|
4. fejezet
2009.08.02. 23:05
4.
Másnap azonban korai ébresztő érte Sela-t, ugyanis Voldemort hívatta magához. Gyorsan felkapkodta a ruháit. Hiába nem mutatta a félelmét, Voldemortot még ő sem merte megvárakoztatni. Talán az árvaház óta nem félt még így semmitől, mint ettől a férfitől. Látta a szemeit. Beléjük nézett. Tudta, hogy a lelkében nincs semmi, csak sötétség és gonoszság. Mint azokban a szellemekben... Elkergette a múlt emlékét és sietve belépett ura szobájának ajtaján, ahol meglepetésére ott találta a fekete hajú nőt is.
- Nagyúr? - hajolt meg a férfi előtt, majd intésére közelebb sétált, Arlyn mellé.
- Sela, Arlyn, feladatom van a számotokra - hallották a kimért, hideg, s némileg sziszegős hangot a sötétbarna hajú férfitól, aki egy térképekkel teli asztal mellett állt. Egy pillanatra az asztaltól nem messze térdelő fekete hajú lányra nézett, majd súlyos tekintete átsiklott a mellé térdelő Sela-ra. - Az utóbbi időben elég jól teljesítettetek. De a mostani feladat sem lesz könnyebb és maximális koncentrációt várok tőletek. A kudarc szóba se jöhet. Értettem?
- Igen, nagyúr - válaszolta egyszerre a két nő és ez egy lopott pillantást csalt mindkettejüktől a másik irányába.
- Helyes. London egyik külső kerületébe kell mennetek. Arrafelé bujkál a célpontotok egy elhagyott gyárépületben - jött a következő sötét mondat, miközben Voldemort kezében megjelent pálcája, s a két nő felé intett vele, mire mindkettejük fejében felvillant az útvonal és az épület külső képe - Azonnal induljatok és hozzám gyertek jelentést tenni, ha készen vagytok - tette még hozzá, majd elfordult és egy régi térkép fölé hajolt, ezzel jelezve, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést.
Arlyn csak biccentett, majd felállt és jó pár lépést hátrált mielőtt megfordult volna. Azon gondolkodott közben, hogy mi oka lehetett a Nagyúrnak arra, hogy saját maga adja ki ezt a küldetést és nem az egyik felvigyázójuk.
Sela szintén hátrált, nem mert hátat fordítani urának. Aztán az ajtó közelében megfordult és kilépett rajta. Megvárta, amíg Arlyn is csatlakozik mellé, majd megindult a birtok határa felé, ahonnan hoppanálni tudtak.
A két nő között nem esett egyetlen szó sem míg a raktárépület közelébe nem értek.
- Nem találod furcsának, hogy nem adta meg a célpont arcát? - kérdezte hirtelen Arlyn, miközben előhúzta pálcáját, s az egyik épület sarka mögül kémlelt ki az úti céljukra.
- De igen. Semmi leírás, semmi információ. Nem tudjuk, hogy mit kezdjünk vele: kínozzuk meg, vagy egyből végezzünk vele? Nekem ez bűzlik - húzta elő ő is a pálcáját, majd szorosan Arlyn mögé állt, hogy ő is kileshessen - Az lesz az - mondta, mikor észrevette a düledező raktárépületet.
- Igen, én is ezen gondolkodtam - biccentett mélykék szemeit az épület főbejáratán járatva - Keresnünk kéne egy kevésbé nyílt bejáratot - vetette fel - Gyere! - intett neki, majd macskaügyességgel megindult egy mellékajtót keresve.
Sela követte, majd hamarosan egy árnyas sikátort találtak, ahová a raktérépület hátsó kijárata nyílt.
- Ez jó lesz - súgta Arlyn majd miután már az ajtónál álltak Sela szemeibe nézett és biccentett. Hangtalanul és egyszerre hatoltak be a sötét épületbe, ahol azonnal megcsapta őket a rothadó hús halvány szaga.
Az ajtó nyikorogva csukódott be mögöttük, majd hangos kattanással a zárszerkezet is rásegített. Sela hátrafordult és szemeiben mintha a félelem csillant volna meg - Valami nincs rendben - jelentette ki, miután pálcája sokadik intésére sem nyílt ki az ajtó.
Arlyn nem válaszolt, csak az ajtóhoz ugrott és mindenféle varázslatot kipróbált, de mindegyik hatástalannak bizonyult, és ez még nem fordult elő vele, hisz az egyik erőssége volt a védő- és zárvarázslatok feltörése. - Itt nem jutunk ki - sziszegte, majd megfordulva tekintete nyugtalanul kezdte pásztázni az árnyas és zegzugos épületet. Egy kisebb folyosón álltak, ahonnan több ajtó nyílt. A fejük fölött egy koszos neoncső vibrált néha megvilágítva az előttük húzódó utat. - Próbáljunk meg egy másik kijáratot keresni - suttogta közelebb hajolva Sela-hoz.
- Benne vagyok - felelte a nő, majd elindultak. Sela a szobákba pillantva ellenőrizte le, hogy tiszta-e a terep, de mindegyik szobában a borzalom nyomai fogadták. A falakat hatalmas vérfoltok díszítették és a földön szétszórva húsdarabok rohadtak. Az egyik helységben az egyik felismerhetetlenségig elrohadt húsdarabból mintha csont fehérlett volna. Sela belépett, odasétált és leguggolt mellé, hogy jobban szemügyre vegye - Arlyn... - szólt halkan - Szerintem ez emberi.
- Mi? - sétált oda óvatosan a nő is szemrevételezve a maradványokat. Pálcájával arrébb lökve egy húscafatot megpillantott valamit, amitől elkerekedtek a szemei. Felkapva a hosszú és durva szőrökből álló csomót az orrához közelítette, majd megérezve a szagát érezte, hogy minden érzéke riadót kiállt, s a hangok is felerősödve sivítanak a fejében. - Vérfarkasok! - nyögte sziszegve, s azonnal az ajtó felé fordult arra felé szegezve pálcáját, mintha már érezné a lihegésüket.
- Ez nem küldetés - jelentette ki Sela, miközben ő is felemelkedett - Jól vagy? - kérdezte, ahogy társára tévedt a pillantása.
A fekete hajú nő igyekezett nyugodt maradni és elcsendesíteni a fejében a hangokat, amik azt üvöltötték, hogy öljön, ölje meg mindet. - Végeznem kell velük! Minddel! - préselte ki az ajkai közül, s Sela láthatta egy pillanatra, ahogy a támadásra kész nő mélykék szemei világosabb árnyalatra váltanak.
- Remek. Be vagyunk zárva, hogy, mint valami ínyencséget felfaljanak és még téged is kordában kell tartanom? Emlékszem, hogy mit csináltál azzal a vérfarkassal, amikor először mentünk együtt küldetésre... nem vagy teljesen normális, igaz?
- Tudok uralkodni magamon - sziszegte magát is győzködve - Csak rájuk... vagyok veszélyes - vont vállat - A hasukra, a szemükre és a torkukra célozz, ott gyengébbek - vetette oda neki, majd lassan elindult az ajtó felé. Kiélesedett érzékeit eleinte zavarta a döghús szaga, de most már nem érdekelte - Ez egy próba. Próbára tesznek, Sela.
- Ez nem volt benne a szerződésemben. Bár, azt hiszem Voldemort nem fogadná el a felmondásomat, igaz? - kérdezte, majd elindult előreszegezett pálcával az ajtó felé.
Elképzelni sem merte, hogy mi vár ott rá.
- Nem hinném - szűrte a fogai közt társa, majd óvatosan kikémlelt a folyosóra. Semmi sem mozdult. Szabad kezével intett Sela-nak, hogy kövesse, illetve hogy fedezze a hátát, nehogy hátba támadja őket az egyik dög. Óvatosan haladtak a folyosón, most már még inkább figyelve, hogy mindent leellenőrizzenek a szobáknál, amik előtt elhaladtak. Az egyikben több félig elfogyasztott tetem is volt. Egy férfi üveges tekintete pont az ajtó előtt elhaladó Sela felé meredt.
Akárhogy is Sela megrázkódott a látványtól és figyelme egy pillanatra lankadt. És pont ekkor vágódott ki a folyosóra az egyik farkas. Hatalmas volt, bundája fekete és bűzlőtt a rászáradt vértől. Kitátotta hatalmas pofáját egy vérfagyasztó üvöltésre és láthatóvá váltak hatalmas fogai, illetve a fogai közt rothadó halálfalók húsa. Sela-nak ideje sem volt támadni, a lény két hatalmas ugrással előtte termett és elsodorta.
- A picsába!!! - kiáltott fel Arlyn megpördülve és egy jól irányzott átokkal lelökte az immár élettelen állatot társáról - Figyelj már jobban az isten szerelmére! - kiáltott rá, mire az épületben több csaholás és vonyítás kelt, melyeket a falak is visszavertek. A nőnek össze kellett szorítani a szemeit a fülsértő hangtól, mely csak még inkább felingerelte a hangokat a fejében. Tekintete egyre világosabb kékben játszott, ahogy a folyosó távolabbi része felé irányította pálcáját, ahonnan karmos mancsok hangját vélte hallani. A következő pillanatban újra kimondta a halálos átkot és egy nyikkanás után a feléjük iramodó állat is kilehelte utolsó páráját.
Egy izmos test csapódott az előttük lévő egyelőre bezárt ajtónak, de az nem tartott ki sokáig. A hatalmas állat áttörte az akadályt és vicsorogva vette szemügyre áldozatait majd nyáltól habos száját kitátva a két nőre támadt. Sela mozdult, kimondta az átkot, de a farkas nem adta könnyen magát és célt tévesztett. A falka többi tagja is irányba tartott, az első példányok már be is kanyarodtak a folyosó végén. Sela farkasa Arlynnak ugrott a mási két társának lökve a nőt, míg ő a barna hajú nőt vette kezelésbe.
Arlyn felordított, mikor pálcát tartó baljába harapott az egyik vérengző fenevad, de egy non-verbális hátráltató-átokkal a másik őt támadó farkasnak lökte a véres fogú példányt. Vértől iszamós pálcáját gyorsan átvette jobb kezébe és már röpült is egy kaszaboló átok, ami leszelte az őt megharapó vérfarkas egyik mellső lábát és fejét. A vérszagtól még inkább begerjedt társát már ugrás közben szedte le. Átkától az állat torka mélyen felnyílt, szinte fekete vérével beterítve Arlynt.
- NESZE TE ROHADT KORCS! - üvöltötte, s véres arcából szinte kísértetiesen világított ki halványkékké fakult tekintete. Egy rövid, őrült kacaj is elhagyta száját.
Sela is küzdött a vérfarkasaival, ugyanis az első példányhoz befutott az erősítés, ugyanakkor az első példány már a saját vérében hűlt ki, kifordult belekkel. Az egyik vérfarkast a másiknak lökte egy hátráltató ártással, így azt a társa el is intézte egy jól irányzott torokharapással, majd Sela felé ugrott, de a nő már várta és a zöld átokkal kivégezte.
Arlyn vetett egy pillantást Sela-ra, és elégedetten elvigyorodott, mikor látta, hogy társa is derekasan helyt áll.
- Kezdem élvezni! - kacagott fel újra előre fordulva, pofán találva a következő támadót, aki erre felmordult, de ahelyett, hogy nekiugrott volna, visszahúzódott a sarok mögé. - Oh, azt hiszem, taktikát váltanak...
- Az nem lenne túl jó húzás. Így sem könnyű velük. Vajon mennyien lehetnek még? - kérdezte Sela. Ruhája már több helyen elszakadt és farkasvértől volt nehéz. A köpenyét le is dobta a földre, hogy könnyebben tudjon mozogni. Látszott, hogy minden varázserejére szüksége van ahhoz, hogy vissza tudja tartani a dögöket, és ez már kezdte kifárasztani. Hiába telt el egy év és fejlődött sokat, még van mit tanulnia.
- Nem tudom, mekkora a falka, szóval fogalmam sincs. De valószínűleg 10 alatt van a számuk, ennyien nem szoktak városokban élni, még ha a szélén is vagyunk Londonnak. Túl sokat kell zabálniuk ehhez. Hacsak nem direkt tartják itt őket, hogy rostálják a halálfalók számát - vont vállat kicsit azért gyorsabban véve a levegőt - Na gyere, keressünk még egy kis szórakozást! - kuncogott fel egy kicsit elváltozott hangon, ahogy őrült éne egy pillanatra a felszínre bukkant, ahogy lassan közeledni kezdett a fordulóhoz, ahol a farkasok eltűntek. Szerencsére már nem volt több ajtó azon a folyosószakaszon, ahol álltak.
- Szórakozást? - kérdezte bizonytalanul - Rohadt gyorsak! Majdnem megharaptak kétszer is... Úgyhogy remélem nincs olyan! - felnevetett - Milyen képet fog vágni az urunk, ha elé hordjuk a tetemeket?!
- Elég lesz a fejük szuvenírként! - kacagott fel őrült felhanggal Arlyn - Halljátok, gyáva dögök?! Ma fejvesztett nap vár rátok! - azzal újra felkacagott, és ahogy kigurult a kanyarban mindjárt küldött is egy halálos erejű átkot, de az csak a szemközti falba csapódott. Senki nem volt a folyosó további szakaszán, mely a tágas hangárba vezetett.
- Okosak... - szusszant felállva, mit sem törődve poros talárjával.
- De mi okosabbak vagyunk. Szeretek vadászni - kuncogott Sela, majd megindult a folyosón.
Arlyn csatlakozott hozzá, majd a nyílt terepre érve kémlelt körbe. Azonnal Sela hátának vetette sajátját mikor meglátta a fényes napfénypászmákat kerülő vicsorgó és morgó állatokat a hangár árnyai közt osonni. Egyre szorosabbra vonták a kört a két halálfaló körül, akik csak arra vártak, hogy valamelyik támadjon. De Arlyn nem bírta tovább, s engedelmeskedett a fülébe sustorgó hangoknak: támadott, mire a maradék négy farkas közül egy holtan rogyott össze.
Az állatok csak erre vártak és egyszerre vetették magukat a két nőre, akiknek ez volt a szerencséjük. Ugyanis a hatalmas testek egymásba gabalyodtak és nem fértek áldozataikhoz. Sela kihasználva a helyzetet jobblétre szenderítette az egyik álatot, majd mindenki kiválasztotta a maga kedvencét és harcba szállt vele. Az épület légkörét betöltötték a női kiáltások és a vérfarkasok velőtrázó üvöltései, majd hirtelen beállt a csönd, ahogy a két halálfaló végzett a támadóikkal.
Arlyn arca őrült vigyorba torzult, ahogy lábával belerúgott utolsó ellenfelébe, majd fülsértően felkacagott - Nesze nektek rohadt korcsok! Mindegyik tetves példánya a fajtátoknak ezt érdemli! - azzal egy átokkal leszelte a busás fejet a helyéről.
- Vajon azt várták tőlünk, hogy meghalunk? Azért küldtek ide, mert így akarnak megszabadulni tőlünk? - kérdezte Sela. Nem akart becsatlakozni Arlyn fejlevágós számába, meghagyta a nőnek ezt az örömöt - Miért pikkelsz a farkasokra? - kérdezte elgondolkodva.
A vértől csatakos hajú Arlyn eközben körbejárt a csarnokban és mindegyik állatnak begyűjtötte a fejét. Pálcájával egy nagy zsákot varázsolt elő, amibe belelebegtette a folyosón maradt állatok fejét is, majd ép kezében tartva pálcáját finom csuklómozdulatokkal lebegtette maga mellé a dudorodó zsákot. - Szerintem ez egy újabb próbatétel volt, hogy Voldemort lássa: valóban kiérdemeljük-e azt, hogy halálfalók lettünk - vont vállat - Kíváncsi leszek a többiekre, ha ez elterjed köztük - nézett végig kedvtelve a dögökön halványkék szemével, szándékosan kikerülve a választ Sela utolsó kérdésére.
- Meglátjuk - hagyta rá Sela. Nem kérdezte meg még egyszer Arlyn múltját. Majd elmondja, ha akarja. - Gyere, menjünk vissza.
- Menjünk! - kuncogott a hangár ajtaja felé tartva, majd mikor Sela egy suhintással kinyitotta azt, a nő felé fordult - Szép munka volt, Sela.
- Kösz. De azt hiszem, nélküled halott lennék.
- Talán többet kéne külön gyakorolnunk, nem gondolod? Csak hogy kizárjuk ennek a lehetőségét - vont vállat egy kis mosollyal.
- Igen, lehetséges - bólintott Sela, majd megindult kifelé.
A következő pillanatban mindketten hoppanáltak, s pár perc múlva - nem törődve sérüléseikkel és csapzott és véres kinézetükkel – haladtak Voldemort szobája felé. Arlyn hagyta, hogy Sela kopogtasson be a nagy terem ajtaján.
A férfi fagyos hangja bebocsátást engedett nekik és ők beléptek. Meghajoltak uruk előtt ismét, akinek az arca nem tükrözött érzelmet.
- Nos? - kérdezte.
Arlyn válasz helyett előre hajította a zsákot, aminek szája kioldódott és a kőpadlóra gurultak a vérfarkasfejek.
- Mind meghalt.
- Mind? - izzottak fel a vörös szemek.
- Igen, mind a 11 dög - vigyorodott el Arlyn sötéten és elégedetten, ahogy a zsákra pillantott.
- Nagyon helyes! Most menjetek vissza a szobáitokba és hozzátok rendbe magatokat - hangzott a parancs.
- Igenis, Nagyúr - hajolt meg a fiatal lány még mindig mosolyogva, s Sela-t követve magukra hagyták elgondolkodott urukat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó