|
35. Fejezet
2008.09.06. 11:35
35.
A következő pár hétben teljesen megbolondulsz, hisz amikor csak teheted, Belaval, Dave-vel vagy egyedül járod a bababoltokat és mindenfélét összevásárolsz, hogy minél hamarabb berendezhessétek a kis trónörökös szobáját. Lelkesen készülsz és bevásárolsz pár könyvet is, amik a szüléssel és a gyerekneveléssel kapcsolatosak. Egy picit azért megijedsz magától a szülés gondolatától, de elkezded felkészíteni magadat. Ha több millió nő túlélte már, akkor te is túl fogod. Persze lassan új ruhatárat is kell venned, hisz a szűk farmerjaid és szoknyáid nagyon hamar kényelmetlenekké válnak. Úgyhogy a fotózások és az egyetemkezdés mellett van elég dolgod.
Időközben Rosie is megérkezetett a nagyinál töltött nyaralásból és már javában iskolába jár. Dave pedig egyre többet van távol otthonról, hisz sajtótájékoztatókra járkál, mivel bejelentették hivatalosan is az új album és a turné hírét. Ezt persze kicsit nehezen viseled, de nem szólsz semmit, hisz látod, hogy milyen boldog és ha arra a több millió Depeche Mode rajongóra gondolsz, akik közé te is tartozol, rájössz, hogy mennyire szükségük van a férjedre. Persze neked is szükséged van rá. Már lassan a terhességed felénél tartasz, a hasad már egyértelműen domborodik, de még nem jutottál el arra a pontra, amikor a pocakod gombamód kezd növekedni.
Egy kicsit esős szombat van, Rosie a kora délelőtti meséket nézi a nappaliban egy takaróba bugyolálva, míg te a tegnap szerzett új babaruhácskákat hajtogatod össze. Dave a hálóban próbál magához térni és álmosan fetreng a nagy ágyon, hisz nehéz hete volt tele utazással.
Magadnak mosolyogsz mikor lehajolsz és felemeled a kis pólót, amit fiatoknak szánsz. Ekkor nagyon fura dolog történik, s felkiáltva a hasadhoz kapsz. Elkerekedett szemekkel figyelsz, majd elvigyorodva a hálóba sietsz.
- Dave, édesem! - szólongatod, mire kómásan kinyitja a szemét.
- Mi van? - dörmögi, de mikor látja, hogy a hasadat fogod, kicsit megélénkül - Baj van a picivel? - ül fel aggódva.
- Nem, nem! Add a kezed! - ragadod meg a mancsát és a hasadra szorítod. Először nem érti mit akarsz, aztán elkerekedett szemekkel néz rád, majd a hasadra.
- A fiam... - kezdi akadozva.
- Igen, mocorogni kezdett! - kacagsz fel az arckifejezésén - Nagyon fura érzés!
- Húúú... igazi sportember lesz... - mondja miközben a keze mellett már a füle is a pocakodon landol.
- Vagy esetleg épp egy koncertre képzeli magát, és táncol, mint az apja... - ábrándozol.
- Mindegy is... ez nagyon jó...
- Igen, bár belülről érezni kissé fura. De nem rosszul fura... jól fura. Csak fura - morfondírozol, és már lassan te sem érted, miket beszél, amikor Dave elég hülyén néz rád a hasadról felemelve fejét.
- Jól vagy édesem? Kicsit mintha bolondságokat beszélnél - nevetgél, és közben már megint a hasadnak magyaráz. És simogatja, és követi a kis dudort, ami mászkál a pocidon. - Vagy a keze vagy a lába... - és mintha játszanának. Egyik követi a másikat, aztán fordítva. Elnézegeted, de csakhamar elunod az álldogálást, mert mostanában már kezd fájni a derekad és a hátad... ez az édes teher.
- Drágám, örülök, hogy élvezed, de engedj utamra... dolgom van még, és fáj is a hátam - nyöszörögsz.
- Inkább pihenj kicsit. A dolgok ráérnek - pakolja maga mellett az ágyat, és te elfogadod a helyet, mert tudod, mennyire élvezi most a helyzetet. Hétvége van, nincs promo, nincs sajtótájékoztató, Rosie-nak nincs iskola, neked nem kell dolgozni, és a pici is megmozdult. És eléggé virgonc, amint látjátok.
Lassan Rosie is betámolyog kissé fáradtan, és nem nagyon érti, mit is csináltok. Erre odainted magadhoz, és mivel a pici elég tevékeny, szerencsére még érezheti ő is.
- Ez micsoda? - kerekedik el a szeme.
- Ez kicsim az öcsikéd... - mondod szelíden mosolyogva.
- Ő mozog odabenn?
- Bizony ám! Elég virgonc. Játszol majd vele sokat, igaz? - kérdezed, és még mindig kissé ideges vagy amiatt, hogy a kislány hogyan fog reagálni, ha megszületik a baba.
- Jajj, Lilith, hát persze! Miért kérdezel ilyet? - grimaszol, mintha értelme sem lenne kérdésednek. Ezen elneveted magad, és egyre biztosabb vagy abban, hogy ez a gyerkőc a legjobb helyre, a legjobb családba érkezik áprilisban. Ami azért ha belegondolsz, nem sokára itt van, hiszen már október közepe lévén, lassan félidős leszel.
Újabb pár hét telik el, de még mindig fura, hogy a fiatok mocorog benned. Korábban már érezted, ahogy Bela lánya is hasonló tevékenységet folytat, hisz ő előtted jár majdnem egy hónappal, de lassan te is kezded megszokni az érzést. Nagyon boldog vagy, hogy várhatod a kicsi születését, és Rosie-val meg Dave-vel kitartóan keresni kezditek a tökéletes nevet a kisfickónak, de még nem tudtátok leszűkíteni a kiválasztott nevek felhozatalát. Mindhárman felírtátok egy-egy papírra a jelölteket, de egyelőre hagyjátok, hadd érjen a gondolat.
Elég virgonc a kis lurkó odabent, sokat mocorog és megfogadod egyszer-egyszer, hogy finoman elvered a talpacskáit ha kijön, mivel néha szinte lerúgja a vesédet, és állandóan pisilned kell a mocorgásától, de ezen csak nevettek Dave-vel.
Egyre macerásabb az egyetemre is járni, ahogy nőni kezd a pocid, s a reggeli kelések, amik eddig se voltak az erősségeid, most már szinte kínszenvedésnek hatnak, főleg ha előtte való éjjel Dave gyengéden szeretett is téged. Már rég nem találkoztál az "agyontetovált férfiállat" énjével, hisz nagyon vigyáz mindkettőtökre és csak gyengéd szeretkezésre hajlandó, nehogy bármelyikőtöknek is fájdalmat okozzon. Persze megígérteted vele, hogy miután a szülés után rendbe jöttél, visszaköveteled azt az énjét is, amit ünnepélyesen vigyorogva meg is ígér.
Lassan itt a vizsgaidőszak és őrült gyorsan közeledik a karácsony is. Sokat kell tanulnod, és a fotózások mellett már inkább a tanulásra koncentrálsz egy-egy bögre forró tea mellett ülve a szobádban. Reméled, hogy bírni fogod a sok tanulást ebben az állapotban is és nem fogsz túlságosan izgulni, mert nem szeretnéd, ha rossz lenne a picinek. Azt már megfigyelted, hogy ha idegeskedsz, akkor megvadul és nyugtalanul mocorog. Persze kontrollra is szorgalmasan jársz, és boldogan veszed tudomásul, hogy az orvosod szerint minden a legnagyobb rendben zajlik odabent, és bíztat, hogy ne az alakoddal foglalkozz - nem mintha eddig foglalkoztál volna vele túlzottan - hanem egyél annyit és azt, amit megkívánsz. Ezzel néha az őrületbe is kergeted párod, mikor az éjszaka közepén felkelted, leadva a rendelést, hogy mit kérsz most és azonnal és rögvest.
De persze boldogan teljesíti a kéréseid, mert tudja, hogy ettől boldog leszel. És ha te boldog vagy, akkor a kisfickó is boldog odabenn. És akkor ő is nagyon boldog. Egyszóval mindent megtesz értetek.
Bela-val sokat nevettek azon, hogy mindketten nagy pocakkal jártok be az egyetemre. És persze minden órán együtt vagytok, így olykor igen furán néznek rátok. Főleg, ha már nem voltatok 1-2 hete, és ugye rohamosan nő mindkettőtök hasa. Persze minden lány meg akarja fogdosni és tapizni a pocakotokat, főleg ha mozognak is benne a lakók. Ez legtöbbször jól is esik nektek, hiszen jóban vagytok a csoporttársakkal, de van amikor mindkettőtökön az undor-hullám fut végig. Ilyenkor elüldözitek a hízelgőket.
December közepe van, és ismét elkezdődik egy újabb vizsgaidőszak. Sokszor együtt tanultok Belaval, mert így legalább tudtok egymásnak segíteni. És persze mindig nevettek a másikon, amikor tízpercenként szalad a WC-re. Nincsen sok vizsgátok, mert szerencsére az állapototokra való tekintettel sokan megajánlják a jegyet a félévre. És persze sosem voltatok lusták, és lógósok, szóval nem is nagyon ellenkeztek a jegyek ellen. Összesen egy szigorlat és három vizsga vár rátok. Az egyik vizsgára nem is sokat kell várni, hiszen alig egy hét múlva lesz.
A vizsga előtti napon szintén együtt tanultok, most a változatosság kedvéért nálatok, és Bela ott is alszik, hogy ne fáradjon ki nagyon. Persze Tom egy kicsit ellenkezett, de nőuralom van, ha Rosie-t is belevesztek, így nyertetek. Betelepedtek a szobádba, és elvesztek a tankönyv-halom alatt. Dave néha be-bekukucskál, és érdeklődik hogylétetek felől. Olykor kaptok egy-egy csésze forró teát, vagy némi gyümölcsöt, esetleg szendvicset is. Csak pisilni jártok ki… azt viszont elég sűrűn. Valamikor délután Rosie is betelepedik a lányszobába, és megígéri, hogy csendben lesz. Megengeded neki, hogy elbitorolja a laptopod, és azon játszik csendben. Csak hogy veletek lehessen.
- Hát nem imádnivaló? - suttogod Bela fülébe, és közben a kislány felé böksz, ahogy az ágy fejtámlájához kucorodott a párnák közé ölében a laptoppal. Teljesen belemélyed a játékba, és egy hangja sincs.
- De, valóban - érzékenyül el Bela - Remélem, az én lányom is legalább ennyire anyás lesz, és ilyen szófogadó.
- Igen... ő minden anya álma. Okos, gyönyörű, szófogadó, ragaszkodó és szeret - suttogod könnyes szemekkel, és már szinte mindketten pityeregtek.
- Lilith! - néz fel hirtelen Rosie - Mi a baj?! Fáj valamid? Apaaa! - kiabál az apja után azonnal, mikor meglátja könnyes szemed.
- Igen?!?! Mi az??? - rohan be Dave a sikolyra. De te már könnyes szemekkel nevetsz, és próbálod megnyugtatni mindkettejüket.
- Semmi bajunk! Nyugalom. Csak kissé elkalandoztunk Rosie-t nézve, és elkapott a szentimentalizmus... - nevetsz. És aztán Bela is csatlakozik a vigyorgáshoz, mikor már mindenki megnyugodott kissé.
Már esteledik, mikor abbahagyjátok a tanulást. Úgy döntötök, hogy jöhet a vacsi, és aztán hamar le is fekszetek. Hiszen holnap reggel vizsga, és egyenlőre még egyikőtök sem tudja, hogyan is fogtok felkelni. Dave ígéretet tesz, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy időben ki legyetek verve az ágyból, és be legyetek szállítva az egyetemre.
Mivel vizsgák előtt rosszul alszol és reggel is hamar fel szoktál ébredni, ezúttal te kelsz először és egy forró teával ébreszted Bela-t is, hogy legyen időtök még gyorsan átfutni az anyagot. Aztán míg barátnőd zuhanyozik és öltözködik, te egy erős kávéval libbensz be a hálóba, hogy felkeltsd hason szuszogó férjedet. Csak felé legyezed az illatát, mire rögtön mocorogni kezd. Aztán mikor megszólal a telefonja, hogy ébresszen téged, felriad és kómásan körülnéz, majd elmosolyodik mikor meglát az ágy mellett állni a kávéval.
- Jó reggelt édes, nem tudtál aludni?
- Hát nem, úgyhogy megelőztelek a felkelésben.
- Ritka alkalmak egyike - mosolyog felülve és át is veszi az italt.
- Vigyázz a szádra édes - fenyegeted meg - Bela már készülődik, én is gyorsan letussolok aztán egy gyors reggeli és már robogunk is.
- Remek. Ma nekem is egy találkozóra kell mennem.
- Oké, de délutánra hazaérsz, ugye?
- Persze, szívem. Mire levizsgáztok, megpróbálok hazaérni. Illetve a studióba. Mert hogy jön a banda is, és kicsit dumcsizunk. Mostanában csak a promók miatt vagyunk együtt, és már elég sok dolog történt ahhoz, hogy összeüljünk.
- Értem. Rendben.
- De tudod mit? Szerintem Bela-nak is tetszene az ötlet... - gondolkozik hangosan.
- Micsoda? - kérdezed kíváncsian.
- Hát az, hogy gyertek ide vissza, és gyertek fel hozzánk. Én felhívom Tomot, és hazafelé elhozom. Aztán csapunk egy nagy, közös dumapartit. Csak könnyedén, hogy ne legyetek megerőltetve. Amúgy is úgy láttam, hogy Tom jóban lett a fiúkkal a lagziján - vigyorog.
- Ááá, remek ötlet. Megyek és meg is mondom Bela-nak. Aztán rohanunk. Nem muszáj kijönnöd... ööö... főleg nem így - mutatsz lefelé nevetve.
- Anyááám!! - bújik vissza a takaró alá kissé fickós állapotban - Látod mit teszel velem ekkora pocakkal? - kérdi szemrehányón. De nevet hozzá.
- Rendben, édes. Szeretlek. Sietünk.
Hamar odaértek az egyetemre, és az állapototokra való tekintettel tiétek az első kör. Ennek örülsz is, mivel általában mindig megpróbálsz bejutni elsőnek. Akkor még téma is van, és nem is fáradtak a tanárok, szóval nyugalom van. De ez így külön jó, és nem is szégyellitek kihasználni. Természetesen az együtt-tanulás meghozta a gyümölcsét - akármennyit is beszélgettetek közben teljesen másról. Ötössel zárjátok a kurzust mindketten. Aztán egy gyors beszerző körút után mentek haza a fiúkhoz. Bela rettentően örült Dave ötletének. És mivel már ő sem csak rajongó, hanem barát, nagyon szívesen van a bandával. És persze a fiúk is imádják, mert veszi a poénokat, és igen csípős a nyelve... pont mint neked.
Miután felértetek hozzátok, a fiúk már bent nevetgélnek a nappaliban egy-egy sör mellett. Gyorsan köszöntitek őket, majd bejelentitek, hogy gyorsan átöltöztök valami kényelmesebbe. Ők csak bólintanak és Dave még utánad szól, hogy siessetek. Erre csak egy fintort vágsz, majd rekordsebességgel, bár kicsit fáradtan teszel eleget kérésének egy fekete melegítőnadrágot és egy kinyúlt fehér pulcsit felvéve. Bela sem flancol, s mire visszaérsz, már Tom mellett ücsörög, aki mosolyogva fogja át a vállát.
- Épp most újságoltam el a fiúknak, hogy sikeresen vettük az akadályokat - szólít meg barátnőd mikor már te is belépsz és elhelyezkedsz Dave és Martin között az egyik kanapén.
- És gratulálunk neked is - mosolyog rád férjed és a kezedbe nyom egy almalevet, amire az utóbbi időben nagyon rákaptál.
- Köszönöm - pillantasz körbe, miután a fiúk is bólogattak Dave mondatához - És mi a helyzet veletek? Mikor jön ki az album és mikor indul a turné?
- Hát már most sok helyen eladtuk a jegyek nagy többségét - von vállat Andy - Csakúgy mint a Playing the Angel megjelenése előtt. Nagyon várnak minket a rajongók - vigyorodik el felszabadultan.
- Valóban - szólal meg jobbodon a szőke zenész is rád kacsintva. Már megszoktad, hogy amikor tudja, húzza a fejedet - Szeretnek minket, és már a megjelenés előtt elkapkodják a jegyeket. Egyébként a kérdésedre válaszolva előrébb hoztuk a megjelenést, várhatóan január elején jön ki az album, aztán meg február közepe táján indul a turné.
- Huh, akkor már jó nagy hasam lesz - mélázol el arra gondolva, hogy miként fogod bírni a sok utazást.
- Bizony - csillan fel Dave szeme kezét mindjárt kedvenc domborulatodra csúsztatva.
- De amíg bírom, megyek... persze, ha szeretnéd, csak akkor... - nézel Dave-re.
- Naná! Mit gondolsz. Aztán, ha már tényleg az utolsó hónapban leszel, akkor viszont nem engedem. Akkor már nagyon strapás lenne. Remélem, a lurkó megvárja, míg hazaérek a szünetekben - vigyorog.
- Ahhh, persze majd hívhatlak a vésztelefonon koncert közben, hogy "Drágám, gyere, mert a fiad nem vár tovább!" - bohóckodsz, és a többiek meg röhögnek, mert természetesen maguk elé képzelték a jelenetet. - Akkor is ilyen vicces kedvetekben legyetek, ha valóban így lesz! - vigyorgod szúrós szemekkel megdöfködve a bandát.
- Jól van na, azért nem eszik olyan forrón a kását - vág közbe Bela, mert érzi, hogy elszabadulnak az érzéseid - Találtatok már nevet a kissrácnak?
- Hát igazság szerint odáig eljutottunk, hogy mindhárman felírtuk az ötleteinket egy-egy papírra... - mondod mélázva, és elgondolkodsz. Kissé ráncolod a homlokod, aztán mosolyogsz.
- És? - érdeklődik tovább.
- És ennyi - nevet Dave - Még nem mutattuk meg egymásnak. De ami késik, nem múlik! És ti hogy álltok a nevet illetően?
- Hát... elég nehéz volt leszűkíteni a listát nálunk is - szólal meg Tom vigyorogva.
- De végül az Emily mellett döntöttünk. Az olyan angolos. Kevésbé amerikai.
- És ez miért fontos? - kérdi értetlenkedve Andy.
- Mert a kis feleségem imádja Angliát, onnan is leginkább Skóciát.
- Ahhha, szóval terrorizálva voltál a nevet illetően? - vigyorog egy korty sör után Martin.
- Hááát.... - röhög Tom, de kap egy könyököt az oldalába.
- Nah, ne mondd már! Rögtön rábólintottál, hogy tetszik, úgyhogy... - ráncolja a homlokát fenyegetően, mire Tom kezeivel hajlongani kezd előtte.
- Igen, úrnőm, igazad van!
- Te bolond! - enyhül meg Bela és egy csókot nyom férje szájára, miközben a többiek gurulnak a nevetéstől veled egyetemben. De elakadsz egy pillanatra.
- Na azt hiszem, a nagy vigadalomra felébredt a lurkó - jegyzed meg.
- Szabad? - kérdi Martin vigyorogva.
- Hogy legálisan letapizhass? - kuncogsz.
- Mi másért? - nyúl feléd a kezével miután biccentettél neki.
- Hé, haver, aztán a hasán hagyd a kezed, ne merészelj lejjebb, vagy feljebb kalandozni! - néz el melletted Dave egyenesen Martinra szegezve tekintetét.
- Nyugi főnök! Egy centit se.... csak már régen volt ilyenben részem - kalandozik el Mart tekintete a semmibe. Dave-vel egymásra néztek, és téged elöntenek az érzelmek. Sajnálod Martyt, de Dave megszorítja a kezed. Szemeiből kiolvasod, hogy ne tedd. Ne szánakozz, inkább maradj vidám. Így Martnak is könnyebb. Bólintasz, és nyelsz egy nagyot. Majd odafordulsz a szőkeséghez:
- Nos, drága Mart? Élvezed?
- Ohh, nagyon! Köszi - és hálásan néz előbb rád, majd Dave-re. És miközben beszélgettek tovább, Mart keze a pocakodon marad. A párod nem bánja - kivételesen. Tudja, milyen sokat jelenthet ez neki, így legyűri féltékenységét, és Bela-ék civódására koncentrál, ahogy te is. Együtt nevettek azon, hogy Tom mennyire a tenyerén hordozza, és mi mindent el nem néz neki, amiért a gyerekét hordja. Aztán persze rátok kerül a sor, és lassacskán kiderül, hogy Dave ugyanolyan papucska lett, amióta terhes vagy, és eléggé sűrű hangulatingadozásaid vannak. Inkább mindent megtesz, amit csak kérsz, különben leharapod a fejét. Persze ez újabb okot szolgáltat a mókázásra, és a heccelésre.
A délután hamar elrepül, és sokat nevettek. Te is nagyon élvezed ezt a kötetlen együttlétet. Régen láttad a bandát ennyire felszabadultnak, hiszen az elmúlt hónapokban nagyon sokat kellett dolgozniuk. És persze Bela és Tom is élvezik a délutánt. Aztán lassan eljön a vacsi idő. Mivel nincs kedved szétrobbantani a társaságot, javaslod, hogy rendeljetek pizzát. A többiek kérdés nélkül belemennek, és meg is rendelitek. Aztán még éjszakába nyúlóan beszélgettek. Illetve egy idő után csak a pasik, mert ti Bela-val a teraszon elalszotok. A sok tanulás... a friss és kellemes langyos levegő... Ezt furcsálltátok is december közepe lévén, de a takarók alatt jól érzitek magatokat alvás közben is, aztán Dave indítványozására ő és Tom becipelnek titeket, pontosabban inkább csak téged, mert Bela felébred amint férje hozzáér.
- Gyere, kicsim, menjünk, hagyjuk pihenni Dave-éket is, már lassan hajnali kettő.
Bela csak egyetértően mormog, míg a többiek vigyorogva, de fáradtan készülődve nézik végig, ahogy Dave hős lovaghoz méltóan a karjaiban cipel be a hálótokba. Rosie is már rég alszik, a fiúk, illetve Bela és Tom pedig lassan elbúcsúznak és megköszönik a szép napot Dave-nek, aki szintén fáradtan ásítva dől a becsukott bejárati ajtónak miután kiengedte a többieket. Még gyorsan elpakolászik, hogy reggel nehogy az eszedbe jusson. Szerencsére most aludhatsz, hisz csak három nap múlva lesz vizsgád.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés