|
20. Fejezet
2008.08.09. 14:52
20.
- Szívem? Minden rendben van? - nyugtalankodsz.
- Persze, csak azon gondolkozom, hogy ha már egy reklámfotóssal élek, akkor miért nem te fotózol bennünket is? Lehet, hogy még a fiúk is jobban élveznék... mint egy idegennel... naa?? - néz rád - Mit szólsz?
- Ez most... komoly?? - és halkan felvisítva rohansz vissza hozzá, hogy aztán az ölében landolj.
- Igen! Részemről komoly - nevet nyögdécselve, mert mintha kissé rossz helyre ugrottál volna. - Csak szállj le a... kérlek... erre még szükségünk lesz!
- Jaj, bocsánat, kicsim! - és nevetni kezdesz - A részleteket máskor. Megyek zuhanyozni - és kiviharzol a fürdőbe, ahol kis idő múlva már dalolsz is a zuhany alatt.
A péntek reggel hamar eljön és csodálatos módon az óra korai csörgése előtt ébredsz izgatottságodtól. Egész éjjel nyugtalanul aludtál dobálva magadat, úgyhogy párod egy idő után feladta, hogy átölelve aludjatok. Most gyönyörködve nézed, ahogy hason fekve mélyen szuszizik. Iszod magadba a látványt, hisz lehet, hogy nem is tud lejönni Atlantic Citybe utánatok, úgyhogy raktározod a látványát magányos éjszakáidra. Aztán odahajolsz és egy gyengéd puszit nyomsz alvástól meleg arcára.
Fél óra múlva már indulásra kész vagy. Felöltöztetted Rosie-t, megreggeliztetted és az ajtó mellé készítetted a csomagjaitokat. A kislány izgatottan csacsog - külön élmény neki, hogy ma hiányozhat az iskolából, és hogy két napot veled tölthet egy izgalmas környezetben.
Miután teljesen összekészülődtetek, a kislányt előre engedve léptek be a hálóba. Kuncogva nézed, ahogy már az apján is terem, aki riadtan kapja fel a fejét mély álmából ébredve.
- Vááááá és a ragadozó oroszlán megtámadja gyanútlan áldozatáááááát! - mordul fel hangosan Rosie, majd apja karjába harap játékosan.
- Jééézus, megesznek kora reggel! Segítséééég! - nyújtja el még kómásan Dave, mire Stella morgó hangokat ad ki.
- Nem menekülhetsz a Szavanna királynője elől! - kacag, majd még inkább rákezd, mikor Dave hirtelen megragadja és vadul csikizni kezdi.
- Na várj csak, az áldozatodnak van pár trükk a tarsolyában! Mondd csak, hogy bírja a Szavanna királynője a csikizést?
- Neeeeee! Apaaaaa!!! - kacag vadul a kislány - Apa bepisileeeeek!!!! - erre még egy kicsit csikizi, majd közbeszólásodra abba is hagyja. Nem lenne időtök még átöltözni is.
- Búcsúzz el apádtól te vadállat - kuncogsz - Indulnunk kell.
- Igen Lilith - kuporodik apja mellé átölelve mellkasát - Szeretlek apu! Hívj fel, jó?
- Rendben, felhívlak - mosolyog a vállacskáját simogatva - És én is nagyon-nagyon szeretlek! - öleli magához, majd egy cuppanós puszi váltása után ti jöttök.
- Jaj neee, én inkább az ajtónál megvárlak! - sipítozik Rosie vigyorogva, mikor látja, hogy ebből megint csók lesz.
Ti csak jót kuncogtok rajta, majd leülve az ágy szélére hosszasan csókoljátok egymást nem akarva elszakadni a másiktól. Érzed kezének kellemes melegét a hátadon és a derekadon.
- Hiányozni fogsz - súgod mikor már egymásnak döntött homlokkal pihenitek ki a hosszas csókolózást.
- Te is nekem. Nagyon vigyázz magatokra, rendben? És semmi másfelé kacsingatás, mert úgyis megtudom... - fenyeget meg játékosan az ujját ingatva.
- Igyekezni fogok semmit sem elrontani - kuncogsz fel, majd egy utolsó csók után nehezen ugyan, de búcsút vesztek egymástól. Aztán hallod, hogy utánad jön kisgatyájában és kikísér titeket az ajtóig. Olvadozva nézel végig rajta, majd egy újabb forró csók és egy disznó suttogás után végre elindultok, s odalent behuppanva Mazdádba megkezditek hosszú utatokat, melyet kocsival fogtok megtenni.
A kislány rettentően élvezi az utat, hiszen még azt is megengeded neki, hogy a saját CD-jét tegye a lejátszóba. És bár neked több kedved lenne az apja bandájának zenéjét hallgatni, most hogy sokáig nem lesz veled, mégis hagyod, hogy egy Walt Disney mesekorong forogjon. Majdnem teljes hangerővel. Rosie a hátsó ülésen az ülésmagasítóban táncol bekötve. Teljesen átadja magát az élvezetnek.
"Remélem, kellőképpen elfárad, mire odaérünk!" - vigyorogsz - "És remélem, nem lesz gond, hogy velem van. Még szerencse, hogy okos lány, és ellesz, ha én melózom" - morfondírozol. Lassacskán meg is érkeztek, és a gyereknek leesik az álla a látványtól.
- Lilith, én jártam már a tengerparton, de nem is emlékeztem, hogy ilyen szép! - ámuldozik és szaladgál össze-vissza.
- Áááá! Végre itt vagytok, Lilith!! - közeledik Tash széttárt karokkal - Most én is itt leszek, mert több fotózás fog egyszerre menni. Szóval nagy hajtás lesz. Ki a nagylány? Csak nem egy újabb Gahan? - kacsint.
- De igen! - mondja nagyon komolyan Rosie – Stella Rose Gahan vagyok, a papa lánya!! És én fogok Lilith-re vigyázni! - mondja büszkén, és megfogja a kezedet jó szorosan.
- Értem kisasszony! - mondja tisztelettudóan vigyorogva Tash - Nos akkor talán meg is mutatnám a szobátokat. Illetve a főhadiszállást, ahol majd elbarikádozhatjátok magatokat - azzal elindul, és ti követitek. Miután kipakoltok, és egy kicsit felfrissíted magad, meg a gyereket is, kimentek a helyszínre, ami a szálloda előtti partszakaszon leledzik.
- Rosie, drágám, ugye elleszel? - térdelsz le hozzá.
- Persze! Ne aggódj, Lilith, elég nagy vagyok már. Majd játszok, és ha kell valami, csak szólj. Kávé, vagy másik fényképező... én majd odaviszem neked hamar! - mondja büszkén felemelt fejjel - Én leszek a segéded!!
- Remek, és előre is köszönöm. Akkor vágjunk is bele! - majd elindultok a modellek felé, és közben Robert is megjelenik. Neki szintén bemutatkozik a kis Gahan, és elmondja a védelmező monológot, amit Tash-nek is.
Vigyorogva kacsint rád, majd kiadja a felszólítást a munkára. Egy kavicsosabb résznél dolgoztok, s megkéred a modelleket, hogy másszanak fel egy-egy nagyobb kőhöz, hogy a legtökéletesebb fotókat készíthesd róluk. Ha nem megfelelő a fényviszony, csak szólsz az egyik segédnek, aki feléjük irányítja a napot visszaverő fémes színű felületet. Minden tökéletesen klappol. Időnként ránézel Rosie-ra, aki a homokos részen épít csinos kis várat teljesen belemerülve a nagy munkába. Nem bánod, hogy teljesen homokos lesz a munka végére. Majd együtt csobbantok egyet a tengerben. A napfénytől sem félted, hisz egy kedves kollega egy napernyőt szúrt le mellé a homokba, illetve te már bekented naptejjel korábban. Élvezed, hogy dolgozol, illetve hogy vigyázhatsz a legkisebb Gahanre.
Teljesen belemerültök a fotózásban, amit Robert hangja tör meg órák múlva.
- Jól van gyerekek, hamarosan ebédszünet! Adjátok le Timnek a rendeléseket, ő majd kihozza nektek a kajákat és akkor pihenhettek - mutat a mellette ácsorgó futárra.
Hagyod, hogy a modellek letámadják szegény pasast, míg te odasétálsz Stellához és leguggolsz mellé.
- Nahát, milyen szép vár! - lelkendezel - Nagyon ügyes vagy!
- Köszi Lili! - mosolyog rád először becézve, amiért megsimogatod maszatos arcát - Ez a mi várunk! Nézd csak, itt középen lakunk apával, és itt van egy szoba a kistesómnak is, meg van hely anyunak és Jacknek és a nagyiéknak is. Azért ilyen nagy a hall, mert naaaagyon nagy a családunk mindenkivel együtt, úgyhogy az ünnepeket ott lehet tartani... - magyaráz lelkesen a kislány, te meg mosolyogsz.
- Hát ez nagyon jól hangzik kincsem. Nem vagy éhes? Az a bácsi hoz neked, amit csak szeretnél.
- De már éhes vagyok. Valami olasz kaját kérsz nekem? Mondjuk spagettit vagy lasagnát! - mosolyodik el.
- Te le se tagadhatnád, hogy apád lánya vagy! - nevetsz fel.
- Nem is tagadnám le soha! - kuncog - Sok mindenben egyezünk apucival - bólint.
- Hát azt látom. Na jól van, akkor megrendelem az ebédet, aztán kicsit még dolgozok míg ideér.
- Okés, addig befejezem a várárkot, amiben a cápáink fognak úszkálni.
Te csak felnevetsz összeborzolva szőke haját, majd visszamész a többiekhez.
A kaját egész gyorsan kihozzák, amit a homokban a napernyő alatt ülve el is fogyasztotok Rosie-val.
Nagyon élvezed a közös ebédet, és közben csinálsz néhány képet a kislányról is. Csak hogy legyen mit mutogatni az apjának. Rosie élvezi is a fotózást, és elkezd pózolni. Ezt persze egyre nagyobb tömeg kíséri fegyelemmel, és Tash tesz egy érdekes javaslatot.
- Mi lenne, ha Rosie-t beállítanánk a fiúk közé?? - csillan fel a szeme - Lehet, hogy nem lesznek használhatóak a képek, de lehet, hogy élvezné!
- Remek ötlet Tash!! - lelkendezel, és odafordulsz a gyerekhez - Nos, topmodell kisasszony? Lenne kedve egy munkához? Egy nagyon híres divatfotózáshoz? - Rosie-nak egyszerűen eláll a lélegzete, és sikítozva ugrik fel, majd körültáncolja Tash-t.
- Igeeeen! Igeeeen!!! Köszi Tash néni!! Olyan kedves vagy, és a papa is nagyon büszke lesz rám!! - viháncol Tash körül szaladgálva, és végül a nyakába is ugrik. Így aztán kidobálva az ebéd szemetét, visszaálltok fotózni. A gyerkőc kap egy nagyon édes fürdőruhát, és betessékelitek a fiúk és a lányok közé. Most nem a sziklán fényképezel, gondolsz Rosie épségére. Így a bokáig érő vizet választod, a hullámzó tengerrel a háttérben. Robertnek különösen tetszik a dolog, hiszen itt most nincsenek beállítások. Rosie egyszerűen adja magát, és a többiek vele foglalkoznak.
- Remek ötlet volt, lányok!! - dicsér benneteket - Azt hiszem, nem is kell gondolkoznom majd, hogy melyikek lesznek a legjobb képek. Ez a megtestesült őszinteség. Mindenki nevet, és még a fürdőruhák is látszanak!! - tapsol miközben lelkendezve beszél, és már látja is maga előtt a címlapot, rajta valamelyik Rosie-s képpel. - Ezt akarom! Folytassátok csak!! - majd vigyorogva arrébb megy, és megnézi Tash-t is.
Tash dolga végeztével odalibben hozzád, és egy széles vigyorral közli:
- Lilith, egyszerűen remek ötlet volt a kis Gahan elhozatala!! Remélem mindenkinek tetszeni fognak a képek.
- Igen, bár természetesen először ki kell kérnünk az apja engedélyét, mielőtt közlitek a képeket. Ugye megérted? - nézel rá kicsit riadtan.
- Ugyan ne aggódj már ennyit fölöslegesen! Ez természetes, mivel még nincs 21... ha jobban belegondolok, még igen soká lesz, és mégis már most megszégyeníti a legtöbb profi modellt!! Szombaton, ha hazamentek, beszélj Dave-vel, és vasárnap tárgyalunk. Rendben lesz így? Persze gázsit is kap a kiscsaj! - és kacsint egyet.
- Rendben lesz, igen. És köszönöm! - könnyebbülsz meg. - "Ha még valamit intézek Dave háta mögött, tuti leharapja a fejem! Főleg ha a gyerekről van szó!" - gondolkodsz, majdnem félhangosan.
Lassan be is fejezitek a munkát. Este már szürkületben együtt csobban a stáb egyet a langyos vízben. A gyermek nagyon élvezi, és többször a víz alá nyom téged. Te meg nevetve válaszolsz rá fröcsköléssel. Éjjelre annyira elfáradtok, hogy a teraszon eltöltött koktélka után - Rosie-nak természetesen alkoholmentest keversz -, ott is alszotok el. Még szerencse, hogy elég kellemes a levegő. Hajnalban egyszer felkelsz. Besétálsz egy plédért, és visszamész a kislányhoz. Betakarod magatokat, és alszotok tovább.
Másnap már csak a fehérnemű fotózás van, de ebben Rosie nem vesz részt. -"Még szerencse! Lenne mit magyaráznom az apjának!" - nevetsz egy kicsit magadban. Így csendben eljátszik a tengerparton, és néha visz neked egy bögre kávét. Ebéd után pedig látogatótok is érkezik mindkettőtök legnagyobb örömére.
- Apuciiiiiiii!!!! - röpül máris a belépő Dave felé a kislány. Szerelmed fel is kapja, és nevetve megpörgeti.
- Na hogy van az én hercegnőm? - kérdi a karjaiban tartva Rosie-t miután megáll a pörgésben és egy puszit nyom az arcára.
- Jaj nagyon élvezek itt lenni Lilivel! Képzeld levitt a fotózásra és engem is fotóztak a modellekkel! - lelkendezik azonnal esélyt sem adva, hogy felkészítsd a rád néző papát.
- Valóban? És milyen modellekkel voltál? - kérdi gyanakodva, és látod rajta, hogy nagyon reméli, hogy nem csak alsógatyás pasasokkal.
- Hát pár fürdőruhás nénivel meg bácsival - von vállat apja jellegzetes nyakláncát nézegetve, amit ujjai közt tart. Dave hagyja, hisz tudja, hogy szeret vele játszani, de aztán lerakja a kislányt és beljebb lép a szobába, hogy egy rövid csókkal üdvözöljön és lerakja a táskáját.
- Értem kicsim. Nem gond, ha most kimegyünk a teraszra Lilith-tel beszélgetni kicsit? Elleszel?
- Persze - huppan le mosolyogva a tévé elé, és gyorsan keres egy mesecsatornát.
- Lilith, velem jönnél kérlek?
"Ajaj, ez nem hangzik túl jól..." - gondolod követve őt, majd behúzva a tolóajtót.
- Valami baj van? - tudakolod mikor már egymással szemben álltok karba tett kézzel.
- Figyelj, lehet, hogy erről még nem beszéltünk, de nem szeretem, ha képek készülnek a gyerekeimről, vagy a családomról. Az is csoda, hogy eddig még nem cikkeznek oldalakat rólunk megspékelve a fotóinkkal. John jó munkát végez. De az ellen nem tehetek, ha épp te csinálsz róla fotókat méghozzá egy neves cég fotózásán...
- Dave ne aggódj, mondtam Robertéknek, hogy előbb veled akarom megbeszélni, hogy publikálhatják-e a fotókat. Neki nagyon tetszettek.
- Áh, az az a jóképű Robert, a főnököd, mi? - ráncolja össze a szemöldökét - Ő is itt van?
- Igen, ő is. Ez egy fontos fotózási széria. Lehet, hogy elhúzódik vasárnapig is.
- Remek. Nekem holnap mindenképp vissza kell mennem és Rosie-nak is vissza kell mennie az anyjához - néz el melletted sötéten.
- Most haragszol rám? - kérdezed semleges hangon - Miért?
- Hogy miért? Lilith, megint a hátam mögött intézkedsz és még meg sem kérdezel róla, hogy engedélyezném-e a lányomról készült képeket! Bárki ellophatja őket és nem akarom, hogy vele legyenek tele az újságok. Nem akarom, hogy felismerjék az utcán, hogy "hé, ő ott az énekes Dave Gahan lánya!" és elrontsák a gyerekkorát - mondja ingerülten erővel visszatartva a hangerejét.
- Rendben - sziszeged fogaid között, azzal sarkon fordulsz, és beülsz a számítógéphez, vadul kattintgatva.
- Most mit csinálsz? - kérdezi mogorván, mikor a hátad mögé ér.
- Törlöm a képeket. Csináltam egy másolatot CD-re, hogy Rosie-nak legyen meg az élmény emléke, és azt már el is tettem a táskám mélyére. És minden mást törlök - és egyre dühösebb vagy, hogy nem ért meg. Hiszen nem akartál rosszat, és becsületesen meg akartad kérdezni őt, mielőtt használják.
- Ki fognak rúgni - jegyzi meg hűvösen.
- Tudod mit? Nem érdekel! Ha ez a munka kettőnk közé áll, akkor elmegyek egy irodába dolgozni - de már potyognak a könnyeid. Rosie csendben figyel, és érzi, hogy baj van. Alig mer moccanni az ágyról.
- Apa... ne haragudj Lilith-re... - suttogja halkan a hatalmas paplanba bújva - Én akartam, hogy fényképezzen le, és Tash néni ötlete volt, hogy vegyem fel a fürdőruhát. Addig csak a parton ebéd közben fényképezett. Ő nem is akarta.
- Rosie, kérlek... - mondod szinte rá sem nézve - Nem kell megvédened. Ha a papa nem hisz nekem, az nem a te hibád, és nem a te gondod.
- De igen, mert veszekedtek, és én ezt nem akarom!! - mondja már kiabálva. Föláll az ágy közepén, és mindkettőtök legnagyobb megdöbbenésére, elkezd kiabálva ugrálni. - Én azt akarom, hogy ne veszekedjetek!! Papa, te olyan szigorú vagy vele!!
- Stella Rose, elég! - mondja Dave határozottan. Neked már sok ez a családi "idill". Fogod magad, és míg Dave a gyereket nyugtatja, kiosonsz a szobából. Elindulsz le a partra. Gondolod, kiszellőzteted a fejed, hiszen van is min gondolkozni.
Nem is tudod, mióta csavarogsz a parton... és tulajdonképpen azt sem tudod, merre jársz. Mindenhol egyforma sötét van, és mindenhonnan a tengert hallod. Próbálod megemészteni a történteket. És talán belátod, hogy Dave-nek is van némi igaza. - "Azért mégsem kellett volna így rám támadnia!" - duzzogod - "Én igazán nem akartam rosszat. Sőt, csak neki akartam fényképezni a gyereket. Az meg hogy Tash mit talál ki, az... nem tehetek róla. Ahhh... de igen. Minek mentem bele?" - Ezek a fő gondolatok motoszkálnak a fejedben, és egyre csak mész. Már nem tudod, hányszor fordultál meg, és hova kanyarogtál. Csak azt veszed észre, hogy már nem is látod a szálló fényeit. Teljes a sötétség. Első gondolatra megrémülsz, majd mivel úgyis meleg az éjjel, és nem vagy álmos elindulsz. Megpróbálod megkeresni a hotelt.
Nem tudni, mióta keresgélsz, de kezdesz kimerülni, és még mindig teljes a sötétség. Leülsz egy fa tövébe, és hulla fáradtan elkezdesz sírni. Teljesen kivert kutyának érzed magad, és nem tudsz megnyugodni. Egy ideje már ott üldögélsz a fa tövében, amikor hangos kiáltozásokat hallasz, de nagyon távolról. Aztán ahogy telnek a percek, egyre közelebb érnek a hangforrások. Aztán rájössz, mit is ordítoznak:
- Lilith!!! Lilith, merre vaaaagy!!! - több hangot is hallasz, de egybefolynak. Mikor már elég közel hallod őket, válaszolsz:
- Itt vagyok! - kissé elcsukló hangon ugyan, de megpróbálod kiáltani.
- Végre megvagy! - ér oda elsőként Dave. Aztán szép lassan a többiek is. Legalább tízfős a keresőcsoport. Elkerekedett szemekkel nézel.
- Ti miért kutattok utánam? - kérdezed meglepetten - Oké, hogy nem tudom, hol vagyok, na de azért nem vesztem el.
- Lilith! Van fogalmad róla, hány óra?? - és szinte kifordul magából Dave. A többiek csak néznek csendben. - Öt órája tűntél el!! Hol a pokolban voltál?? Majd' megvesztem a félelemtől, hogy bajod esett!!
- Csak próbáltam kiszellőztetni a fejemet - nézel félre, majd Dave tekintetét kerülve a többiekhez fordulsz - Köszönöm, hogy ti is segítettetek a keresésben. Jól esik, hogy aggódtatok értem és sajnálom, hogy galibát okoztam. Most már minden rendben lesz - biccentesz, mire Robert egy elemlámpát nyom a kezedbe és bíztatóan megszorítja a karodat, majd Dave szikrázó tekintetét látva azonnal elenged, és elbúcsúzik a többiekkel együtt. Ketten maradtok a feszült sötétben. Dave lámpájának fénye a lábaidat éri és enyhén remeg. Látod rajta, hogy küzd az indulataival.
- Lilith... - kezdi Dave, de te a szavába vágsz.
- Hogy van Rosie? Ki van vele?
- Kicsit megijedt, de már alszik. Jessica, az egyik modell - vallja be megköszörülve a torkát.
- Aha, értem - válaszolod élesen. Most rajtad a sor, hogy féltékeny légy a szőke, hosszúcombú nőre, aki épp Dave esete lenne, de nem mondasz többet, ahogy karba tett kézzel elindulsz a távolodó fények felé.
- Lilith, várj már meg! - siet utánad Dave megragadva a karodat.
- Ne aggódj, megyek és befejezem a képek kitörlését és reggel megmondom Robertnek, hogy nem publikálhatja őket. ÉN megértelek, remélem most örülsz - fújtatod még mindig forrongó és kétségbeesett dühvel. Fáradt vagy, álmos, szomjas és a végletekig ideges. Csak aludni akarsz végre, hogy egy kis időre kikapcsoljon zakatoló agyad.
- Lilith, várj már! Félreértesz! Nem kell kitörölnöd a képeket.
- Mit értek ezen félre? Megértettem: nem akarod, hogy napvilágot lássanak. De itt már rég nem a publikálásról van szó. Én csak neked akartam örömet szerezni meg Rosie-nak. Neked fényképeztem a lányodat, te barom! - sziszeged újra dühöd könnyeivel a szemeidben és kirántod a karodat a szorításából, ahogy sietősen lépkedni kezdesz a hotel felé a süppedős homokban.
- Lilith! - próbálkozik újra, de mikor nem reagálsz, utánad fut, újra megragad ezúttal mind két karodnál fogva és durván a szádra nyomja sajátját, testedet szinte az övébe préselve. Próbálsz elhúzódni, de ő kétségbeesetten szorít, hogy alig kapsz levegőt.
- D... Dave! Eressz el! Engedj el! - tiltakozol dühösen. Ezúttal nem engeded, hogy lekenyerezzen a testével, meg amúgy is kicsit megrémít ez az erő, amivel tart téged. Már fájnak ujjainak nyomai a karjaidon - Most hagyj békén! - szakítod ki magad újra a karjai közül és könnyeiddel küszködve rohanni kezdesz a homokban. Néha majdnem elesel, de végül messze magad mögött hagyva a reménytelenül álló férfit visszaérsz a hotelba, kitessékeled a szőke modellt egy köszönömmel, majd úgy ahogy vagy, leveted magad az ágyra bebújva a takaró oltalmába, és a párnába zokogsz, nehogy felébreszd Rosie-t a másik szobában.
Jó fél óra múlva hallod, hogy óvatosan nyílik az ajtó és tudod, hogy Dave jött meg. Ő is ruhástul fekszik az ágyra.
- Lilith? - kérdezi suttogva. Nem válaszolsz neki, pedig látja, hogy testedet rázza a néma sírás.
Nagyot sóhajtva fekszik a hátára kezeit mellkasán nyugtatva, s a plafont nézi időnként a hátadra pillantva, mivel te az erkély felé fordultál már mikor megérkeztél. Aztán szipogásaidon túl is hallod, hogy az oldalára fordul, de mikor óvatosan megérinti a válladat, elhúzódsz. Veszi a lapot, és leejti a kezét közétek, majd csak szomorúan néz téged. Még sokáig sírdogálsz, aztán a kimerültségtől elcsendesedsz. Mióta együtt vagytok, most először alszotok úgy, hogy nem békültök ki és bújtok össze.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés