14. fejezet

Pár perc múlva Carla visszahúzódott és ránézett – Most te jössz. Mondd, mit szeretnél!

- Szeretném, ha… Nem is tudom, válassz te. Legyen ez a te estéd! Elégíts ki, gyönyörűm, ahogy szeretnéd. Nem érdekel, hogy, csak szeress!

- Szeretnéd, ha leszopnálak?

Dave-nek nyelnie kellett egyet – meglepte Carla hirtelen váltása – Ehm, persze, azóta szeretem a csodás ajkaidat a farkam körül, mióta először csináltad nekem.

- Akkor feküdj le az asztalra, és azt hiszem, az ingnek is mennie kell, nem akarom összekoszolni…

- Mi? – Dave zavarodottnak tűnt.

- Ne is törődj vele, csak feküdj le és hunyd le a szemeidet! – Carla tekintete szikrázott, s most már egy huncut mosoly játszott arcán.

Dave engedelmeskedett, s átvette Carla helyét az asztalon, míg párja a desszertes kocsihoz sétált, amin a maradékok álltak. Megfogta az egyik tányért, amin még volt a sűrű vörösboros szószból, s odavitte az asztalhoz, amin Dave feküdt, kezeit a feje alatt összekulcsolva.

- Most pedig csak lazíts és hunyd le a szemeidet, rendben? – mondta, s kicsi Dave-re kezdte önteni a szószt. Az énekes rögtön felnyögött az élvezettől.

- Milyen érzés, mon amour? – kérdezte rekedtesen csábító hangján.

- Isteni! – suttogta egy széles vigyor kíséretében.

- Szeretnéd, ha folytatnám?

- Oh, naná! – nyögte megemelve fejét, de Carla nem engedte felnézni, egyik kezét kinyújtva visszanyomta a felsőtestét az asztalra. Nyugodtan kellett feküdnie.

Carla elkezdte nyelvének hosszú, s selymes mozdulataival nyalni kicsi Dave-et. Dave hangosabban kezdett nyögni, kiélvezve az ügyes nyelv érintéseit férfiasságának érzékeny bőrén, közel a makkjához. Carla merőlegesen tartotta, ahogy a finom rózsaszín makkját ajkai közé vette, s nyelvével megnyalta annak hegyét, majd lassú, határozott nyalintásokkal simogatta tovább a területet, azt figyelve, ahogy Dave hátraveti a fejét, s nyakán kitüremkednek az erek. Mikor már nem érezte az édes szószt, még egy kicsit öntött rá kezének fel-le mozgásával egyenletesen eloszlatva azt. Egy kis adagot a hasára is csöpögtetett későbbre. Ideje volt, hogy Dave nagyon jól érezze magát.

Letette a tányért, majd ezúttal mélyen a szájába fogadta őt, ajkaival szorosan körbeölelve a keményen ágaskodó férfiasságot. Mohón figyelte, ahogy szorítása alatt vergődött a férfi az élvezettől, amit okozott neki. Visszahúzódott tőle egy kicsit, fogaival is megérintve őt, lassan engedve el ajkaival őt, úgy, hogy mire elérte az érzékeny makkot, már csak a fogaival tartotta finoman. Finoman megharapta, s látta, hogy ettől az énekes felsőteste rögtön felfelé rándul…

- Hé-hé, óvatosan a kis barátommal, baby. Ne mondd, hogy még mindig éhes vagy! – kissé aggódónak tűnt, de még mindig nagyon is fel volt izgulva.

- De, az vagyok, szerelmem… Szeretnék valami sósat ízlelni az édes szósz után… - nézett fel rá lángoló tekintettel, aminek intenzitásától Dave-nek levegő után kellett kapnia.

Meg sem tudott szólalni, csak figyelte, ahogy Carla lassan újra lehajtja a fejét, s újra a szájába veszi őt, alkalmanként felemelve fejét, hogy némi hűvös levegőt fújjon férfiassága nedves hegyére, amitől vadul fel kellett nyögnie.

- Szeretném, ha keveredne a számban az édes és a kesernyés íz… Tudnál segíteni nekem? Tudod, ez az öntet túl édes, mon amour… meg tudnád ízesíteni nekem? – suttogta Carla kérlelő tekintettel.

- Tudod, mit kell tenned… Csak arra várok, hogy újra megérezhessem az ajkaidat körülöttem… Gyerünk, szopj erősen, édes, vedd az egészet a szádba… - túrt Carla hajába, mely kezdte elveszíteni hullámosságát a szoba párás és meleg levegőjén. Egyedül a férfi tüzes tekintete kellett ahhoz, hogy Carla akcióba lendüljön.

Gyorsan és keményen kezdte mozgatni a száját rajta, addig vége a szájába őt, ameddig csak tudta, ajkaival keményen rászorítva, nyelvét őrült tempóban mozgatva rajta, hallgatva a megszaporodott nyögéseket. Már nem kellett sok neki – olyan kemény volt, mint az acél, s Carla könnyedén tudott mozogni rajta a nyálától és a piros öntettől. Egyik kezével megragadta a heréit, s gyengéden és ritmusosan masszírozni kezdte őket, míg másik kezével mintákat kezdett rajzolni a férfi hasára, ahol egy adag szószt hagyott.

Dave most már mit egy vadállat, úgy hörgött a vörös száj mozdulataitól. Carla boldog volt, hogy ennyi élvezetet tudott adni neki, és nagyon közel érezte magát hozzá, ráérezve az énekes vágyaira…

Hirtelen valami az eszébe jutott, s nem eresztve Dave-et testével megfordult az asztalon, hogy kicsit lelassítva ajkait Dave-en fölé térdelhessen négykézláb, tudva, hogy most mit fog látni a férfi belőle.

- Aaahh… Carla… ez egy nagyon jó ötlet. Megcsókolhatlak ott? – simogatta a nő combjainak külső felét és a fenekét.

Válaszként Carla csak közelebb ereszkedett Dave szájához, egy pillanatra sem szakítva meg kemény munkáját. Rögtön megérezte Dave nyelvét ott, ahol egész este a leginkább szüksége volt rá, s válaszként végighúzott fogaival Dave farkán, hogy megmutassa, mennyire tetszik neki, amit csinál. A férfi már kapkodta a levegőt, a nő belső combjait simogatva, s nyelvével körbe-körbe nyalogatva bejáratát, majd hirtelen nyelvével belé hatolt. Carla egy nyelésre emlékeztető hangot hallatott, ami igazából egy élvezetes kiáltás lett volna, ha nem lett volna ennyire tele a szája!

Dave nagyon közel járt már, de összeszedve minden erejét visszafogta magát – ő is részesíteni akarta Carlát a Fehér Boldogságban – de még nem. Lehunyta a szemét, és próbálta elterelni a gondolatait, de persze ez nem ment a szituációnak hála. Carla puncija itt volt az arca előtt, nedvességétől csillogva, amitől őrülten kívánta a nőt. Úgyhogy mi mást tehetett volna? Megadta magát, s kitartóan folytatta, amit elkezdett. Hirtelen megérezte, hogy Carla szájába robban minden cseppje, amit csak adhatott neki. A nő majdnem megfulladt a sós szósztól, amit pár perce kért. Annak ellenére, hogy gyorsan lenyelte, érezte, hogy pár csepp végigfut az állán. Mélyen felnyögött, mikor megérezte Dave nyelvét a csiklóján, s a borzasztóan ügyes hosszú ujjakat nedves puncijában. Még mindig kicsi Dave-et nyalogatta, mikor az a híres középső ujj második orgazmusához segítette. Egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni, majd még egy nagy nyögés szakadt ki torkából, s lehunyva szemét fejét Dave combján nyugtatta.

Mikor visszanyerték lélegzetüket, visszavonultak a mosdóba és újra szalonképessé tették magukat. Dave hamarabb kész lett, mint Carla és visszatérve a szobába felvette az ingét és a nyakkendőjét. Carla némi vizet paskolt magára, majd megszárogatta magát papírtörlőkkel, mely kellemesen felfrissítette. Összefogva haját lazán feltűzte a hullámcsatokkal, amiket korábban ott hagyott. Mikor visszatért a szobába, kicsit kábának tűnt, de nem jobban, mint ahogy azt várnánk ennyi elfogyasztott pezsgő után. Látta, ahogy Dave az ajtóhoz lép és elfordítja rajta a zárat.

- Aha! Tudtam én, hogy miről sutyorogtok Timmel! Bezártál minket!

- Persze hogy bezártam magunkat, édes! Mit gondoltál? Mindezt azért tettem, hogy biztonságban kettesben maradhassunk – válaszolta és odasétált hozzá megcirógatva a felkarjait egy édes mosollyal – Bárki számára furcsa szituáció lett volna így látni minket egy étterem közepén…

- Igen, igazad van – sóhajtott.

- Mint mindig…

- Neeem! Nem mindig!

Dave felnevetett és felvette a zakóját.

- Nos, milyen volt a vacsora, baby?

- Jó, nagyon jó. Majdnem kielégültem.

- Csak majdnem? – nézett rá egy kicsit meglepetten.

- Igen, csak majdnem – bólintott és a táskájáért nyúlt.

- És miért is csak majdnem?

Carla felmosolyogott rá és egyik karjával átölelte a nyakát, míg testét hozzápréselte.

- Mert kicsi Dave nem járt azon a helyen, amit már az otthonának nevez…

Dave felmordult ettől a mondattól.

- Te kis céda… - suttogta rekedten – Imádom a kielégíthetetlen vágyadat.

- Én is… - csókolta meg gyengéden, de a férfi érezhette az ígéretet, hogy az éjszaka még nem ért véget ezzel.

Készen álltak arra, hogy elhagyják az éttermet, s miután Dave megtalálta Timet, busás borravalót adott neki.

- Hölgyem, uram, élvezték az estét? – kérdezte már tudva a választ a még mindig piros arcukból és a titkos kis mosolyaikból.

- Nagyon, Tim. Ez az étterem meglepett. Sosem gondoltam volna, hogy itt romantikus vacsorákat is el lehet költeni – mondta Carla sikeresen, anélkül, hogy túlságosan összecsúsztak volna a szavai.

Amint kiléptek a hűvös levegőre, Carlának táncolhatnékja támadt – szárnyalt, s ez a hangján is érződött.

- Hé, Dave, nincs kedved elmenni egy közeli klubba? Egy nagyon kicsi és exkluzív helyről van szó. Szeretnék táncolni veled… - azzal karjait egy láthatatlan partner köré fonta és a parkoló autók közt az útra walzerozott.

A következő pár pillanat összemosódott, mivel annyi minden történt egyszerre. Dave igent akart mondani Carla ötletére, de azt is kérni akarta, hogy jöjjön le az útról, mivel valahol a fejében hallotta, hogy egy kocsi közeledik feléjük. Követte Carlát az útra, a nevét kiáltva, ahogy próbálta visszahúzni a biztonságba, de a nő kicsúszott a kezei közül, dudorászva és mosolyogva – nem véve észre a veszélyt.

Fülsértő fékcsikorgás hangzott fel a becsapódás előtt. A kocsi csak Carla lábát lökte meg – sokkal rosszabbul is járhatott volna – de a sebesség miatt Carla a parkoló kocsik sora közé esett. Az egyikbe beütötte a fejét majd az útra esett, mielőtt Dave a közelébe érhetett volna.

Minden elcsendesedett.

Dave letérdelt, hogy megvizsgálja a sérüléseit – máris egy nagy vörös folt éktelenkedett a fehér ruha melltartórészénél, s a szoknyarész is összekoszolódott az aszfalttól. A feje az autónak volt döntve, s úgy ült ott mint egy rongybaba kinyújtott lábakkal. Dave most már látta, hogy Carla homloka vérezte össze a ruha elejét, és egy másik vörös folt is növekedett a szoknyarészen. Biztosan megsérült az a lába, aminek nekiment a kocsi. A külső zajok hirtelen támadták meg Dave fülét tompa és zavarodott zajokként, ahogy megérintette Carla arcát.

A nő valamit motyogott, ahogy megfordította az arcát, hogy a pupilláit vizsgálta. Pár ember az étteremből és az autó vezetője is tudni szerette volna, hogy magánál van-e.

- Putain – elle est sortie de nulle part! – mondta a vezető a nézelődőknek. Ő is sokkos állapotban volt, mivel Carla a semmiből ugrott ki elé.

A vér dobolt Dave füleiben, úgyhogy először észre se vette a többi embert maguk körül. Előkotorva telefonját remegő kézzel tárcsázta a mentőket. Olyan volt, mintha egy buborékban lett volna. Még a saját hangját sem hallotta tisztán, csak Carla állapotát tudta ellenőrizni és gépiesen beszélt a telefonba. Nem merte elmozdítani szerelmét, mivel nem tudta, hogy mi sérülhetett meg a testében. Az aggodalom és a kétségbeesés felerősödött benne, mikor látta, hogy Carla lehunyja a szemeit. Ez volt az a pillanat, mikor a buborék kipukkadt, s a külvilág zajai a fülébe robbantak.

- Carla! Carla! Szerelmem… nézz rám! Kérlek, nézz rám! Hallasz engem? – simogatta meg óvatosan az arcát, nehogy fájdalmat okozzon.

Csupán egy kis nyöszörgés jött válaszul, de ekkor meghallotta a mentőautó hangját. Szerencsére hamar kiértek…

Carla azt mormogta, hogy fáj a feje és csak a fájdalom miatt hunyta le a szemét. A következő pillanatban tágra nyitotta a szemeit és megragadta Dave karjait.

- A fejem! Putain de merde - qu'est -ce qui c'est passé? Oh ne, a ruhám! Dave… édes, mi történt… oooohhh – a fájdalom egy hulláma mosott át rajta, ami a lábából indult, s arca megrándult ahogy szorítása erősödött Dave karjain. Legalább magánál volt!

A legközelebbi kórházba vitték őket miután Carla életjeleit még az utcán ellenőrizték, majd hordágyra tették. Dave ott volt mellette, próbálva felmelegíteni a kezeit. Carla fázott a sokktól és a meleg ruhák hiányától, annak ellenére, hogy a mentősök ráterítettek egy takarót.

Dave halálra rémült. A sokk jelei rajta is mutatkoztak, s észrevette, hogy ő is reszket, s az ő kezei is hidegekké váltak, és nem tud tisztán gondolkodni. De mindezt félresöpörte: erősnek kellett maradnia Carla miatt.

Közben Carlát megvizsgálták a szomszédos szobában és olyan húsz perc múlva fel is tűnt bicegve – még mindig az imádott ruhájában és stólájában, melyek most véresek és szakadtak voltak – kimerültnek tűnt, s bizonyosan sírt is az elkenődött sminkje alapján. Adminisztratív papírokat és fájdalomcsillapítók receptjeit hozta magával.

Dave gyengéden a karjaiba vette – Gyere, hazaviszlek – azzal levette a zakóját, hogy a nő vállaira teríthesse – Ülj le itt, míg szerzek egy taxit. Rendben leszel, míg én kimegyek telefonálni?

- Nem lesz semmi baj, mon amour. Adtak valamit a fájdalomra – ült le mereven, mivel a lábát összevarrták. A seb körülbelül húszcentis volt pont a térde fölött, combja külső felén. Meg is mutatta Dave-nek felhúzva az egykor tökéletesen fehér anyagot, s Dave levegő után kapott, mikor meglátta a vágást. A homlokát is letisztították és a kis seb széleinél ragtapasszal összeragasztották, nehogy hegesedjenek a varratok.

Carla csak ült ott lehajtott fejjel, várva, hogy Dave visszatérjen. Csend volt a folyosón, mint ahogy a fejében is. Nem tudta, mire gondoljon, vagy mit mondjon. Csak létezett ott. Semmi több. A sokk így hatott rá. A könnyek elkezdtek folyni a szemeiből, ahogy rájött, hogy milyen közel is állt ahhoz, hogy meghaljon, vagy sebhelyessé vagy rokkanttá váljon élete végéig – hogyan úszta meg csak két kis vágással, csonttörés nélkül?

Mire Dave visszatért, Carla arca csupa könny volt és szemei vörösekké váltak. Dave az utolsó pár lépést már futva vette meg és letérdelve előtte kezeibe fogta Carla kezeit.

- Carla, mi a baj? Szeretnéd, ha hívnék egy nővért, édes? – kérdezte rekedten, nem tudta elviselni, hogy így látja őt.

- Nem. Tényleg jól vagyok, mon amour, csak azon gondolkodtam, hogy milyen buta voltam, hogy így kiléptem az útra. Akár halott is lehetnék! – azzal átölelve Dave-et halkan a nyakába zokogott.

Dave egy darabig így vigasztalta a haját simogatva és azt mondogatva neki, hogy most már biztonságban van. Aztán elhúzódott, hogy a szemeibe nézhessen.

- Nézd, azt hiszem, kérek tőlük valamit, ami segít majd elaludni, oké? Ők nem láttak ilyen elkeseredettnek, és azt hiszem fontos, hogy ezt tudják. Gyere velem, jó? Nem akarlak újra itt hagyni. Hiányoztál míg kint voltam!

Carlának sikerült elmosolyodnia és Dave segítségével felkelt, sérült lábát egyenesen tartva. Találtak egy doktort, aki felírt egy gyenge nyugtatót is, s elindultak az ajtó felé, hogy megvárják a taxit.

Dave gyengéden vetkőztette le Carlát az ágy mellett állva és megkérdezte, hogy szeretne-e lezuhanyozni, de nemet intett – jobb szárazon hagyni a sebeket a doktor tanácsa szerint. A gyógyszerek és a sokk megtette a hatását és Carla leginkább csak aludni és felejteni akart.

Miután betakarta a takaróval, Dave kiment a szobából, s felment a tetőteraszra, hogy elszívjon egy szivarkát. Még mindig ideges volt és félt. Carla nagyon szerencsés volt, hogy megúszta két sérüléssel. Lehunyta szemeit, hogy visszatartsa könnyeit. Nagyon közel került hozzá, hogy elveszítse Carlát… a szerelmét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés