|
11. fejezet
2008.09.19. 14:25
11.
Dave a tetőn ült. Mindig ide járt fel pihenni. A madarak éneke megnyugtatta és egyedül ez tudta elterelni a figyelmét Martinról, akinek a gondolata, az iránta érzett vágya egyre jobban kínozta már. Nem sokáig fogja bírni, rá fog rontani, ha nem tölthet el pár órát nyugalmasan a férfivel. Inkább lehunyta a szemeit és halhatta a kis kanárik dalos csivitelését és élvezte a lemenő nyári nap melengető sugarait az arcán és a karjain.
Hosszú nyugodt percek után egyszer csak egy tábla a kedvenc csokijából ért a vállához, s lepillantva ez tudatosodott is benne.
- Gondoltam jól esne - mosolygott a szőke férfi.
- El fogok hízni - mosolygott fel Martinra, de elvette a csokit és már mohón bontotta is ki.
- Dehogy fogsz - nevetett fel a korláthoz sétálva, hogy lenézzen az utcára, majd a Hudson folyó felé fordult - Mozogsz eleget.
- De, akár meg is tornáztathatsz - csúszott ki Dave száján.
Martin csak halkan felnevetett egy újabbat slukkolva cigijéből a folyó vizén megcsillanó lemenő napot figyelve.
Dave felegyenesedett, majd hosszú léptekkel Martin mögött termett és hátulról közrefogta - Mit nézel? - súgta a fülébe, majd mélyen beszívta jellegzetesen finom illatát.
A másik férfi újra elmosolyodott, hisz tudta, hogy Dave nehezen viseli a távolságtartását és visszafogottságát - A naplementét, te pupák.
- Hát jó, akkor nem is zavarlak benne - súgta ismét a férfi, majd elkezdett távolodni a másiktól.
Martin továbbra is mosolygott egy újabbat szívott cigijéből, de nem mozdult. Tudta, hogy társa úgyis vissza fog jönni hozzá előbb-utóbb.
Dave valóban nem ment messze. Mart mellé állt és összefont karokkal nézte a napot lebukni az épületek közt.
Martin sóhajtott egyet, majd finom kis mosolyával egy apró puszit nyomott Dave arcára és ellépve mellette a hamutálhoz ment, hogy elnyomja a cigijét.
Dave sötét tekintettel figyelte társát.
- Ja, a fiúk már elmentek, és Anita is visszament a hotelba lepihenni - szólt hátra a válla fölött - Én még lent leszek egy-két akkordot gyakorolva. Ha unatkozol, gyere le - küldött felé egy gonosz kis mosolyt, majd gyorsan eltűnt a lejáróban.
Dave figyelte, ahogy Mart eltűnik a lépcsőkön. Gondolkodott, hogy menjen-e utána. Tudta, hogy húzza az agyát, tudta, hogy imádja ezt csinálni vele, hogy nagyon is élvezi a kis mocsok. Várt pár percet. Aztán nem bírta tovább, a lábai megindultak lefelé a lépcsőkön.
A szőkeség hallotta jönni, noha egy szomszédos szoba közepén állt összefont karokkal. Természetesen gitár a közelében sem volt. Őt várta. Túl jól ismerte már barátját.... Tudta, hogy utána fog jönni.
Dave megállt az ajtóban. Látta, hogy se gitár, se semmilyen más hangszer nincs Mart közelében.
- Egy utolsó mocsok disznó vagy - mondta mosolyogva - Unatkoztam – tette még hozzá.
- Én meg rád vártam - mosolyodott el nyugodtan.
- És, miért vártál rám? - dőlt az ajtófélfának Dave.
- Gyere ide és megmondom - küldött felé egy sötét és forró pillantást.
Dave, ha akart volna se tudott volna ellenállni ennek a pillantásnak. Vonzotta. Elindult Martin felé, majd megállt előtte.
A szőke férfi karjai lehulltak teste mellé, majd jobbját lassan felemelte és végigsimított Dave arcán. Csak nézte őt, és hagyta, hogy lassan gyorsulni kezdjen légzése, ahogy hagyta, hogy szemei beigyák az ismerős arc minden porcikáját, s elmerülvén a sötét szemekben elöntse a testét a vágy. Szerette meglovagolni ezt az érzést.
Dave le nem vette volna a szemét Martinról. Gusztálta.
Aztán pár perc intenzív vágyakozás után Martin nem bírta tovább, gyorsan és erőszakosan mozdult előre szinte megtámadva Dave száját.
Dave meglepődött ezen a héven és nem győzött a döbbenetéből felocsúdva viszonozni a kapott csókokat.
Martin nem nézte, hogy Dave mit akar - magára vethetett az énekes. Ő szabadította ki belőle a régóta visszatartott állatot, ahogy megragadva a régi pólót a nyakánál pár rántással szét is tépte a ruhadarabot egy pillanatra se eresztve a száját, amit szinte már véresre harapdált.
Dave felmordult, majd hagyta, hogy belőle is előmásszon vadabbik éne, s elengedvén régóta elfojtott vágyait már szaggatta is lefelé Mart ruháit.
A szőkeség hagyta, bár azért ügyelt rá, hogy az ő ruhái egyben maradjanak, hisz neki nem volt itt váltásruhája. De ő nem vett vissza a hévből, hamar Dave övéhez nyúlt s már rángatta is le róla a nadrágot az alsóval együtt, majd keze hirtelen az éledező tagra kulcsolódott itt hirtelen megállítva mohó mozdulatait és szinte kínzóan lassan húzta rajta végig a kezét Dave szemébe nézve ahogy kicsit megemelte az állát. Dave felmordult és elkapta Martin torkát, hogy fogai mély nyomot hagyjanak a bőrében.
Martin felkiáltott, és kiszakította magát Dave éles fogainak rabságából, hogy újra megtámadja a felduzzadt szájat, miközben keze vadul járni kezdett máris meredező farkán.
- Olyan rég... vártam már...erre - nyögte Dave.
- Hát... most megkapod - mordult fel Martin, majd a vállánál fogva lefelé kezdte nyomni - Térdre! - hallatszott a rövid parancs.
- Több kell ahhoz, hogy én engedelmeskedjek neked! - morogta vissza Dave, majd a másik kulcscsontjába harapott.
- Mit akarsz?
- Próbálkozz. Engedd szabadjára mindazt, ami benned van.
- Épp azt tenném, ha nem akadályoznál - villantott rá egy rövid mosolyt.
- Mikor adtam magam könnyen neked Martin?
- Amikor szinte könyörögtél nekem két hete a saját erkélyeden.
- Az felizgatott?
- De még mennyire - markolt bele szabad kezével a férfi fenekébe, miközben másik keze egy pillanatra sem pihent.
Dave csak elmosolyodott, és hagyta magát sodortatni az árral. Majd máskor behajtja ezt Martinon. De olyan régóta vágyott már rá, hogy most nem akart vele küzdeni.
A szőke férfi ezt egy mosollyal méltányolta, majd kicsit finomabban nyomta le térdre az énekest.
- Azt hiszem, ideje hogy visszaadd a kölcsönt...
- Máris - mosolyodott el Dave, és már térdelt is a szőke férfi előtt, miközben a nadrágja övét oldotta meg, hogy lehúzhassa róla a nem kellő ruhadarabot.
Martin egy kis mosollyal az ajka szegletében figyelte ügyködését beletúrva Dave sötét hajába. Már ő is nagyon várta ezt a pillanatot. Eddig bírta visszatartani égető vágyait.
Dave ujjai hihetetlen fürgén és ügyesen szedték le társáról a ruhákat, hogy elégedetten felmordulva az elétáruló látványtól, mohón ölelje körül szájával őt.
A szőke férfi nagyot nyögött az érzéstől, ahogy a forró száj befogadta egyre keményebb tagját.
Dave minden figyelmét a másiknak szentelve dolgozott rajta, majd, mikor kellően nagyra sikerült duzzasztania őt, elszakadt tőle, csakhogy felnézhessen a zöld szemekbe. Gondolkodott, hogy mondjon valamit, de végül úgy döntött, hogy csöndben marad. Nem tudna olyat mondani szőke társának, amit Martin ne érezne úgy, mint ő.
Szeretője sötéten csillogó szemekkel nézett le rá megsimogatva az arcát, végighúzva hüvelykujját a piros alsóajkon, majd finoman felsegítette Davidet, csak hogy szenvedélyesen eshessen az ajkainak.
Dave nem győzte falni az oly régóta hiányolt szájat. Tényleg régóta várt már erre. Túl régóta. Lassan nem tudott uralkodni magán.
Ezzel Martin is így volt, s egy hirtelen mozdulattal megfordította Dave-et s a vállánál fogva a kopott kanapéra nyomta térdelésbe, majd előrenyúlva kemény tagja után nyúlt, míg a férfi tetovált hátát csókolgatta s harapdálta. Dave mire felfogta mi történt, addigra már a kanapén térdelt és érezte, ahogy Mart a hátát harapdálja. Ettől fel kellett nyögnie és minden ízében reszketett. Társa szó nélkül tette a dolgát, hisz érezte, hogy Dave már mennyire vágyik rá. Elengedte ágaskodó farkát, hogy sajátjára fogjon rá párszor végighúzva rajta, míg benedvesítette az énekes fenekét, majd méretes tagjának hegyével kezdte ingerelni őt.
- Direkt csinálod?! - kérdezte Dave állatias hangján.
- Naná! Mégis mit gondolsz? - nevetett mélyen - Szeretnéd?
- Hogy kérdezhetsz ilyet?!
A férfi egy újabb rövid nevetéssel válaszolt, majd figyelmeztetés nélkül, megállíthatatlanul, de érzéssel elkezdett társába nyomulni.
Dave hangosan felnyögött. Hangjában végre feloldozást nyert az oly régóta elnyomott vágy és kényszer. Őrült erővel markolta a kanapé huzatát, teste megfeszült, hogy végre újra érezheti társát magában. Agyában kirajzolódott az emlékeiből az a kép, mikor a szőke férfi először csinálta ezt vele. Legalább ennyire élvezte.
Martin is hosszan nyögött fel azt figyelve, hogy miként tűnik el egyre jobban az énekesben. Majd megőrült az érzéstől, ahogy szorosan fogta közre lüktető tagját. Nagyot sóhajtva lassan elindult kifelé belőle, csak hogy csípőjét életre keltve lassan gyorsuló ritmust vehessen fel, miközben előre hajolt és megcsókolta Dave lapockáját.
- Te jó... ég! De jó! - szűkölte Dave az élvezettől.
Martin csak elmosolyodott, majd megnyalva szája szélét egyenesedett újra fel végighúzva egyik kezét Dave gerince mentén, míg a másik erősen belemarkolt a tökéletes kis hátsóba. Felfelé kapta a fejét, mikor végre egy mozdulattal teljes hosszával elmerült a férfiban. Dave felnyögött az érzéstől és zihálva merült el a Mart okozta érzésekben. Nem győzte magába szívni őket.
A szőkeség is fürdött a testében tomboló tengernyi érzésben, miközben csípőjét fáradhatatlanul mozgatva s nagyokat nyögve lovagolta meg a kéj egyre magasabbra emelkedő hullámát, ahogy mozdulatai mohóbbak és gyorsabbak lettek. Egy óvatlan pillanatban előre nyúlt és kemény tempóban kezdte izgatni társát. Dave artikulátlan üvöltése volt a válasz. Hangosabb volt a megszokottnál, de úgyse hallotta senki.
Martin Dave hátára támasztva homlokát folytatta nagyokat nyögve a nyirkos és jó illatú bőrre időnként bele is harapva. Már nagyon hiányzott neki ez a közelség, s érezte, hogy a gondolattól és az ingerektől nagyon hamar el fog sülni. Teste most már vadul rángva csapódott társának, s minden egyes mélyreható lökésnél szinte már hörgött az élvezettől, míg nem egy vad és mély rándulással üvöltött fel keményen rászorítva Dave tagjára.
Dave-nek se nagyon kellett több, és megajándékozta a kanapét pár új folttal.
Martin zihálva simogatta társa nedves hátát, miközben reszkető tagokkal kicsúszott belőle.
Dave amint tudott, megfordult, csakhogy magához húzhassa szőke szeretőjét, és csókjaival kényeztesse a száját és a testének többi elérhető bőrfelületét is. A szőkeség ezt hálásan fogadta, miközben arrébb lökdöste őt, hogy elnyúlhasson mellette a keskeny kanapén mélyeket lélegezve.
Dave hagyta ezt és mikor Mart elhelyezkedett, még inkább magához húzta, ahogy átkarolta és fejét a másik mellkasára helyezvén hallgatta a légzését és a szívdobogását, ami lassan csitult csak le.
Martin nagyot sóhajtva kezdte simogatni Dave vállát és hátát. Elégedettség töltötte el.
- Szeretek veled lenni - dörmögte Dave kielégült hangján fáradtan.
Martin felnevetett, majd kicsit szorosabban ölelte magához - Pedig agresszív vagyok, nem?
- Ezt mikor mondtam? - nézett rá csodálkozva.
- Még Anita születésnapján a vacsora után - mosolygott.
- Visszavonom - mosolyodott el szélesen az énekes - Úgy szeretnék egyszer melletted elaludni - tette még hozzá, elkalandozva a gondolatai közt.
- Annak is eljön az ideje, de nem most - cirógatta meg a haját.
Dave bólintott, majd finoman visszahelyezte a fejét Mart mellkasára, csakhogy mélyen beszívhassa az illatát. Nem hallotta, hogy nyílik az ajtó…
A szőkeség is lehunyta a szemét. Békesség és elégedettség járta át, s hagyta, hogy egy kis ideig ezek még teljesen kitöltsék érzékeit.
Egy hosszú feketehajú nő lépett be az általa kinyitott ajtón. A gépét állítgatta. Le akarta fotózni az üres stúdiót és tudta, hogy ilyenkor senki sem használja a helységet. Aztán felpillantott.
Egy pillanatra fel sem fogta, hogy mit lát. Beledermedt a mozdulatba és érezte, hogy elnyílik a szája döbbenetében.
Dave megérezte a huzatot a bőrén félálmában, de eleinte nem igazán fogta fel, csak lassan tudatosodott benne a jelentése. Martin azonban túlságosan kényelmesen feküdt, hogy ezzel foglalkozzon. Saját kis világában utazott.
- Uram...atyám - nyögte a lány. Többet döbbenetében nem tudott mondani, ahogy ott állt, kerekre tágult szemekkel és az agya nem akarta felfogni a látottakat. Alig érzékelhetően, hitetlenkedve rázta a fejét, majd ez erősödött, végül erőteljes mozdulatsorrá nőtte ki magát és csak azt tudta ismételgetni magának, hogy ez nem lehet a valóság, nem, ez nem történik meg, nem!
Martin elsőre nem is fordult felé csak összeszorította a szemét, majd nagyot sóhajtva kinyitotta őket az ablakon túlra bámulva.
- A francba... ezt nem így kellett volna megtudnod... - súgta halkan.
Dave, mint akit dróton rántottak volna meg, felült és szintén döbbenten meredt Anitára, aki viszonozta azt döbbent, dühös és... undorodó pillantással.
- Megtudhatnám, hogy mi az istent csináltok?! - sziszegte a nő.
- Hát az úgy volt... Mi csak... - köszörülte meg Dave zavartan a torkát és tanácstalanul pillantott le társára, aki lassan ült fel és fordította a fejét Anita felé. Az énekes eközben máris az alsógatyája után kapott és felrángatta magára.
A lány gyilkos tekintettel figyelte Dave mozdulatait, majd fordította pillantása erejét Mart felé választ követelve.
- Szeretkeztünk - mondta ki nyugodtan a frankót, de tekintete azért bocsánatkérően csillogott.
- Martin, talán ezt nem így kéne... - kezdte halkan Dave, de a hangja elhalt, amint megpillantotta Anita gyilkos pillantását és megértette az üzenetét. Dave összeszedte a maradék, eddig fel nem vett ruháját és, mint egy megvert kutya kisompolygott a helységből.
- Nagy gond, ha magyarázatot követelek? - kérdezte a lány Martot. Hangjában tapintható volt az elfojtott düh.
- Figyelj... - kezdte Martin miután ketten maradtak, s lassan felállt, hogy ő is az alsója után nyúljon - Már el akartam mondani... csak nem tudtam, miként vezessem fel... Hogy hogyan állsz az efféle dolgokhoz... - vakarta meg tanácstalanul a tarkóját.
- El akartad mondani.... de mégsem tetted. És most így kellett megtudnom?! - tört ki a végére.
- Ne haragudj, kérlek - mondta bűnbánó kifejezéssel az arcán, ahogy a dühös szemekbe nézett - Tudod... Dave-vel mindig is különleges kapcsolatom volt. Egyszer régen kicsit többet ittunk a kelleténél és... hát lefeküdtünk egymással... Aztán évekig nem volt semmi, csak elfojtott vágyakozás. Tudod, én egész életemben fura szerzet voltam, és kipróbáltam sok mindent. De ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnélek továbbra is.
- De ez... ez...ez....
- Igen? - nézett rá türelmesen - Undorítónak találod? - tudakolta halkan, s hangjában megjelent a szomorúság.
- Nem tudom. Furának találom. Megdöbbentőnek. Nem értem! Nem értem, miért csináljátok!
- Vágy és szeretet.
- Milyen fajta szeretet?
- Nehéz lenne meghatározni - gondolkodott el becsatolva az övét is.
- Mégis mi vett rá téged...erre Dave-vel?
- Anita, én mindig is ilyen voltam. Ha úgy tetszik, biszex, bár ez az oldalam ritkán nyilvánul meg. Dave... hát nem csak rád van hatással. Te miért kívánod őt?
Anita összeszedte magát és elgondolkodott a kérdésen. Ért neki annyit a szőke férfi, hogy koncentráljon és hideg fejjel gondolkozzon - Mert... mert a maga módján szívdöglesztő, lehengerlő, van benne valami. Ilyen a kisugárzása. Ha nem lenne ilyen teste, akkor is ilyen lenne és akkor is ezt gondolnám róla.
- Látod, most adtad meg a kérdésedre a választ. Mivel én nyitott vagyok erre is, ugyanezt érzem.
- De ő... férfi.
- Vannak emberek, akiknél ez nem akadály.
- És...ő? Vannak egymáson kívül még férfi szeretőitek? - kérdezte, de megrázkódott a gondolatra. Azt már végképp nem tudná elviselni.
- Nem, egyáltalán nincs. Csak mi vagyunk. Évek óta most feküdtünk le először egymással.
- Nem mondom Mart ez egy kicsit... fura. És akkor még enyhén fejeztem ki magam! Az ok, amiért nem üvöltök, sírok vagy hasonló még az, hogy még tart a sokk!
- Megértem - bólintott immár teljesen felöltözve - Nehéz ezt elfogadni. Azt is megérteném, ha ezek után undorodnál tőlem és az első gépre felülve itt hagynál, bár ezt egyáltalán nem szeretném, hisz...szeretlek.
- Nem, Martin ez egy nagyon rossz és gyenge próbálkozás csak azért, hogy megtarthasd a női szeretődet - húzta össze a szemeit a lány.
- Komolyan azt gondolod, hogy ezért mondtam? - nézett rá komolyan.
Anita elbizonytalanodott ettől a pillantástól. Nem tudta hová tenni. Martin most komolyan beszél? Valószínűleg: látta a szemében. De... Dave-vel... és ez tényleg zavarja őt vagy csak...féltékeny? Megrázta a fejét. Még meg kell emészteni ezt, de egy másik érzés is feltódult benne: nem akarja elhagyni a férfit! - Komolyan mondtad? Nézz a szemembe és úgy felelj!
- A legkomolyabban. Szeretlek Anita, és nem akarom, hogy emiatt vége szakadjon a kapcsolatunknak.
A lány még mindig nehezen hitte ezt el, és nem Martin miatt, hanem önmaga miatt. Annyira hihetetlen volt. Hogy lehetséges ez? De, ezt nem most kell megtárgyalnia önmagával. - Én sem akarok elmenni mellőled. De ez... nem tudom még hova rakni ezt.
- Megértem. Elhiszem, hogy nem könnyű neked. De olyan borzasztó?
- Igen. Nem. Nem tudom...
- Értem - biccentett - Gondolom, most egyedül akarsz lenni.
- Igen, egy kicsit - biccentett Anita, majd megvárta, míg Mart kimegy, aztán pár perc elteltével ő is követte a férfit, de más irányba fordult. Beszélni akart Dave-vel, hogy feltegye neki ugyanezeket a kérdéseket, Ahhoz, hogy döntést hozzon, ismernie kellett Dave hozzáállását ehhez.
Sejtette, hogy hova mehetett, és mikor felért a tetőre, nem csodálkozott, hogy odafent találja az idegesen dohányzó férfit.
- David... - lépett mellé - Beszélhetnénk?
- Mit akarsz tudni róla? - kérdezte a férfi, de nem nézett a lányra.
- Hogy miért.
- Ez egy elég összetett kérdés.
- Kifejtenéd, kérlek? - válaszolta nyugodt hangon.
- Hogy miért? Nem tudom. Olyan hatással van rám, mint senki más. Ez a barátságunkból alakult ki és én valamilyen torz módon az egyik legszebb dolognak látom az életemben. Sokat jelent nekem és... - megfordult és Anitára nézett - ... nem vagyok hajlandó lemondani róla.
- Szereted?
- Attól függ hogy.
- Miért, te hogyan szereted?
- Te hogyan szereted?
- Én szerelemmel - mondta ki hezitálás nélkül, amitől kicsit meglepődött magán. Eddig talán fel sem fogta, hogy szerelmes lett Martinba.
- Én nem vagyok szerelmes belé. De, úgy érzem, hogy elég szoros a kapcsolatunk. A barátságnál mindenképpen több, de sosem lesz belőle szerelem.
- Értem. El akarod tőlem venni?
- Nem. Anita, számolj a családommal. Szeretem őket. És nagyon-nagyon szeretném, ha nem szereznének tudomást erről. Szeretném a lányomat egy normális családban felnevelni, ha már a fiamnál kudarcot vallottam. Nyomatékosan kérlek, hogy ne merészeld tönkretenni. Én nem akarom elvenni tőled Martint, de nekem is szükségem van rá.
- Olyan nőnek ismertél meg, aki direkt tönkretenné a családodat? Igen? Nem állt szándékomban egy percig sem, hogy szétkürtöljem a dolgot. De még emésztenem kell - mondta kicsit keményebb tónusban - Nagyon lesokkoltatok, ez időbe fog telni - azzal minden további nélkül sarkon fordult és elsietett. Messze akart lenni ettől a helytől, a fiúktól egy darabig, hogy megpróbálja felfogni a történteket. A Hudson partján található mólók tökéletes helynek fognak bizonyulni.
Dave egy mélyet sóhajtott. Nem akarta sem Martin kapcsolatát, sem a saját családját tönkretenni. Ki kell találniuk valamit a szőke férfival.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó