egy kis kóstolót adok kedves barátomnak abból hogy milyen csodákat is élünk át mi ketten... persze csak ha te is akarod... - hajolt oda a nyakához, hogy finoman belecsókoljon - szülinapi ajándékként.
- És te...? - kérdezte, de kezdte érteni a lényeget. Ha nehezen is ment a felfogása a helyzet abszurdsága miatt történt mindez. Azt már többé-kevésbé 'feldolgozta', hogy ő kell Martinnak, - bár néha nem mindig hitte el - de ez most egy újabb áll leesős jelenetnek ígérkezett.
- Terveim szerint nézelődöm egy darabig - kuncogott fel sötéten.
- Aztán? – mosolyodott el féloldalasan Anita. Kezdte elhinni és izgatni a dolog.
- Minek tervezzünk meg mindent előre? - pillantott Dave-re elvigyorodva, majd visszanézett párjára.
- A hálószobám arra van - mutatott Dave bal oldali irányba sötéten mosolyogva.
- De disznó vagy, Dave! - nevetett fel Anita - Nem tudtál becserkészni önerőből, ezért jól is jön ez az alkalom, mi? - húzta a fejét, miközben felállt és elsétálva az énekes mellett töltött még magának a hűtőből egy fél pohár narancslevet.
- Becserkészni önerőmből? Nem, Anita neked fogalmad sincs, hogy mire vagyok képes - felelte a férfi. Szavaiban nem volt hencegés, csupán az igazságérzet kemény felhangja.
- Oh, megszólalt Mr. Önérzetes Dave Gahan... - fonta össze a karjait Martin a konyharészben álldogáló párost nézve. Anita fenekével a pultnak támaszkodott, miközben kortyolt egyet italából.
- Szólj, ha van ellenvetésed Mart - fordult felé Dave sötét pillantással.
- Ugyan milyen ellenvetésem lehetne? - vont vállat a szőkeség még egy kis bort töltve magának.
- Mesélj Martin. Téged miért vonz... ez?
- Az egész éjszakát át akarjátok beszélgetni? - szólalt meg pohara széle mögül Anita.
- Mit szeretne a kishölgy? - fordult felé Dave egy átható mosollyal.
- Hát nem is tudom... - mosolyodott el ő is előkaparva legcsábosabb pillantását - Talán mutathatna egy-két fogást a repertoárjából, Mr. Gahan...
Dave csak felemelte a kezét és bal irányba indítványozta a továbbhaladást.
- Hát ez nem volt túl csábító... - ugratta az énekest letéve a poharat a pultra.
- Mit szeretnél tőlem látni, kicsi lány? - súgta Dave, miközben közel, nagyon közel lépett Anitához.
- Azt hittem, jól ismered a nőket és a vágyaikat... - simított végig fekete ingének elején.
- Ez igaz - lehelte a férfi, és ujjbegyeivel finoman megérintette Anita nyakának érzékeny bőrét.
A lány félig lehunyta a szemét kezeivel a pult szélébe kapaszkodva, s érezte, hogy nyaka libabőrös lett. Dave közelebb hajolván mélyen belélegezte a lány bőrének illatát, miközben ajkai súrolták a másikét és hamarosan csókjával ostromolta Anitát.
A lány már régóta várt erre a pillanatra, még ha ezt mélyen titkolta is mind Martin, mind maga elől. Most azonban hogy szabad volt a pálya, egy kis mosollyal az ajkán nézett a férfi szemeibe, csak hogy utána újra az ajkait ízlelhesse. Valahol izgatta a tudat, hogy Martin előtt fonja Dave nyakába a karjait és mélyíti el a csókjukat. Dave játékosan cibálta a lány alsóajkát, mesterien űzte a nyelvét, ujjaival érzékien simogatta a másik testét.
Pár perc élvezkedés után Anita elszakította a száját tőle, majd egy gyors oldalpillantás után a mosolygó Martinra megfogta Dave egyik kezét és elmosolyodva a háló felé kezdte húzni - Na ez már volt valami, Mr. Gahan... alig várom, hogy többet is mutasson...
- Én meg alig várom, hogy az áldozatom légy - felelte Dave sötétlő mosollyal.
- Az áldozatod? Ezt kifejtenéd? Mit csinálnál velem? Vagy mit fogsz? - lépkedett be most már mindkét kezét fogva, melyeket a küszöbön átlépve maga köré is vezetett.
- Nem is tudom... mit tűrsz el... tőlem?
- Uh, ez nagyon veszélyesen hangzott... Ilyen széles a skála? - kérdezte lassan gombolni kezdve a fekete inget.
- El se tudod képzelni - vigyorodott el a férfi, majd magához húzta a nőt és hosszú ujjai bekúsztak a piros felső alá. Anita halkan felsóhajtott erre a megmozdulásra, s hagyta, hogy a férfi gyorsan le is hámozza róla a felsőt.
- Gondolom Martin említette, hogy miután felizgulok... durván szeretem... - súgta a végét a férfi fülébe, majd finoman bele is harapott a fülcimpájába.
- Nem, azt hiszem mindent rám bízott... legalább is a kezdeti szakaszban.
Erre Anita a nem rég belépett Martinra pillantott egy kis mosollyal a száján, s viszonozta a csókot, amit a szoba egyik sarkában található fotelból küldött felé.
- Akkor egy hasznos információd már van rólam... - mosolygott vissza Anita Dave-re, s felsóhajtott amikor az erős kezek melleiről a fenekére csúsztak - Markolj! - kérte kicsit rekedten, ahogy érezte, hogy teste kezd lángra gyúlni.
- Kérlek… - felelte Dave, majd keményen markolni kezdte Anitát, miközben éles fogaival a nyakába kapott és szívni kezdte a bőrét.
- Óh ez az!! - kiáltott fel a lány hátraejtve a fejét, miközben egyre több gombot gombolt ki azon a fránya ingen, s mohón le is simogatta Dave-ről körmeivel végigszántva vállain.
- Mutass te is nekem valamit. Ne csak én adjak neked, várok is cserébe - felelte Dave, miközben a nadrágján belül már merevre keményedett férfiasságával lökött egyet a lányon.
- Nocsak, ennyire felizgultunk? - simított végig Dave nadrágjának elején erőteljesen, s elégedetten hallgatta a férfi mély nyögését, majd erősen meghúzta az övet, hogy engedjen, s lassan fűzte ki, csak hogy utána ujjai elszórakozzanak a gombbal és a cipzárral... - Nocsak... ezúttal van alsónadrág? Ejnye, Mr. Gahan, csalódni fogok magában...
- Csak a koncerteken nem veszek fel. Tudod... a szűk nadrágok.... - nyögte.
- Ejnye, ejnye... talán többet kéne ezt a jól bevált szokás a hétköznapokban is alkalmaznod... - válaszolta, miközben letolta a férfi csípőjéről a nadrágot az alsóval együtt, nem mellékesen végigtaperolva a formás hátsót és combokat, majd egyik keze az ágaskodó tagra siklott.
- El ne engedd! - nyögött fel a férfi.
- Mert ha igen? - incselkedett már csak ujjbegyeivel érintve a szerszámot, de megkegyelmezve visszasiklott rá a keze, sőt a másik lejjebb is elkalandozott.
- Akkor Martin szeme láttára foglak megerőszakolni.
Anita érezte, hogy szája rögtön kiszáradt a gondolatra, lábai pedig reszketi kezdtek, ahogy felnézett Dave szemeibe, és látta, hogy tényleg megtenné! Képes lenne rá! Érezte, hogy már a belsőcombján folydogált nedvessége az isteni férfi előtt állva.
- Nos... noha egy kis orális kényeztetésre készültem... - szólalt meg végre, s egy gonosz kis mosoly futott át az arcán, mert közben elkezdte lehúzni a kezét.
- Csináld! - dörrent rá parancsolóan Dave.
- Mit is? - incselkedett vele kóstolgatva a tüzet.
Dave a lány vállára tette a kezét és durván a földre nyomta. A hajába markolt és magához rántotta a fejét - Nyald!
Anita úgy döntött, hogy egyelőre engedelmeskedik a férfinak, s nyelvét kinyújtva hosszan nyalt végig a merev férfiasságon.
- Ne kíméld - nyögött fel Dave a meleg, nedves nyelv érintésétől. És Anita megfogadta a tanácsát... Kezével fáradhatatlanul járt a kemény és méretes tagon, majd a tánchoz éhes szája is csatlakozott, hogy végre teljes pompájában ízlelhesse meg Dave büszkeségét.
A férfi erőteljesen nyögött fel öblös hangján, fejét a plafon felé kapva, ujjai a hosszú tincsekbe gabalyodtak. Érezte a testén Martin tekintetét, és ez még inkább felizgatta, újabb adag vért jutatva tagjába, ami így még keményebbé és nagyobbá vált.
Anita lelkiismeretesen végezte munkáját fejével izgatóan lassú tempót felvéve, majd újra végignyalt az erektől duzzadó tagon, miközben fél szemmel Martinra pillantott, s egy meglepett kis mosoly futott át az arcán, mikor látta, hogy a szőkeség kicsit kipirult arccal, félig elnyílt szájjal és sötét tekintettel ül ott, egyik kezét kiszabadított tagján járatva.
Dave is odaalvást pillantott szőke társrára és a látványtól felmordult. Nem rángatta még fel a lányt, hagyta magát egyre mélyebbre az élvezetbe süllyedni.
Anita puha csókokat lehelt a nyálától megcsillanó tagra, miközben fél kézzel megoldotta nadrágját. Aztán nem várva meg, hogy Dave mozduljon, felállt, megcsókolta a férfit, hogy megérezhesse saját ízét a száján, miközben megfogta a kezeit és a nadrágjához vezette, hogy tolja le róla. Dave engedelmeskedett is a ki nem mondott kérésnek és a fekete nadrág a földön landolt, így ő szabadon markolhatott bele a frissen felszínre került bőrbe. A lány felnyögött és újra megkereste az énekes száját, karjait a nyakába fonva, s egész testével hozzásimulva, hogy megérezhesse az alhasának nyomódó kemény tagot.
- Nah, abbahagytam... Most mi lesz? - súgta a férfi szájára.
- Most jön az a rész, mikor ízekre szedve megerőszakollak - felelte Dave sötét tekintettel. Nem hazudott.
- Akkor mutass valamit... - nyalta meg röviden a férfi alsóajkát, miközben hátrálva kitáncolt a kezei közül. Dave csak villámgyorsan elkapta, és az ágyára lökte áldozatát, majd fölötte is termett, ahogy durván leszorította a csuklóját.
- Tudtad, hogy Martinnak régen voltak bőrszíjai? - kérdezte.
Csak egy nyögés után tudott válaszolni, miközben a csuklóit próbálgatta - Valóban? - csillant fel a szeme - Nem, erről még nem tájékoztatott...
A sarokból halk kuncogást vélt hallani egy pillanatra. Odafordítva fejét látta, hogy párja idiótán vigyorog kezét még mindig lustán járatva tagján.
- De igen, vannak neki. Azt sajnos nem hinném, hogy elhurcolta volna őket ide, de legközelebb, ha egyszer ismét összefutunk, akkor elvárom, hogy ott legyenek – a mondat végére szőke társára nézett.
- Megbeszéltük - vigyorgott a szőkeség, majd szabad kezével feléjük intett - Kérlek, folytassátok! Nagyon izgatóak vagytok - villant meg a szeme.
Dave csak felnevetett, majd visszafordult az áldozatához. Nem mondott semmit, hanem lehajolván durván megcsókolta, majd folytatta fájdalmas útját le Anita nyakán keresztül a mellkasán át. Egyik keze elengedte a leszorított csuklót, és könnyedén lefelé siklott, míg el nem érte célját, hogy határozottan elmerüljön a lányban. Anita egész teste megfeszült, s felkiáltott a hirtelen ingertől megpróbálva kiszabadítani az időközben a feje fölé szorított kezeit.
Dave ismét felnevetett - Nem, nem foglak elengedni.
- Miért nem? - kérdezte oda se figyelve, miközben tovább próbálgatta a csuklóit, miközben egyik lábát felemelve próbálta valahogy úgy beügyeskedni kettejük közé, hogy eltolhassa magától a férfit.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezett vissza a férfi, miközben ujjai munkája gyorsult.
Anita újra felnyögött, de megpróbálta visszafogni magát - Harcba szállni veled, mi mást? - mocorgott tovább egész testével Dave akarata ellen feszülve, s megpróbálta átfordulva kicsavarni kezeit Dave szorításából. Dave elengedte Anita csuklóit és visszavágta a hátára. A lány felnyögött, de mivel Dave-nek helyzetet kellett váltania, lett elég helye, hogy villámgyorsan összezárja a lábait térdeivel keményen ellent tartva a férfi mellkasán.
- Azt hiszed, hogy ez segít? - nevetett fel Dave, majd neki is kezdett a szétfeszítési műveletnek.
Anita egy kis mosollyal a szája szélén nyögött fel párszor az erőlködéstől, ahogy a férfit figyelte - Ez felizgat, mi? - vigyorodott el félig lehunyt szemekkel.
- Naná. Talán nem látszik?
Anita lepillantott mereven ágaskodó farkára és felnevetett - Háááát... - azzal incselkedően kitámasztotta magát és elkezdett hátrafelé csúszni a lepedőn "menekülés gyanánt".
Dave azonban, mint a rejtekéből vadászat közben előugró párduc, úgy vetette rá magát Anitára, hogy egy pár ügyes mozdulattal szétfeszítse a combjait és újfent kiszolgáltassa magának a nőt – És most mit fogsz csinálni? - kérdezte a melleihez hajolva, amiket kóstolgatni is kezdett.
- Nos... - lihegett fel a lány az erős szorítások és Dave testének súlya alatt - Azt hiszem... kicsit pihegek míg erőt gyűjtök - nevetett fel - De nem adom fel, nehogy azt hidd... - feszítette meg a karjait.
- Ó, abban biztos vagyok. De felkészültél erre...? - kérdezte, majd meg se várva a nő reakcióját, csípőjét felrántva hatolt mélyen belé.
Anita egy hatalmasat nyögött fejét a párnába feszítve, majd zihálva, vágytól sötét tekintettel újra Dave-re nézett. Testét elöntötte a hő, érezte, hogy bőrén lassan kiüt az izzadtság, de nem érdekelte, csak a csodás érzés, ahogy Dave kemény tagja kitöltötte a lábai között. - Uramatyám! - ejtette újra hátra a fejét kidagadó nyaki ütőerekkel.
- Igen? - kérdezte, miközben ütemes mozdulataival fokozta élvezeteiket.
Anita próbált nyelni, de szája teljesen kiszáradt a zihálástól, s az érzéstől, ahogy Dave kidolgozott teste az övének csapódott újra meg újra. Érezte, hogy elpirul, ahogy lepillantva egyesülésük helyére egy újabb vágyhullám táncolt végig a testén, amitől felvéve Dave ritmusát kezdett táncolni a csípője is, ahogy alkarjaira támaszkodott fektében.
- David... - nyögte ki nagy nehezen ebbe az egy szóba sűrítve a hónapok óta tartó összes vágyakozását.
- Igen? - kérdezett vissza zihálva a férfi, miközben visszafogta magát. Nem akart most rögtön elélvezni, még élvezni akarta a lányt, hogy Martin felkínálta neki, a helyzetet, hogy Anita, Martin nője, mennyire kívánja őt... és ez elégedettséggel töltötte el. Szőke társa ajánlata felizgatta. Nem akarta már most befejezni ezt a hosszúnak ígérkező éjszakát. Lassított az iramon, hogy lassabb, de mélyebb, intenzív lökésekkel és csípőkörzésekkel ajándékozhassa meg az alatta fekvőt.
- Ez... jobb, mint képzeltem! - fakadt ki elveszítve a fejét az újabb csípőkörzéstől, s érezte, hogy kezd minden ellenállása elolvadni a hőségben, amit reszkető testében érzett. Még többet akart, noha érezte, hogy nagyon közel jár. Egy pillanatig gondolkodott, és reménykedett benne, hogy ha Martin felé fog fordulni, akkor nem lát majd megbántottságot az arcán, amiért ilyeneket mondott Dave-nek. Végül két nyögés közt összeszedte magát és balra fordulva vágytól ködös tekintete megkereste párjáét. Martin még mindig a fotelben ült, bár most már a plafont fixírozta, ahogy a saját maga okozta érzésekben merült el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó