|
10. fejezet
2008.08.01. 12:28
10.
Pár napig Dave nem tudott Martinnal és Anitával foglalkozni: megállás nélkül az új számokat kellett felénekelnie, de rendkívül jó hangulatban volt, igaz, most is idegesítették a bezárva töltött órák, de Martin jelenléte sokat dobott rajta. Mart egy pillantásával is le tudta nyugtatni, és mikor senki nem látta, hozzá is ért, ami szintén Dave szinten tartásához vezetett, egyszóval: túl voltak egy olyan héten, amikor az énekes valamiért nem vágott valamit a falhoz. Elég sok időt töltött fent a kanárikkal és növényekkel bevont tetőn, hallgatva a madarak énekét.
Anita napokig a születésnapja hatása alatt állt. Vitathatatlanul ez volt élete legjobb születésnapja. Még most is alig tudta elhinni, hogy mindez megtörtént vele, hogy szánalmas kis élete ekkora fordulatot tett! Bár úgy érezte, hogy ennyi rossz után végre megérdemelt egy kis jót is! És a két férfi társasága mindenképp jót tett neki, noha azóta az este óta nem volt együtt csak Martinnal, akinek nem győzött köszönetet mondani a csodás estéért. A mai nap is különleges volt számára, hisz délután lesz az első kamerázása a stúdióban. A fiúk jó formában voltak, jó volt a hangulat, amiről tudta, hogy különösen jól fog mutatni a rövid videókon. De először úgy döntött, hogy üdvözölve a nagy munkába merült fiúkat felmegy a teraszra kiszellőztetni kicsit a fejét. Mikor kilépett, meglátta a korlátnál álló Dave alakját. Elmosolyodott a szakadt farmeron és a viseltes szürke pólón, majd halkan mögé lépett végigsimítva a hátán - Hát te? Hogy-hogy nem a fiúkkal vagy?
- Szia - felelte Dave, de nem fordult meg, ugyanakkor kicsit rekedt hangján lehetett hallani, hogy mosolyog - Kicsit pihenek. Rám fér. És azt hiszem, hogy a hangszálaimra is. A többiek mondták, hogy takarodjak pihenni, mert nem lenne jó, ha berekednék, szóval, itt ülök/állok mézes teát iszom és hallgatom a madarakat, valamint figyelem azt a sok kis idegesítően izgő-mozgó pontot az utcán és élvezem, hogy föléjük magasodom és figyelhetem őket, miközben ők mit sem tudnak az én jelenlétemről.
Anita halkan felnevetett - Szóval kiéled megalomániádat? - ugratta megsimogatva a korláton pihenő eres kézfejet.
- Akár - pillantott rá szélesen mosolyogva - Veled, mi van? Rég láttalak.
- Ma kezdem el felvenni ahogy dolgoztok. Meg próbálok majd pár jó kis képet is ellőni. Szegény rajongóitok már nagyon ki vannak éhezve a hírekre - mosolygott rá - Egyébként meg... sokat gondolkodtam a pár napja történteken.
- Miket gondolkodtál róla?
- Hogy milyen elképesztő, hogy ez valóban megtörtént velem! - mosolyodott el.
- Szóval... élvezted? - kérdezte cinkos mosollyal Dave.
- Micsoda kérdés ez? Talán nem érezted? - ciccegett mosolyogva - Mert ha nem, akkor lehet, hogy nem voltam elég világos... - húzta végig mutatóujját a férfi alkarján.
- És, ha nem voltál elég világos, mit tennél?
- Talán meg kellene ismételni a dolgot, nehogy kétségek között maradj - harapta be alsóajkát.
Dave elmosolyodott, majd mosolya eltűnt és az arca komoly lett.
- Anita, ugye tudod, hogy te elsősorban Martin párja vagy?
- Persze hogy tudom. Tisztában vagyok vele. Szeretem őt - bólintott komoly tekintettel - Tudod, ha nem ő maga "adott volna engedélyt" a nyitott kapcsolatra, továbbra is ellenálltam volna neked, még ha nagyon nehéz is lett volna.
- Ezt jó hallani. Mert elvárom, hogy belé legyél szerelmes, vele legyél többet, egymásnak örüljetek. Én csak néha jövök képbe. Nekem is van családom és szeretem is őket. És - hajolt le a nő füléhez, hogy belesúgja - ha netalántán véletlenül is tudván, tervezve okoznál Martinnak fájdalmat, akár velem, akár bárki mással... - teleszívta a tüdejét levegővel - akkor jobb, ha elválnak útjaink, és többé nem kerülsz a szemem elé, mert nagyon megkeserülnéd - felegyenesedett és újfent hangosabban szólalt meg, már amennyire a rekedtsége engedte - Mindezt nem fenyegetőzésnek szántam. Csak tudd, hogy hol a határ. A ti kapcsolatotok maradjon meg normálisnak, már amennyire ez lehetséges.
- Felesleges aggódnod, nem terveztem semmi hasonlót. Számomra Martin az első - biccentett - Kaptam eleget az élettől, hogy megbecsüljem azt, amim van, és ne játsszam el a szerencsémet.
- Helyes. Gondoltam, hogy okos, tapasztalt lány vagy és végre nem olyan agyatlan, sablonos, használati tárgy, akik körülöttünk lebzselnek.
- Azt hiszem, én nagyon távol esem ettől a kategóriától - vont vállat a lány - És ezt nem hencegésből mondom. Ez csak egy sima ténymegállapítás.
- Tudom és örülök neki. - mosolyodott el őszintén Dave - És mi lesz, ha befejeztük a New York-i részt az albummal? Martinhoz költözöl?
- Hát... erről még nem igazán beszéltünk - vakarta meg a tarkóját zavartan. Érezte, hogy elpirult kicsit - Tudod, be kell fejeznem az egyetemet - nézett le a járókelőkre.
- Még 3 év... én nem végeztem el az egyetemet - vallotta be Dave - Fiatalon, főleg akkoriban úgy éreztem, hogy minek. Egyáltalán minek nekem az iskola. Szegény anyám... nehezen bírt velem. Rendőrségi ügyem is volt.
- Ööö... honnan tudod, hogy mennyi van még hátra az egyetememből? Martin elmondta, hogy hány éves vagyok? - nézett rá a szemöldökét ráncolva.
- El - nézett a lányra.
- És ez téged nem zavar? Csak mert Martin eléggé kiakadt.
- Nem. Nem velem élsz párkapcsolatban.
- De lefeküdtem veled is... - jegyezte meg halkan.
- És tudja valaki más is? Tudja.... bizonytani?
- Nem. Nem szokott eljárni a szám - döntötte a hátát a korlátnak, és az eget kezdte kémlelni.
- Ha meg is tennéd, akkor se tűnne fel senkinek. Valószínűleg egy rajongó fantazmagóriájának tekintenék.
- Meglehet. Gondolom minden lelkiismeret-furdalás nélkül letagadnád.
- Persze. De nem miattad. Magam és a családom miatt. Ne haragudj, de a családomat még miattad sem teszem kockára, bármennyire kedvellek is, szóval, ha kitudódna, hazudnék, igen.
- Persze, ezt megértem. A családod mégiscsak fontosabb, mint egy kósza kefélés - bólintott egy madár röptét követve.
- Kósza kefélésnek nem ezt nevezném.
- Hát akkor mit?
- A modellcsajokat, akiket kifejezetten vadászok. Elképesztő, hogy mikre nem képesek, csak azért, hogy az ágyamba kerüljenek és reggel szó szerint kidobjam őket a szobámból - de legtöbbször nem várom meg a reggelt. Addig maradnak, ameddig a szex is tart: ha vége a szexnek, már mehetnek is.
- Ez gyakran előfordul? - fordította Dave felé a fejét még mindig a korlátnak támaszkodva.
- A hangulatomtól függ - vont vállat Dave.
- Ez nem igazi válasz. Egyébként azt hittem, hogy már nem nagyon csinálsz ilyeneket. Hogy már lenyugodtál a régi önmagadhoz képest.
- Lenyugodtam - nézett Anita szemeibe.
- Kívánsz még engem? - kérdezte Anita nem gondolkodva - Úgy értem most hogy már megkaptál.
- Miért kérdezel tőlem ilyet?
- Csak érdekelne a válaszod. Mert nem igazán tudom felfogni, hogy eddig miért is kívántál. Nem vagyok az eseted tudtommal. És nem vagyok biztos benne, hogy nem csak azért akartál-e, mert Martin barátnője vagyok.
- Szeretem, ha egy nő kíván engem és felizgat. Te őrült erővel tetted ezt, ugyanakkor mégis megvolt a tartásod, hogy hű maradj Martinhoz. Ez tetszett. Nem akartalak becserkészni vagy ilyesmi: tiszteletben tartom Martin és Andy, de még Alan barátnőit/feleségeit is. Barátnők inkább a múltban voltak jellemzőek ugyebár. Szóval, a tagok csaja tabu. Nem éri meg ezért kockáztatni az együttes jövőjét. Aztán jött a szülinapod és Mart ötlete volta az egész.
- Te pedig kapva-kaptál az alkalmon? - mosolyodott el halványan.
- Nem mondtam nemet - mosolygott vissza.
- Igen, ezt éreztem – kacsintott - És most, hogy kimondtad, hogy a barátnők tabuk, már nem is fogsz hozzám érni? - tette még hozzá egy kis mosollyal, kérdő tekintettel.
- Szerintem számíthatsz még egy pár ilyen éjszakára, mint a múltkori. De egyébként nem. Ha azt akarod, nem velem kell beszélned.
- Értem - biccentett a lány - Ezt jó volt tisztázni.
- Ugye.
- Na jó, hagylak is pihenni. De nem sokára gyere le, szeretném elkezdeni a videózást - kacsintott rá, majd elindult befele.
- Pornófilmet forgatsz? - kérdezett utána Dave - Mert, Martin még hagyján, de Andy meztelenül? Na neeee!
Anita fuldokolva kezdett nevetni - Te őrült disznó!!! Vigyázz, mert a végén még Fletch kapja a főszerepet!
- Milliomos leszel - nevetett Dave - Fletch után meg kapkodni fognak a nők.
- Valószínű! - nevetett vissza rá a lány, majd belépett az épületbe még mindig kuncogva.
Dave még egy ideig fennmaradt, közben azon gondolkodott, hogy mi lesz a kis hármasukból. És az a tény, hogy Anita akar vele kettesben is szeretkezni.... ezzel egyelőre nem tudott mit kezdeni, mivel ő különbözött a férfi eddigi alkalmi barátnőitől. És még Martin is ott volt. El kell mondaniuk a lánynak. Idővel.
A szőkeség is gondolkodott az utóbbi napokban. A stúdiófelvételek, mikor egy-egy számot kellett gitárral feljátszani, remek alkalmakat adtak arra, hogy kicsit elmerüljön a gondolataiban, hiszen már kívülről tudta a gitárszólamokat – persze néha azért lepillantott a húrokra. Látta Anitán, hogy nagyon élvezte az ajándék estét, amit Dave-vel adtak neki. Kicsit tartott azért tőle, hogy mi fog ebből kisülni, hogy Anita nem fog-e átpártolni barátjához, hisz még ha nem is mondta soha, tudta jól, hogy Dave sokak szemében vonzóbbnak hatott, mint ő. Persze ő sem panaszkodott, de a tények ellen nem tudott mit tenni. Remélte, hogy kedvese továbbra is hagyja, hogy kapcsolatuk tovább folytatódjon, és az énekes nem nagyon fog belezavarni. Látta, hogy ma is miként nézett Dave-re.... Ezt meg kell még beszélnie a lánnyal.
A másik dolog, ami foglalkoztatta, az Dave volt és a vallomása odakint a teraszon.... Nem sejtette, hogy ekkora erővel fog kitörni belőle a rég visszafojtott vágy. Ő is majd meghalt egy érintéséért most hogy színt vallottak, de nem tudta egyelőre, hogy miként tudná összeegyeztetni ezt a kapcsolatot a másikkal. Nem tudta, hogy miként tálalja Anitának a dolgot, hogy ők időnként többek egymásnak, mint barátok... Elég kényes helyzetbe keveredtek. De érezte, hogy szeretné mindkét kapcsolatot... csak még arra kell rájönnie, hogy miként mondja el a lánynak. Ha egy egyszerű groupie lenne, semmi gond nem adódna, azok bármit elviselnének, hogy velük lehessenek - az egy másik dolog hogy sosem szeretkezne Dave-vel egy olyan olcsó nő előtt, de Anita messze esett ettől a kategóriától többek között érzékenysége miatt.... Nem kevés fejtörést okozott neki...
Anita hamar leért a rövid lépcsőn a stúdióba, ahol Martin épp bent gitározott az egyik stúdiószobában, míg egy ismeretlen férfi Christian mellett ülve húzogatta az egyik keverőpult gombjait. Nem akarta megzavarni őket, de nem is próbálkozott a kamerázással addig, amíg nem mutatták be neki a másik férfit.
A férfi megvárta, míg véget ért Martin gitárszólama, majd beszólt neki egy mikrofonon, hogy a végét játssza fel újra. A szőkeség kelletlenül ugyan, de bólintott, majd belekezdett, mikor intettek neki. Ezúttal hibátlanul végigjátszotta, majd kijött a hangszigetelt szobából.
- Nos, Andrew? - lépett rögtön mellé.
- Így már jó lesz, mindjárt visszajátszom.
- Várj egy percet, előbb szeretném bemutatni a barátnőmet - intett Anita felé, aki időközben leült a kanapéra, de most felállt, hogy odalépjen a férfihoz.
- Anita, ő Andrew Philippott, az egyik hangmérnökünk és Dave jó barátja.
- Ha jól tudom, Önnel alkották Dave szólómunkáit, igaz? - mosolyodott el Anita, miközben kezet rázott a férfivel.
- Igen, így van. Látom jól értesült - mosolygott vissza a borostás férfi.
- Tetszettek a Dave-vel közös munkái.
- Köszönöm. Ezt mindig jó hallani. Én meg már hallottam rólad. Bocsánat, tegezhetlek?
- Persze, hisz nem vagyok annyira öreg - nevetett fel.
- Jól van – biccentett megvakarva az állát - Meddig maradsz velünk? - érdeklődött.
- Hát.... tulajdonképpen... ameddig Martin eltűr maga mellett és a közelében.
- Nah, ilyet mondani! - karolta át Martin - Egyébként ha végre beizzítja a kamerát, olyasmi kis videókat fog csinálni, mint Andy az Exciter, Dave pedig a Hourglass felvételei alatt... bár az utóbbiaknál talán kicsit komolyabbakat - nevetett fel jellegzetesen.
- Talán engedem játszani a szerkezettel. Nekem tetszettek a bohóckodásai, nagyon jókat nevettem rajta, de ez is mutatja, hogy a stúdiómunka nem neki való. És most - legyintette meg finoman Mart fejét - túlénekeltettétek őt!
- Aú! De hát az ő hibája! - durcult be - Nem melegített eleget és tegnap fagyizott Rosie-val!
- Hjaj - sóhajtott fel Anita - Férfiak....
- Most miért??? - értetlenkedett a szőke.
- Nehéz veletek... - mondta Anita, miközben a kamerája helyett egy fényképezőgépet vett elő - Azt hiszem, amíg Dave nincs itt nem kezdek kamerázni. Megvárom vele. Addig ellövök pár képet. Persze, felosonok és lekapom őt is - mosolyodott el.
- Na mert veletek könnyebb... - dohogta a féri még az orra alá - Jól van szívecském, menj csak - ugratta Martin.
- Hívhatlak édes cukorpofinak? - kérdezte ártatlan szemekkel Anita.
- Azt hiszem, ez nem illene hozzám - fintorgott felhúzva az orrát, majd Anita fenekére csapott, hogy finoman a lépcső felé tessékelje - Inkább hozd le azt a hasztalan fickót.
- Megyek, megyek - nevetett a lány, majd fürge léptekkel megindult fölfelé.
Anita hamarosan felbukkant a tetőn - Dave!
- Igen? - fordult meg megköszörülve a torkát.
- Gyere le, kérlek. Persze, csak ha szeretnéd mutogatni magad - mosolyodott el, miközben jelzésértékűen felemelte a kezében hurcolászott gépét.
- Ja, hogy máris elkezdted a pornófotózást? - ugratta rekedt hangján duruzsolva.
- Persze. Andy és Martin már csak rád vár. Gyere és vetkőzz.
- Vigyázz, mert tudod, hogy megteszem... - kacsintott rá, majd elsétált a nő mellett.
Anita csak mosolyogva felsóhajtott, majd követte a férfit, hogy a délután további részét nagyon művészien élje meg.
Anita a Martinnal közös szobájában ült és a laptopján nézegette a képeket. A net bekötésére használhatatlan olcsó vacak volt, de arra tökéletes, hogy a szakdolgozatait megírja rajta, csak ezért vette meg. A netet amúgy sem engedhetné meg magának. Most jól jött, mert így a képeit tudta nézegetni, hogy sikerültek. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Martinnal volt, még mindig a saját költségvetését használta. Szeretett kicsit önálló lenni, pénzben mindenképpen, bár hamarosan nem ártana munkát találnia. A fotózás csak hobbi volt.
Martin miután befejezte pár papír olvasgatását, elvonult a fürdőbe egy zuhanyra, majd miután végzett, a szállodai bolyhos köntösben leheveredett az ágyra hátát felpolcolva a puha párnákkal. Egy darabig nézte az egyik asztalnál tevékenykedő párját. Gondolkodott, s végül úgy döntött, hogy ideje lenne túlesni egy beszélgetésen.
- Anita, ráérsz egy kicsit? Kérdezhetek valamit?
A lány felnézett, majd bólintott és a következő pillanatban Martin mellett volt.
- Figyelj... sokat gondolkodtam... a pár napja történtekről. Láttam, hogy mennyire élvezted, hogy végre Dave-vel is voltál... Mit érzel ezzel kapcsolatban?
- Hogy érted?
- Hát... úgy értem, hogy érdekelne, hogy kívánod-e még... - mondta óvatosan.
Anita elgondolkodva nézett párja szemébe - Igen - mondta ki - De nem csallak meg vele.
A férfi erre elmosolyodott s felsóhajtott.
- Tudod, féltem tőle valahol, hogy az az este megváltoztat. Úgy értem... szeretném, ha folytatnánk a kapcsolatunkat, és velem maradnál. Nagyra értékelem, hogy nem csalsz meg vele, de tudod én elég nyitott felfogású vagyok, és azt szeretném, hogy semmiben se szenvedj hiányt, hogy boldog legyél... épp ezért nem zavarna, ha megtudnám, hogy vele is lefekszel, feltéve, ha csak szexről lenne szó.
- Te most arra bíztatsz engem, hogy szeretkezzek Dave-vel? - nézett rá hitetlenkedve Anita.
- Nem bíztatlak rá - rázta meg a fejét - Inkább azt mondom, hogy tedd azt, ami jól esik. Ha megkívánod, ne szenvedj attól, hogy én mit szólnék hozzá, ha esetleg lefeküdnél vele. Egyszerűen nyitva hagyom neked ezt az ajtót a kapcsolatunkban. Ha Dave-re van szükséged, nem állok az utadba, de azt nem szeretném, ha a mérleg átbillenne. Szeretném, ha elsődlegesen hozzám tartoznál... Érted?
- Dave is ugyanezt mondta nekem - mosolyodott el.
- Micsodát? - lepődött meg a férfi köntöse övével játszva.
- Pont ezt. Mesélt nekem a... szokásaitokról. Hogy egymás barátnői tabutéma, de, ha belemész, akkor ő is áll elébe, de elvárja tőlem, hogy te légy nekem az első és.... figyelmeztetett, hogy akár vele, akár mással csallak meg és fájdalmat okozok neked, annak ő nem fog örülni és ennek hangot is ad.
Martin melegen elmosolyodott Dave féltését hallva. Ez melengette a szívét, s hálát érzett érte. Bár ahogy belegondolt, ő is valószínűleg megtette volna ezt társáért.
- A jó öreg David... - mondta halkan.
- De... még úgy érzem, hogy ha rohannék Dave-hez azzal megcsalnálak. Örülök, hogy ezt elmondtad nekem, de képtelen lennék megtenni.
- Ezt azért jó hallani - mosolygott rá baljával megsimogatva a lány puha arcát.
Anita csak elmosolyodott, majd párjához bújt.
A férfi elmosolyodva ölelte át, majd csókolta meg, aztán pajkos tekintettel a szemébe nézzen pár fekete tincset a lány füle mögé tűrve - Meglovagolsz?
- Máris a szexre gondolsz? - nevetett fel a nő.
- Talán bűn, hogy kívánlak szinte minden percben?
- Nem, ha mesélsz erről és a gondolataidról.
- Miért akarsz te állandóan beszéltetni?
- Mert imádom hallgatni a hangod és a perverz ötleteid.
- Azt hittem azt szereted, ha meg is valósítom őket... - nevetett fel máris áthúzva a lány felsőjét a feje fölött, s felnyögött a látványtól - Imádom, ha nincs rajtad melltartó.
- Imádom, amikor ilyeneket mondasz - sóhajtott fel Anita és hagyta, hogy Mart kiélje magát rajta.
A hét megfeszített munkával telt, de a hangulat jó maradt a stúdióban. Sokat bolondoztak, de néha komolyabb technikai dolgokat is elmagyaráztak Anitának a kamerájába - ezt leginkább Andrew és Andy tette, akik a legnormálisabbak tudtak maradni a bolondozó fiúk mellett. A lány jókat nevetett rajtuk, még ha most nem is kerültek elő Dave babái, amikkel játszhatott volna. Ahogy Anita nézegette a rajongók visszajelzéseit, büszkeséggel töltötte el, hogy mennyire örülnek és hálásak a videókért és a pár képért, amiket engedélyeztek a fiúk publikálásra. Egy-két dolgon azonban megakadt a tekintete. Párszor véletlenül lekapta, hogy Mart és Dave olykor-olykor véletlenül (?) egymáshoz ér pár másodpercig. De ezeket gyorsan megmagyarázta magának azzal, hogy véletlenek, esetleg a hosszú évek barátsága alatt kialakult közvetlen viszonynak tudhatók be. Pedig ha tudta volna...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó