8.

Nem bírt aludni. Össze-visszadobálta magát az ágyon teljesen összegyűrve a lepedőt. Nem tudta kiverni a fejéből őt. Ha lehunyta a szemét, csak rosszabb volt, mert látta az élvezettől eltorzult, mégis fölényes arcát, ahogy sugárzott róla, hogy elégtétellel tölti el, hogy végül odaadta magát neki. De ahelyett, hogy emiatt szégyenkezett volna, még többet akart. Nem tudta, mi ütött belé, de a teste nem csitult. Szajhának érezte magát, de valahogy most izgatónak találta az egészet. Nem bírta tovább. A telefonja után nyúlt és tárcsázott. Tudta, hogy őrültséget csinál, de nem érdekelte. Szüksége volt rá. Az ujjai már nem bizonyultak elégnek...

Dave telefonja a tulajdonosának a zsebében csörrent meg. A férfi pár pillanat múlva fel is vette - Igen?

- Szia! - sóhajtotta a telefonba, egy időben azzal, mikor ujjai újra a lábai közé siklottak - Mit csinálsz?

- Szia. Állok a folyosón.

- Nem... nem szeretnél valahol máshol állni? - kérdezte lehunyva a szemeit, és érezte, hogy arcát elönti a pír és a hőség.

- Hmmm.... ha esetleg kifejted...

- Mondjuk... ahh... állhatnál itt a hotelszobában is... - harapott rá az ajkára egy pillanatra.

- Tegyük fel, hogy ott állok.

- Szerinted mit látnál? - húzta végig nedves nőiességén párszor hosszú ujjait és felsóhajtott.

- Hát, a hangod alapján... - mosolyodott el Dave.

- Igen? Mondd csak! - nyögött bele a telefonba.

- Hány ujjad van benned?

- Még egy sem... Talán szeretnéd hallani, amikor becsúsztatom őket? - mosolyodott el ujjait bepozícionálva.

- Skálázz nekem. Most! - hangja parancsolón áramlott át az éteren.

Celeste pedig azonnal teljesítette a parancsot addig csúsztatva ujjait, ameddig csak képes volt rá és egy hatalmasat nyögött a telefonba, ahogy megfeszült a háta, majd megnyalta kiszáradt száját és lassan mozgatni kezdte a kezét.

- Nah? - sóhajtotta vágytól rekedt hangon.

- És ilyenkor ki jár a fejedben? A kis szőke?

- Akkor őt hívtam volna. Sőt... már alatta vagy fölötte izzadnék és élvezném, ahogy a farka szinte felnyársal - nyögött egy újabbat a végén.

- Miért nem őt hívtad?

- Mert nem miatta nem tudok aludni.... - húzta ki az ujjait, és úgy szopogatta, hogy Dave-nek kétsége se legyen felőle, hogy mit csinál épp.

- Ennyire felzaklattalak volna, kislány?

- Ennyire... nem tudom, mit csináltál velem, de akarlak újra! Érezni akarom, ahogy kitöltesz, ahogy levegő után kapkodva zihálom a neved! Azt akarom, hogy felszabadítsd a testem.. .ahh! - nyögött fel újra, ahogy ujjai visszasiklottak a csiklójára.

- Majd, ha visszajössz... - hagyta nyitva a mondatot Dave.

- Neh! Nem jönnél inkább ide? Dave… kérlek! - súgta a végét. Sosem szokott könyörögni egy férfinek sem, főleg nem olyannak, mint Dave, de egyszerűen nem bírt magával. Olyan volt, mintha az ördög bújt volna belé, és követelte volna a jussát, a kéjt. - Szükségem van rád! Szükségem van rá, hogy ezt te fejezd be! Azt akarom... azt... - akadt el a végére, ahogy rátalált a G-pontjára.

- Menjek most azonnal?

- Igen!! - nyögte majdnem kiáltva a telefonba. Le se tagadhatta volna a vágyat a hangjából.

- Rendben - felelte Dave, majd bontotta a vonalat. Visszament a szobájába és összecsomagolt pár napra. Nem hitte volna, hogy ezt éri el a nőnél, de tetszett neki a dolog.

Megtudta, hogy hová ment a nő, majd kocsiba ült és az éjszaka közepén elhajtott. Az utcák kietlenek voltak, nyugodt tempóban haladt. A srácok másnap biztos keresni fogják. Nála nem meglepő, hogy szó nélkül eltűnik. Ilyenkor mindig olyan jókat nevet a többieken. Látja az ijedt arcukat és ezt rendkívül szórakoztatónak találja.

Celeste fülei már ki voltak hegyezve minden neszre. A tipikus "epekedve-várta" helyzet állt elő nála, amit mindig is lenézett, de most nem volt választása. Már akkor nagyot ugrott, mikor a szobapincér felhozta a pezsgőt, mert úgy érezte, innia kell. Nem is tudta megvárni Dave-et, már túl volt vagy két poháron. Aztán kopogtak. Tudta, hogy Ő az. Egy pillanat alatt ott termett, és kinyitotta.

- Hmm.... Szia - mérte végig a feketébe öltözött férfi.

- Csak hogy végre ideértél! - nyögte végigfuttatva tekintetét Dave-en, majd a pólójánál fogva behúzta a szobába, nem adva több lehetőséget, hogy meztelen testén járjanak az ördögi zöld szemek. Azonnal a szájának esett a csukott ajtónak lökve az énekest.

A férfi nem mutatta, hogy meglepődött volna, gyorsan felvette a nő ritmusát és viszonozta mohó csókjait, kegyetlenül eljátszva a kiéhezett másik féllel és annak türelmével.

- Ne csigázz már! - mordult fel lerángatva Dave-ről a fekete pólót és rögtön az övéhez kapott - Tudod milyen régóta várok már rád?!

- Nem. De, ha elmeséled...

- Most tényleg felesleges beszélgetésre akarod pazarolni az időt? - nézett fel a fölényesen mosolygó férfi arcába vágytól félig lehunyt szemeivel, miközben egyik kezével benyúlt a kilazított nadrágba. Felsóhajtott, mikor tenyerén érezte az ismerős tag forró tapintását.

- Csak rajtam múlik, nem igaz? - sóhajtott fel Dave.

- Mi múlik rajtad? - vesztette el a beszélgetés fonalát, ahogy keze intenzíven, de lassan kezdte simogatni Dave-et.

- Mindegy! - nyögött fel a plafonra, majd teljesen átadta magát az érzékeinek.

Celeste nem bírta tovább, hátrálni kezdett az ágy felé, magával húzva a férfit, majd feltérdelt a matracra és lehajolt, hogy újra ajkai közt érezhesse a meredező tagot. Testét újra elöntötte a forróság, de nem bírta ki, hogy ne ízlelje meg őt.

Dave nem igazán ellenkezett. Tetszett neki, hogy a nő az este közepén felhívta és közölte, hogy kívánja őt. Nem a szöszkét, hanem őt, őt, aki olyan durván vette el magának Celeste-et, ahogy csak bírta.

Pár perc múlva Celeste elszakadva Dave-től felnézett, majd játékosan megcsillant a szeme, ahogy szuggerálta őt lelassítva keze munkáját.

- Mi... az?

A nő megnyalta a száját lepillantva az ágaskodó férfiasságra, majd újra felnézett Dave szemeibe.
- Nem akarnál kicsit törleszteni? - dőlt hátra kitámasztva magát a könyökeire, ahogy széttárta lábait ezzel felfedve nedvesen csillogó nőiességét, amin egyik kezével végig is simított.

- Miért? Csak nem az öltöző miatt neheztelsz?

- Talán kellene? - simított lustán végig a csiklóján, ahogy beharapta az alsóajkát.

- Neked kell tudnod - térdelt le Dave, de a várt cselekvéssorozata helyett, megfogta Celeste derekát és hasra vágta - Térdelj fel!

A nő elmosolyodott - És ha nem? - incselkedett.

Dave nem felelt, hanem Celeste alá nyúlt és felhúzta - Elintézem én magamnak, elhiheted - mosolyodott el, majd a másik lapockájába harapott. A nő nevetve felnyögött, ahogy szélesített a terpeszén s incselkedőn Dave ágyékának nyomta a fenekét - Sejtettem, hogy nem fogok csalódni a képességeidben - jegyezte meg - Nos, Mr. Gahan, én készen állok a vágtára... és maga? - pillantott hátra gyorsan végigsimítva az egyik támaszkodó, tetovált karon.

- Én is, ha megteszel nekem valamit közben.

- Éspedig? - nézett hátra kíváncsian.

- Miben vagyok más, mint a szöszke? - kérdezte, miközben ingerelte a nőt.

Celeste erre kéjesen felsóhajtott, majd újra előre nézett - Muszáj ezt pont most? - körözött egyet a csípőjével, s érezte, ahogy Dave tettre kész tagja hozzáér.

- Muszáj. Amíg beszélsz én is teszem a dolgom - mosolyodott el.

- Aljas szemét zsaroló! - nevetett fel beharapva az alsóajkát, s kicsit megugrott, mikor érezte az egyik tenyeret a derekára csúszni.

- Nos, kezded, vagy várjak itt kint még egy kicsit? - kérdezte Dave elmosolyodva.

- Jól van... jól van! Csak... csináld már! - vett egy nagy levegőt.

- Halljam a kezdő mondatot!

- Hogy miben vagy más? - sóhajtotta, majd egy pillanatra elgondolkodott - Faragatlan, követelőző, egoista és durva vagy... tipikus rosszfiú... amit imádok... - suttogta el a végét.

- Igeeeeeeeen? - indítványozta Dave a folytatást, miközben bevetette azokat a hosszú ujjait.

Celeste felnyögött és felkapta a fejét a plafon felé - Mindig is imádtam a sötét kisugárzású pasikat.... és te... oh istenem! Te... - nyögte hangosabban lehunyt szemekkel.

- Hallgatlak.

- Uramatyám! Te... te maga vagy az Ördög! - kiáltotta, mikor az egyik hosszú ujj eltűnt a forró nedvességben egy pillanatra.

- Igen? - nevetett fel a férfi - Miért? - csúsztatta vissza azt a bizonyos ujjat.

- Ahhh! - kiáltott fel artikulálatlanul, s öntudatlanul bemozdult a csípője - Mert te minden vagy, ami Martin nem! Te nem... te... nem rettensz vissza attól, hogy... Jézus... hogy fájdalmat okozz aktus közben! Lelkiismeret nélkül, zsigerből... csinálod... ahhh! És ez... ez tetszik! Nagyon! Dave! Kérlek! Kérlek!

- Martin szeret téged. Azt akarod, hogy fájdalmat okozzon?

- Szeretem a durva szexet... ha nem tűnt volna még fel... - sandított hátra figyelmen kívül hagyva az első mondatot.

- Okozzak fájdalmat neked? Szeretnéd, Celeste? - csúsztatta hirtelen tövig az ujját a nőben.

A nő felsikoltott és levegő után kapott - Ó igen! Kérlek! - sietett a válasszal – Mutasd, mit tudsz!

- Tovább beszélsz nekem?

- Igen, igen! Amit csak akarsz! A tied vagyok! Őrülten kívánlak az első perctől kezdve! Imádom azt a sötét pillantást, amivel végigmérsz! - sóhajtotta.

- Akkor beszélj már, cseszd meg! - nyögte, miközben kihúzta az ujjait, hogy valami egészen mást rakjon a helyükre.

- Megőrülök a hangodtól! Sokkal jobban beindít, mint az övé! Felforr a vérem a te sötétségedtől, a férfiasságodtól! - kiáltott fel - Kérlek, Dave! Könyörgöm, gyere már! - tolta megint oda a fenekét.

- És ő mennyire tud kitölteni, hm Celeste? Ennyire? - nyögte, miközben a nőbe hatolt - Vagy jobban? Tényleg olyan a farka, mint ahogy regélik?

- Talán nem láttad? - nyögött fel kéjesen a rég várt érzéstől.

- Miből gondolod, hogy láttam?

- Mittudomén! 30 éve együtt zenéltek! - markolta meg a lepedőt. Szinte kínban volt, hogy Dave még nem kezdett el mozogni benne.

- Válaszolj a kérdésemre! - lökött rajta egyet.

- Tudod... ő vastagabb - kiáltott fel összeszorítva a szemeit az élvezettől, s elakadt a lélegzete.

- Valóban? - lökött rajta még egyet, durván.

- Igen! - kiáltott fel újra ezúttal a fájdalomtól is, de rögtön egy elégedett mosoly futott végig az arcán.

- Jóval... nagyobb... - húzta Dave fejét.

- Miért őt választottad? - kérdezte immár folyamatos mozgás közben.

- Mert... mert így alakult. Ő sem volt betervezve - nyögdécselte megfeszítve a karjait, hogy ellen tudjon tartani Dave lökéseinek - Istenem! Kérlek, durvábban! Ő sosem meri annyira, mint te! Fél, hogy fájdalmat okoz a méretével... pedig én azt akarom... és te megadod! Te meg... - lihegte.

Dave belemarkolt Celeste hajába és hátrahúzta a fejét. A füléhez hajolt - Nem érzed magad kurvának, Celeste? Egy olcsó szajhának, aki itt terpeszt nekem, csakis nekem? - lihegte a fülébe.

- De igen! A kurvád vagyok, Dave! - szisszent fel, de élvezte a játékot - Azt csinálsz velem, amit csak akarsz! Mondd csak... mihez van kedved? Hogy akarsz megdugni? - fordította hátra a fejét megnyalva Dave alsóajkát.

- Minden lehetséges módon.

- Ez jól hangzik! Mivel kezdenéd? - körözött egyet a csípőjével.

- Először ez is megteszi - nyögött fel és gyorsabb iramra kapcsolt.

- Oh igen! Ez az! - kapta fel újra a fejét lehunyt szemekkel a plafonra nyögve. Érezte, hogy karjai remegnek, és hogy lábai között nedvesebb már nem is lehetne - Dugj meg Dave! Ez az! Erősebben! - kiáltotta.

- Szóval, a kurvám vagy... tudod, hogy ez mit jelent a számodra?

- Mit? Mondd el, kérlek!

- Orgiákat. Akkor és addig duglak, amikor csak akarom, amíg mozogsz. Nem érdekel, hogy hol vagy, mit csinálsz.

- Uram atyám! Ezt te komolyan gondolod? - próbálta meg hátrafordítani a fejét, figyelmen kívül hagyva a fejbőrét húzó fájdalmat.

- Ó, de még mennyire! - lökött rajta ismét erőteljesen,

- Rendeljem alá magam az akaratodnak? - kérdezte felnyögve.

- Ha akarod...

- Azt hiszed, hogy megtenném? - körözött egyet a csípőjével kínzásul.

- Talán tévednék?

- Huzamosabb ideig senkinek sem rendelem alá magam teljesen - nyalta meg saját kiszáradt száját, majd egy nem várt mozdulattal elhasalt az ágyon, s kihasználva Dave egyensúlyának megingását egy pillanat alatt megragadta és átfordította, s már a csípőjére is ült újra megragadva őt és egy hirtelen és mély mozdulattal magába vezetve őt. - Nos, ez hogy tetszik, Mr. Gahan? - húzódott egy kis sunyi mosolyra a szája egy nyögés után, ahogy kezeivel megtámaszkodott Dave mellkasán.

- Hmm... nem rossz - mosolyodott el a férfi.

- Lesz ez még jobb is... - lihegte, ahogy lassan körözni kezdett a csípőjével, majd előre-hátra mozogva kezdte gyorsítani a tempót - Érints meg! - súgta lehunyva a szemét s hátrahajtva a fejét.

Dave engedelmeskedett a kérésnek. Kinyújtva két karját cirógatta Celeste mellkasát és hasát, derekát, combjait. Mindent, amit csak elért. Aztán lassan kezdett rásegíteni a mozgására is.

- Ahhhiggeeenezaz! - hagyta el egy artikulálatlan nyögés Celeste ajkát, mert érezte, hogy újra elönti a testét egy vágyhullám, s tudta, hogy már nem sok van hátra addig, hogy zihálva boruljon izzadt testével Dave forró mellkasára. Ennek érdekében egyre gyorsuló tempóban kezdett mozogni a férfin bevetve minden tudását, ami csak át tudta törni az agyára ereszkedett ködös kéjérzetet.

Dave öblös hangján üvöltve nyögött és csak ösztökélte kezeivel a nőt, aki egy erőteljes mozdulat és egy sikoly után végre átlépte a határt. Egész teste beleremegett az intenzív érzésbe, mely szinte szétrobbant az ágyékában, miközben vadul végigkarmolta Dave mellkasát és hasát.

A férfi megemelte a nőt ívbe feszülő csípőjével, ahogy élvezett, majd egy nagy nyögés kíséretével felengedett és a plafon felé zihált.

Celeste erőtlenül támasztotta homlokát Dave izzadt mellkasára, s még így is hallotta mindkettejük őrült szívdobogását, s zihálását.
- Uram atyám... - sóhajtotta reszelős torokkal még mindig zihálva, ahogy a testében elcsituló gyönyör utolsó rezgéseit figyelte, s kéjesen megborzongott az érzéstől, ahogy Dave nedvei lassan végigfolytak a combján.

- Mi az? - mosolygott fel rá a férfi.

Celeste-nek csak annyi ereje maradt, hogy állát kitámassza a férfi mellkasán, hogy elcsíphesse azt az édes mosolyt, amitől az ő kiszárad szája is felfelé görbült.
- Nincs rá szó... Rég élveztem ekkorát - hunyta le a szemét, mert megint megborzongott, ahogy rá gondolt.

- Őrülök, hogy nekem sikerült a régen járt magaslatokba eljuttatnom téged - nevetett fel Dave.

- Ha belegondolok... - húzódott szélesebbre a mosolya - ... azt hiszem, veled nem lenne probléma ezen a szinten maradni minden egyes alkalommal.... vagy akár följebb is tudnál repíteni? - simított végig lassan az érzéki alsóajkon.

- Most kizárt - fújtatta Dave - De, majd legközelebb...

- Viccelsz?! - emelte meg az állát és egyik szemöldökét - Szét is szakadnék még egy ilyen menettől - nevetett fel és a férfi fölé hajolt arrébb lapátolva barna haját.

- Amúgy is vissza kell majd mennem. A végén kitör a pánik. De, egyelőre hagyom, hadd szenvedjenek.

- Élvezed, mi? - nézett a lustán csillogó elégedett szemekbe, miközben végigfeküdt Dave mellkasán és gyengéden beletúrt az izzadt tincsekbe.

- Az érzést, hogy nélkülem semmire sem mennek? - kérdezte, miközben finoman cirógatni kezdte Celeste hátát - Naná.

- Nagy kópé vagy te, David! - simított végig mutatóujjával a jellegzetes orron - Szegények halálra izgulják magukat miattad, te meg... közben megdugod az egyik menedzsereteket - mosolyodott el "rosszallón" megforgatva a szemét.

- Nem csak a menedzserünket, hanem Martin barátom nőjét, Celeste. Ezt kihagytad - mondta neheztelőn Dave, mintha a nő valami értékeset felejtett volna el megemlíteni.

- Ez elég csúnya dolog tőled, nem igaz? - hunyorított egy csintalan mosollyal.

- De, nagyon. Ha kiderül valószínűleg megint durván össze fogunk veszni - vont vállat.

- Akkor jó lenne, ha nem derülne ki. Bár most... nem aktuális a "Martin barátom nője" titulus - simított végig mutatóujjával ezúttal Dave nyakának egyik kidudorodó erén.

- Mit műveltél?

- Semmi különöset - vont vállat követve ujja útját, mely épp a férfi egyik kulcscsontján járt.

- Nem érzel bűntudatot? - könyökölt fel Dave - Egy kicsit se?

A nő lejjebb mozdult az alatta levő testén, hogy újra kényelmes pózban fekhessen rajta, s ismételten a mellkasára támaszthassa az állát és a kezeit. Elgondolkodva nézett önmagába, majd újra megvonta a vállát - Most kicsit se. Összezavarodtam, mégis valahogy üres vagyok. Ezért is kértem tőle időt - pillantott fel Dave szemeibe.

- Te tudod, Celeste. Én haza fogok menni a feleségemhez, a családomhoz. Neked kid van?

A nő összeráncolta a szemöldökét és megállította az ujját a főnixtetováláson - Én pótolható vagyok, Dave. Bármikor találhat valakit a helyemre. Nem akarok még nagyobbat zuhanni a következő alkalommal. Azt hiszem, ezért nem akarok belemélyedni abba a kapcsolatba - mélázott el egyik könyökére támasztva állát.

- Túlságosan félsz az élettől, Celeste. Nem veszed észre, hogy nem élsz igazán? Miért szeretsz velem lenni? Mert érzed, hogy élek. Ezt érzed te olyan nagy hévvel égő tűznek, aminek nem tudsz ellenállni.

A nő csöndben meredt Dave mellkasára. Talán igaza van. Talán túlságosan a munkájába temetkezett, hogy megvédje az érzéseit, a szívét. Volt értelme így az elmúlt éveknek?
- És mégis mit csináljak? Vessem le a merev álarcot és ugráljak fel-alá? - kérdezte halkan, szomorúsággal a hangjában. Valóban nem volt senkije se, még egy háziállata se a sok utazás miatt.

- Neked kell tudnod, Celeste. De, ha nem változtatsz, méghozzá sürgősen, akkor a saját börtönödben fogsz meghalni.

- Igazad lehet, Dave. Talán ezért másztam rád... a belőled izzó élettől, ami úgy vonzott, mint a mágnes - mosolyodott el egy kicsit szomorkásan.

- Rám másztál?

- Miért? Szerinted az mi volt, hogy az éjszaka közepén iderángattalak?

- Nem az elejétől nézed a történetet.

- Valóban. Tényleg! Mi vonzott téged egy merev, szürke nőben, aki nem tud élni? - emelte rá a tekintetét újra.

- Épp ez.

- Hogy olyan vagyok, mint egy kriptaszökevény? - kerekedett el a szeme.

- Felrázlak. Szeretem a kihívásokat, talán észrevetted - nevetett fel ismét.

- Igen... észre! - mosolyodott el ő is, majd elkomolyodott - Dave.... te... mit csináltál volna velem a tetőn? Úgy értem képes lettél volna...

- Talán igen, talán nem. Ez az agyam állapotától függ.

- Ezt hogy érted?

- Elég... bonyolult személyiség vagyok, Celeste.

- Kifejtenéd? - kérdezte feléledő kíváncsisággal.

- Nem tudom elmondani. Tapasztalni fogod. De már elmondhatjuk, hogy tapasztaltad…

folyt.köv.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés