|
8. fejezet
2009.08.03. 17:44
8.
Tényleg zártkörű volt az esti parti, amire csak a szűk baráti kör volt meghívva. Dave mindenkit odarendelt kilencre, majd felhívta Martot, aki persze tudott erről az egész titkos buliról, de úgy tett, mintha hamar elmenne lefeküdni, hogy még focit nézhessen az egyik csatornán.
Már szinte várta Dave hívását, mert halálra unta magát. Persze telefonon keresztül felköszöntötték a gyerekei és Sue is, aki megígérte, hogy este a klubjában iszik rá is egyet. Ahogy egyik unalmas órájában körülnézett a neten, ott is rengeteg rajongó írta le jókívánságait és ez azért melengette a szívét. Tehát amikor Dave egy bugyuta ürüggyel lehívta az első emeletre, ahová a bulit szervezték egy bálterembe erkélyekkel, hamar ott is termett.
- Na mi volt olyan sürgős? - sóhajtott unottan, a szerepét játszva, miközben a barna hajú énekes elkezdte rángatni valamerre.
- Gyere, válogatott finomságaim vannak a számodra - nevetett Dave, majd bevezette Martint a helységbe, ahol mindenki nagy meglepetésére, mindenki boldog szülinapot kívánt Martinnak.
Mart szerényen elmosolyodott és egy "nagyon köszönöm"-öt motyogott, majd hagyta, hogy Dave egy pohár pezsgőt nyomjon a kezébe.
A férfi hamarosan az ismerősök koszorújában találta magát és máris oldottabb hangulatba került, ahogy elvegyült a többiek között. Közben beindult a zene is, és sejtette, hogy nem véletlen állt egy zongora is csalogatóan a terem egyik végében. De az még ráért.
Zsó már akkor lépett be a terembe, amikor Mart a többiekkel elmélyülten beszélgetett. Kicsit zavarban volt, amiért késett, de végül feltalálva magát a bárpult egyik árnyasabb végében találta meg a helyét egy erős koktélt szürcsölgetve. Nem akarta megzavarni Martot a jókívánságaival, ráért később is odaadni az ajándékát. A szépen becsomagolt A4-es méretű lapos csomag most is ott hevert a keze mellett a pulton.
- Szia - ült le mellé Dave, aki a semmiből tűnt elő.
- Szia - ugrott meg egy kicsit a lány, ahogy jobbjára könyökölve a férfira pillantott, s baljában tartott poharát koccintásra tartotta - Boldog Martin-szülinapot!
- Tessék? - nevetett fel.
- Hát Martin szülinapi partija van, nem? Gondoltam nem mondhatom, hogy "boldog karácsonyt"! - mosolyodott el fáradtan.
- Az valóban messze van még.
- Na igen, és ki tudja, hogy hol talál - ropogtatta ki elgémberedett ujjait.
- Hát, azt hiszem már beláthatod, hogy valóban bármi megtörténhet.
- Igen... már azon sem lepődnék meg, ha addigra a bejárónőd lennék - húzta szélesebbre a mosolyát és kikérte a második jégerét és egy gintonicot is.
- Egyébként megkérdezhetem, hogy miért késtél? - kérdezte Dave. Hangjából csak a kíváncsiság érződött ki.
Mivel ezt Zsó is érzékelte, nem támadott vissza kapásból - Sajnálom, közbejött egy fontos telefon, meg be akartam fejezni Mart ajándékát.
- Fontos telefon?
- Igen, az egyik barátom balesetet szenvedett, de hála az égnek semmi komoly, megúszta agyrázkódással. De azért még tart a sokk - húzta le a jégerét.
- Ez érthető. De – érintette meg finoman Zsó karját - Túlélte.
- Szerencsére - pillantott le Dave kezére, ami még mindig az alkarját fogta. Érezte, hogy azért ettől egész teste végigborzong, bármennyire is neheztelt a férfira.
- Szerintem lassan odamehetsz átadni az ajándékod - mutatott rá a férfi, hogy Martin kicsit "elmenekült" a barátok elől.
- Kösz a tippet - villantott rá egy mosolyt, majd lehuppanva a bárszékről megigazította a szoknyáját és odasietett a szőkeséghez mielőtt valaki beelőzte volna.
Capri szintén várt, a bárpult távolabbi részén ülve várta, hogy hozzáférhessen a férfihoz. Mikor ez lehetséges volt, akkor odasétált és megkérdezte: - Nos, meglepődtél?
- Hát persze - kacsintott immár a tonikját szorongatva.
A lány csak elmosolyodott, majd közelebb lépett - Azért hoztam neked valamit. Mire sikerült levadásznom... - felelte és átnyújtott egy közepes csomagot
- Kíváncsi vagyok - vette át - Köszönöm - küldött felé egy mosolyt, majd elkezdte kibontani a csomagot. Mikor meglátta a tartalmát, mosolya szélesebbre váltott - Bőrszíjak? Hm... És kivel próbáljam ki őket? Veled? - vigyorgott.
- Tiéd a döntés joga, de ha tudni szeretnéd, egy párat megtartottam, így nem teljes a készleted - mosolyodott el sötétebben - Vagyis, ha használni szeretnéd őket, mindenképpen be kell ugranod hozzám.
- Vigyázz, mert a szavadon foglak - húzta végig finoman az ujjbegyeit a lány kézfején.
- Előre félek - felelte, majd a nevét hallotta valahonnan a háta mögül.
Zsó eközben egy hamutállal és az italával az erkély egyik árnyas zugában cigizett a majdnem teli holdat figyelve. Még mindig a telefonhívás körül járt az agya, de nem csak ez húzta le a kedvét. Nem érezte magát idevalónak, hiába próbálkozott a beilleszkedéssel. Általában az alkalmazkodás könnyen ment neki, de itt még mindig idegenként kezelték - Martot és Caprit kivéve - és ettől bizonytalan lett, amitől meg persze hamar rátelepedett ez a furcsa, nyomott hangulat. Csöndesen szívta a cigijét, arcát néha félig megvilágította a felizzó parázs.
- Üdv megint - lépett ki egy magas férfi mellé.
- Üdv megint - ismételte el a férfi szavait tekintetét a holdról Dave-re fordítva.
- Mit csinálsz idekint?
- Gondolkodom... vagy valami olyasmi - vont vállat, majd lepöckölte a hamut a hamutálba.
- Meséld el - kérte halkan, ahogy odaállt a lány mellé.
- Miért érdekelne? - húzta fel a lábait, majd megigazította a szoknyáját.
- Miért ne érdekelne? - mosolyodott el.
- Most mondjam el, hogy... Persze, aztán ellenem fordítod, hogy még egyet rúgj belém - fordította el a tekintetét.
- Nem akarok többet olyat tenni - nézett Zsóra - Tudom, hogy bunkó voltam, de összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Úgy érzem, hogy ez a turné el van átkozva és mi mintha csak sodródnánk az árral, semmit sem tehetvén... sajnálom, nem ellened irányult ez az egész.
A lány pár percig nem mondott semmit, majd sóhajtott egyet - Nem ülsz le? - paskolta meg maga mellett a földre leterített nagy és vastag párnát, amin ült.
- De - mosolyodott el Dave, majd helyet is foglalt.
- Szóval?
- Sajnálom, hogy én is bunkóskodtam, csak hát eléggé megbántottál, mert a fejemben egy egészen más Dave Gahan kép élt, és hát elég nagy csalódás volt számomra a viselkedésed. Tudod, sokat jelentesz te, Martin, a DM nekem és fogalmad sincs róla, hogy mekkora ajándék, lehetőség, hogy most itt lehetünk veletek. De folyamatosan azt érzem, hogy nem tartozok ide, és ezt nem átalkodtad ezerszer az orrom alá dörgölni, ami bevallom, hogy csak mélyebbre tolta a tüskét.
- Ugyan, dehogynem tartozol ide! Menj be és nézz körbe. A saját szememmel láttam, hogy Christian és Peter hevesen integettek neked, hogy menj oda, Martinnal is váltottál jó pár mondatott és Anton is kedves, amikor velünk van. Sokan vagyunk ezért nem ismerhetsz mindenkit, de hidd el, idővel minden rendben lesz. Csak ne légy ennyire feszült, ne aggódj állandóan mindenért.
- Persze... Mondjuk alapjában véve nem okoz gondot az alkalmazkodás, de... azért eléggé visszavetett, hogy te... - mondta, de a végén elhallgatott és megvonta a vállát.
- Sajnálom. Egy elcseszett ember vagyok, ez van. De, majd jová tesszük – mosolyodott el a végére.
- Megígéred? - tartotta begörbített kisujját.
- Megígérem - csatlakozott az ő ujja is a másikéhoz.
- Akkor jó - mosolyodott el - És bocsi a hisztiért.
- Én is behisztiztem, úgyhogy egy-egy. Na gyere, élvezzük a bulit. Martin mindjárt zongorázik - állt fel a férfi.
- Juj, az ilyen zongorás sessionöket mindig is meg akartam nézni élőben - állt fel ő is és most már nyoma sem volt az arcán ködös gondolatainak, csupán egy ragyogó mosolyt küldött Dave felé.
A férfi is mosolygott. Végre tényleg úgy gondolta a dolgokat, ahogy mondta. Rájött a hibára és arra is, hogy hülyeség. Sokat őrlődött az elmaradt koncertek miatt, de végül túl tudott látni ezeken és annak élni, hogy amit csinál, jól csinálja. Ezáltal tért vissza barátságos és megragadó lénye, aki most megmutatkozhatott és nem is fog eltűnni egy darabig. Boldog volt és boldoggá akarta tenni Zsót is, elvégre hatalmas csalódást okozott neki.
A napok és a helyszínek múltak. A vörös hajú lány épp a fiúk hangpróbáján volt és bőszen kattintgatott a gépével, hogy megörökítsen egy-egy pillantatott. Nem mellesleg néha a színpadnak hátrafordulva az üres nézőteret is lekapta, mire rendre Dave méltatlankodó hangját hallotta, ahogy kedveskedve megfeddi, hogy mi az már, hogy nem őt fényképezi. A lány szerette a hangpróbákat, oldott volt a hangulat, mindenki izgatottan készült a koncertre, odakint meg már gyűlt a tömeg.
Zsó ezúttal nem kattintgatott, hanem igyekezett pótolni az egyik blogbejegyzést, mivel a DMMB az egyik újabb összeomlása miatt vesztett pár adatot. Lassan már a haját tépte, ahogy a kifutó végén kuporgott törökülésben, mert valamilyen csoda folytán csak azon a ponton fogta a laptopja a netet. Igyekezett megoldani a folyton megjelenő kódolási problémákat, és amikor már nagyon nem bírta, akkor átváltott a lapfüleken és folytatta a rajongói levelek megválaszolását - mert hogy időközben ezt a feladatot is megkapták, ugyanis sok privát üzenet érkezett a DMMB-n keresztül a blogbejegyzéseikre.
- Hogy megy? - kérdezte barátnője, aki megállt mellette, ahogy próbált leskelődni a laptopra.
- Menj arrébb, légyszi! - kiáltott fel, mikor látta, hogy gyengülni kezd a nete jele.
- Megyek, megyek! - ugrott is hátra kicsit ijedten, mert váratlanul érte a heves reakció - Akkor innen érdeklődhetek?
- Onnan ja! - jött az ingerült válasz - UTÁLOM A KÓDOKAT, AMIK BELEMÁSZNAK A BEJEGYZÉSBE!!! - kiáltott fel elveszítve utolsó csepp türelmét is - Nem igaz, hogy nem tudják megmondani Bratnek, hogy bővítsék már a hivatalos oldal szerverét vagy valami! - dohogott arra gondolva, ha ez megtörtént volna, akkor nem omlik össze ennyiszer a honlap.
- Ki fogjuk rúgni - értett egyet Dave a mikrofon mögül.
Zsó először meglepetten kapta a fejét a színpad felé, majd elnevette magát - No asszem egy kicsit akkor hangosan fakadtam ki... Egyébként meg ráférne egy fejmosás a tagra - tette hozzá félhangosan.
- Én dobnám ki, mert erősen bele van zúgva Dave-be, ami alapjáraton nem baj, de a banda nem Dave Gahanből áll, hanem Martinból és Andyből is. Gondolok itt arra, hogy pl.: csak Dave-nek lett kinyomtatva a több mint 5 ezer szülinapi jókívánság, hogyha Dave beteg, az főoldalra kerül, de a maradék kettő a fél karját is elveszíthetné, akkor sem kapna még egy mondatot sem a Depeche Mode honlapján. És Dave szülinapján kívül más szülinapja említésre sem kerül - csatlakozott Capri a témához.
- Igen, ezzel én is egyetértek. Na meg amit a moderátor barátaival művelt mikor Dave beteg volt és sokan kérdezték, hogy akkor most mit csináljanak a jegyeikkel meg a többi. A végén már meg se lehetett mukkanni, különben kitiltottak a fórumról. Röhej! - húzta el a száját, miközben unottan kattintgatott, majd győzedelmesen felkiáltott - EZ AZZZZ!!!
- Legyőztük Bratet? - nyújtotta a nyakát Capri.
- Oh igggen! - vigyorodott el győzedelmesen Zsó a sokadszori hasztalan próbálkozásra - Sok van még a próbából? - sandított a fiúkra és viszonozta Dave egy mosolyát.
- Nem annyira - felelte a lány - Miért?
- Hát mert ha végeznek, akkor nem folytatom most a PM-ek megválaszolását - vont vállat.
- Talán még egy vagy két szám lehet hátra.
- Uhmm... akkor inkább legeltetem a szemeimet - csukta össze laptopját, majd teljesen a fiúk felé fordulva dudorászni és énekelni kezdte a Strangelove-ot.
Dave várta, amíg Martin beállítja a gitárját. Addig a kifutót nézte, ahol a két lány ült és állt. Elmosolyodott, mikor elkapta Zsó pillantását.
A lány újra visszamosolygott és a férfin felejtette tekintetét, ahogy elmélázott. Martin születésnapi bulija óta Dave-et mintha kicserélték volna. Sokkal kedvesebb volt velük, és mintha végre elfogadta volna, hogy ők is itt vannak. Ez melengette Zsó szívét, s a hasonló mosolyoktól végre megint nagyobbakat dobbant a szíve most hogy már nem kellett a rosszindulatú szócsatákra összpontosítania az energiáit.
A fiúk végül elpróbálták a dalokat és a banda egy része el is távozott a dolgára. Capri a színpadon állva állítgatta a fotómasináját elmélyülten.
Zsó odasétálva Dave-hez kezdte ugratni az énekest - Talán ebben az agyon mosott póló plusz mellény együttesben kéne fellépned este. Tuti beindítanál pár háziasszonyt... - kuncogott fel.
- Esetleg kendőt is kötök a fejemre, hogy tudjak azonosulni a karakterrel.
- És egy tollseprű sem ártana a kezedbe! Mondjuk a csípődet tekerve odaszambázhatnál Martinhoz a "Mater and servant" alatt, hogy leporolgasd a gitárját - gurult a nevetéstől.
- Vagy megverhesd vele, azt tuti élvezné! - csatlakozott Capri is.
- Látod ezt a két perverz dögöt Martin? - kérdezte Dave - Már a színpadon is azt akarják, hogy mocskos dolgokat csináljunk.
- Miért, hol máshol szeretnéd még azokat a mocskos dolgokat? - kacsintott Zsó kidugva nyelve hegyét.
- Hát, nem a színpadon! - nevetett fel az énekes.
- Na igen, azt nehezen lehetne kimagyarázni - mélázott el a lány, mire Mart is felnevetett.
- Az biztos - vakarta meg a tarkóját a szőkeség egy vigyor kíséretében.
- És most? Mi a további program, fiúkák? - szorította mellkasához féltve őrzött laptopját a magas lány.
- Hamarosan elvonulunk a színpad mögé az öltözőinkbe és lassan de biztosan felkészülünk, elvégre hamarosan engedik be a tömeget - felelte az énekes.
- Jah, tényleg! De hülye vagyok. Biztos megint az időeltolódás! - csapott a homlokára - Na ha nincs itt már rám szükség, akkor talán elbarikádozom magam pár idegnyugtatóval és folytatom, amit elkezdtem - paskolta meg finoman a kezében tartott készüléket.
- Azért vigyázz magadra és a tárgyakra is - kacsintott a férfi.
A lány csak egy kicsit elpirulva visszamosolygott rá, majd lesütve a szemét elsietett. Maga sem értette, hogy miért kezdett hirtelen így viselkedni.
- Én még maradok - felelte Capri Dave kérdő pillantására, majd a férfi nyugtázva a választ el is tűnt a színpad mögött.
Martin odaadva gitárját az egyik roadie-nak a lányhoz fordult - Nem gondolnád, hogy valamikor igazán illene már felavatnunk a szíjakat? - vágott a közepébe egy kis mosollyal.
- Csak nem türelmetlenek vagyunk, kedves szókimondó barátom? - mosolyodott el, majd újra ellőtt egy képet a színpadról.
- Hát elég sokáig húztad már a fejem - vont vállat a lányt figyelve.
- Oh, bocsánat, hogy nem hagyom a nagyvadnak, hogy levadásszon, felírva a listájára engem is.
Ha már ilyen romantikus kedvünkben vagyunk, mondd meg, hogy mikor érsz rá és, ha akarod, olcsó kurvának öltözök és meghághatsz, jó lesz?
- Nem, nem nézlek olcsó kurvának, ha ezzel erre céloztál.
- Ez jó hír - mosolyodott el - És, hogy szeretnéd? Engem a tudatlan áldozatot levadászol és elcsábítasz?
- Ahogy a kishölgy szeretné - lépett közelebb hozzá és orvul végigsimított a formás fenéken.
- Szerintem rád bízom. Te úgyis olyan jó vagy ezekben, nekem nincs annyi tapasztalatom - nézett a férfire ártatlanul.
- Pont úgy nézel ki, mint egy ma született bárány! - nevetett fel, majd megpaskolta a fenekét - Na gyerünk, adjuk át a terepet a rajongóknak.
Capri csak mosolyogva követte az eltűnő Martint.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés