Írta: Brigi

Korhatár és figyelmeztetések: az enyhe erőszak miatt 14 éven aluliaknak nem ajánlott.

Megjegyzés: köszönet mindenkinek, aki felfigyelt a "szemes" dologra. Javítottam. ;)

Üzenet az írótól: bocsi, hogy késtem vele egy kicsit...

Viszontagságos vonatút

- Hát ez iszonyat durva, Harry! - tátotta el a száját Ron, miközben felmarkolt egy halomnyit Bagoly Berti Mindenízű Drazséjából. - Komolyan lezúztad Malfoyt? Hogy megnéztem volna!

- Ron, komolyodj már meg végre! Itt most nem ez a lényeg, hanem az, hogy Draco is megtanult egy főbenjáró átkot - pillantott rá mérgesen Hermione. - Ha ezzel az iskolában is előrukkol, az ellenségei nem igazán lesznek biztonságban.

- Ne aggódj, Hermione, majd mi megvédünk, ha bántani akarna - húzta ki magát párja, bár a dolog kicsik komikusra sikeredett, hiszen egy húszcentis gumicukor lógott ki a szájából.

- Most nem csak rólam van szó. Senkinek sem lesz kellemes úgy lehúzni a tanévet, hogy folyton hátrafelé kell kacsintgatnia, nem jön-e utána egy Malfoy...

- Hogy engedhetik egyáltalán, hogy odajárjon? - töprengett el Ron. - Az apját lecsukták, Harry a saját bőrén tapasztalta, hogy képes egy átokra, amit büntetnek a varázslóvilág törvényei... Mi kell még, hogy kicsapják?

- Egy jó verés! - pattant fel dühösen Harry, a méregtől eltorzult arccal, és már ki is rántotta a fülke ajtaját, mikor meglátta az éppen elhaladó Dracot.

- Harry! - emelte fel a hangját Remus, de a fiú süketnek tettette magát.

- Nicsak, Potter - vetette oda a szőke srác a megszokott flegma stílusában. - Muglibb vagy, mint valaha - nézett rajta végig, és megcsóválta a fejét.

Harry azonban előrelendítette az öklét, és orron ütötte vele. Draco feljajdult a hirtelen csattanástól, feje nekikoccant az ablaküvegnek, majd hátrahanyatlott és elterült két gorilláján, Crakon és Monstrón. Harry azonban nem elégedett meg ennyivel: rátérdelt Malfoy kezeire, és úgy kezdte el neki osztani a pofonokat. A leterített fiú ajkai felrepedtek, orra is betört, így hamar elborította a képét a vér. Harry ruhája is foltos lett tőle.

A folyosón, mivel megállt a forgalom, kisebb csődület alakult ki. Mikor azonban meglátták, hogy verekedés folyik, még többen dugták ki a fejüket a kabinokból.

- Üssed, üssed! - kiáltotta valahonnan messziről Seamus vidáman.

Egyesek boldog mosollyal figyelték a rendbontást, pár lány azonban iszonyodva fordult el a durvaság láttán. Remus kirontott a kupéjukból, és hátulról derékon ragadta Harryt, megpróbálva arrébb vonszolni. A fiú azonban kapálózott, mint valami felbőszült vadállat.

- Prefektusok! - kiáltotta, miközben Harryvel birkózott. - Vissza mindenkit a kabinokba!

Ron szerette volna még nézni egy picit Draco vergődését és nyivákolását, de Hermione arrébb rángatta, hogy a kicsiket visszaküldjék a fülkékbe. Futva, lobogó talárban megjelent Rowena is, majd letérdelt Malfoyhoz, hogy megvizsgálja a sebet.

- Jól van, vigyétek vissza őt a kabinjába! - utasította Monstrót. - Itassátok fel a vért valamivel, és amint megérkeztünk, kísérjétek el az orvosi részlegre. Remus, mi folyik itt? - kérdezte végül, mikor a három mardekáros elcammogott.

- A gyerekek összeverekedtek - felelte az kurtán.

Harry megtörölte izzadt és véres homlokát, majd diadalittasan levetette magát az ülésre.

- Harry, mégis mit képzelsz, mit csinálsz? - vonta kérdőre.

- Csak törlesztettem valamennyit az adósságból...

- Nem verheted meg csak úgy, amikor szembejön veled!

- Azok után, amit velem művelt, akkor verem meg, amikor csak akarom! - emelte fel a hangját Harry.

Remus kihúzta magát és szigorúan rámeredt.

- Amint megérkezünk, mész az igazgatóhoz.

- Most mi bajod van? - tárta szét a kezeit a fiú. - Mintha akkora nagy baj lenne, hogy behúztam neki! Jó, hogy nem már őt kezded el védeni!

- Harry, vigyázz a szádra - rótta meg Lupin idegesen.

- Hol van Piton professzor? - fordult a kölyök az új tanárnő felé. - Nem érzem, hogy a vonaton lenne...

Remus megforgatta a szemeit és elharapott egy káromkodást.

- Mi van? - húzta fel az orrát Harry. - Beszélni akarok vele!

- Sajnálom, Harry - simogatta meg az arcát Rowena szomorkásan -, de nem láttam, hogy felszállt volna...

- Mit akarsz tőle már megint? Majd beszélsz vele, ha Malfoy anyja panaszt tesz miattad, és neked felelned kell a tetteidért!

- Nem tilthatsz el tőle, csak azért, mert nektek - pillantott rá és a nőre - elintézetlen dolgotok van vele! Ahhoz nekem semmi közöm!

- Valóban, ahhoz semmi közöd!

Harry fújtatva vágtatott az ablakhoz, ideges kezekkel elkezdett turkálni a táskájában, majd elővett egy cigarettásdobozt és meggyújtott egy szálat. Teljesen kihúzta az ablakot, és kifújta rajta a füstöt.

- T-te mióta cigarettázol? - nyögte Remus hüledezve.

- Ehhez neked nincs semmi közöd - mondta Harry az ablaknak.

Lupin összeszűkült szemekkel felkapta a fiú táskáját, előkotorta belőle a cigis dobozt. Mikor Harry meglátta, mit tervez, a pakli után kapott.

- Nem veheted el!

- Hogy van képed előttem rágyújtani?! A tanárod vagyok és...

- Ha zavar a füstje, hát fordulj el! - kiáltotta Harry az összetört szálak láttán.

Ekkor azonban egy csattanást érzett az arcán. Remus tenyerének helyén piros folt keletkezett.

Harry elejtette a kezében lévő szálat, remegő szemekkel az iménti helyhez kapott, és csalódottság ült ki az arcára. Szemének sarkában könnycseppek jelentek meg, és Remusban is ekkor tudatosult, milyen elhamarkodott is volt az a pofon. A fiú írisze fenyegetően megvillant. Dühösen ledobta magát az ülésre, felrakta a lábát oda, ahol eddig Remus ült, és tüntetőleg bámult kifelé az ablakon.

- Remus, biztos... - kezdte suttogva Rowena.

- Ebbe ne szólj most bele - mondta Remus, türelmének határán. - Szemtelen taknyos kölyök... - motyogta magának.

Ron és Hermione épp a pofon pillanatában érkeztek vissza. Leültek Harry mellé, de nem igazán tudták, mit is mondjanak. Ginny is némán figyelte őket, és tisztelettudóan arrébb húzódott, mikor Lupin leült mellé.

Harry keze idegesen dobolt a lábán, mint aki nem tud mit kezdeni a benne felgyülemlett feszültséggel. Az is bosszantotta, hogy a kabinban mindenki őt nézi.

Eszébe jutott a boríték, amit Piton hagyott neki, mikor elbúcsúzott tőle. Előkotorta hát a táskából. Óvatosan - és mindenki, főleg Remus számára jól láthatóan - tapogatta a borítékot, mert valami furcsán keményet érzett benne. Felnyitotta a pecsétjét, és kivette a pergament. A tanár kackiás betűi voltak rajta. Az írás mindössze pár szóból állt.

Kedves Harry!

Dumbledore rám bízta, mikor adom ezt oda neked. És bár még nem érzem úgy, hogy érett lennél hozzá, mégis azt hiszem, ideje megkapnod.

A fiú belenyúlt a borítékba és az ujjai közé akadt egy... Alig merte kivenni. Ujjain egy hajszálvékony aranyláncot ott lógott a Rend medálja, olyan, mint amilyen Pitonnak és az ikreknek is van...

Remegő szemekkel figyelte a lángokból előtörő főnixmadarat, majd gyorsan újra a papírra pillantott.

Emlékeztessen mindig arra, amit szimbolizál...

Perselus Piton

Harry simogatta egy ideig a kis medált, majd sírásra görbülő ajkakkal a nyakába akasztotta. Ron és Hermione csodálkozva nézték a hihetetlen ajándékot, Remus pedig egy szót sem tudott kinyögni a döbbenettől.

A fiú remegő kezekkel átölelte a térdét, és feltűnően elsápadt. Úgy tűnt, mintha fázna, vagy reszketne a félelemtől. A szemeit szorosan lehunyta, olyan volt, mintha koncentrálni próbálna. Valamitől azonban újra felpattantak pillái, és a többiek meglátták egyre fakuló íriszeit. Egy pillanatban, mikor a színek pulzálása szinte teljesen elfehérítette a szemét, rémülten a barátaira pillantott.

- Meneküljetek... - suttogta rekedten.

- Remus! - markolt barátja karjába Sirius. - A múltkor... akkor is így kezdődött...!

- Micsoda?! - kiáltott fel döbbenten Lupin, és azonnal felpattant a helyéről.

A vonat erőset rándult. Csomagok estek le a rácsokról, és üdítősüvegek borultak az utazó diákokra. Mindenki szentségelni kezdett, de az idősebbek inkább meghúzódtak: még elevenen élt bennük a három évvel korábbi emlék, amikor a dementorok felszálltak a vasútra. Attól rettegtek, hogy most is ez történt. Remus alig tudott megkapaszkodni. Már lépett is Harryhez, akinek azonban halovány szemei hirtelen fennakadtak, feje pedig hátrahanyatlott.

A fiú hatalmasat üvöltött, és megpróbált megkapaszkodni az ülésben, hogy ne kezdjen el vergődni. A homlokán lévő, villám alakú átokheg szétnyílt, és sötétvörös vére elkezdett szivárogni belőle.

- Ne! - kiáltotta Harry, és fel akart állni, de térdei megrogytak, és a padlóra hanyatlott. Két kezével megkapaszkodott az ülésekben. Vércseppek hullottak a kabin padlójára.

Pislákolni kezdtek a fények, odakint meg szinte elsötétedett az ég, pedig pár pillanattal korábban még besütöttek az ablakon az őszi nap sugarai.

- Nem hallottátok?! - rivallt rájuk Harry. - Me... - ám ennél a szónál ismerősen mély hang vegyült saját hangjához. - Menjetek, amíg nem késő!

Vére lefolyt a homlokáról, végig az orrán, lecsöppent a szemöldökéről az arcára is, és elvegyült a könnyeivel.

- A francba! - maszatolta el dühösen.

Fülében gúnyos kacagás visszhangzott, de rájött, hogy ezt most a fülkében ülők is hallják. Mintha egy hangszóróból jött volna, úgy áradt a hang mindenfelől.

- Most nem úszod meg olyan könnyen... és most ő nincs melletted, hogy megint kihúzzon a bajból - sziszegte a hang.

Hermione remegve bújt oda Ronhoz, Ginny pedig a pálcájáért kapott. Remus a plafont bámulta zavartan, mintha azt várná, hogy ott bukkan fel a hang forrása.

- Ne is próbálkozz! - kacagott Voldemort.

- Szálljatok le a vonatról! Most! - kiáltotta Harry, és zöld szemei helyén rózsaszín folt kezdett megjelenni, és egyre erősebb színt ölteni. Leszorította szemhéjait, igyekezett megnyugtatni a légzését, majd újra Remusra pillantott. - Nem eshet bajotok!

- Rowena! - kiáltotta sóbálvánnyá merevedve Lupin.

A nő ziláltan hoppanált a fülkében, a sötét taláros Pitonnal együtt.

- Megvan! - kiáltotta. - Megtaláltam!

Mikor azonban meglátta Harry arcát, sikoltva hátrált az ajtóig.

- Mi történt? - próbált megkapaszkodni Piton a zakatoló vonatban.

Harry remegő lábakkal, de felállt, és színtelen szeméből ugyan semmit sem lehetett kiolvasni, de arca megkönnyebbülésről árulkodott. A mellkasába hasító fájdalom sem volt képes kirántani őt a koncentrációból. Nadrágjának oldalzsebébe nyúlt, és elővette onnan azt a zsebkést, amit még Siriustól kapott.

A többiek felsikoltottak. Rowena átölelte a sápadt Ginnyt, Remus pedig a két griffendéles prefektus elé lépett, hogy veszély esetén a testével takarja őket. Perselus megbűvölve figyelte a megvillanó pengét.

- Bennem van - suttogta Harry - megint... - nyögte, majd megengedett egy vigyort.

Tanára már nyúlt is a pálcájáért, de a fiú leintette.

- Ne, felesleges... - mondta szinte hörgő hangon. - Nem engedné...

Kihúzta magát, feje azonban előrebillent, így üres tekintete még félelmetesebbé vált. Előrelendítette a kezeit. Az egyiket kinyújtotta, tenyere pedig Piton felé nézett. A másikban ott várt a kés, cselekvésre készen.

- Véren keresztül... csak úgy fog menni...

Perselus szemezett egy ideig a gyerek kezével, majd bólintott. Ujjaik egybefonódtak, ráborulva a kés pengéjére. Harry egy veszett arckifejezéssel jó erősen kirántotta a pengét a két tenyér közül, mély vágást ejtve a bőrükön. Majd hagyta, szinte magába terelte Piton elméjét, kalauzolta arrafelé, ahová a Sötét Nagyurat bezárta.

A többiek felszisszentek a látványra, és nem láthatták ugyan, mi zajlik a két fejben, de érezték a két test közötti erős vibrálást: csak úgy szikrázott a levegő a kabinban.

Piton egészen büszke volt tanítványára, hiszen az a tőle telhető legnagyobb kitartással védekezett az elméjét ért támadás ellen. Agyának egy hátsó szegletébe száműzte a Nagyurat, akinek egyre érezhetőbbé vált fokozódó dühe, amiért nem tudja leküzdeni az akadályokat.

- Nagyúr! - hallottak egy aggodalommal teli női hangot. Harry életében először volt képes annyira erősen behatolni támadója elméjébe, hogy hallja az annak környezetében keletkező hangokat.

Úgy érezte magát, mintha egy merengőbe csöppent volna. Először homályosan, majd egyre tisztábban egy sötét terem körvonalai kezdtek kirajzolódni előtte. Érezte, amint Piton bíztatóan megszorította a kezét, hogy bátran folytassa. Fáklyákat látott, és nem tudta, hogy csak képzeli-e, de olyan volt, mintha érezte volna azok melegét, a füstöt, ami felszáll belőlük. Kőpadlón állt támadója, becsukott szemekkel, homlokát pedig ráncok szabdalták. Egy asztalnak hanyatlott, leborítva onnan mindent. A fejéhez kapva mérgesen felordított, de nem szakította meg az elmék közötti kapcsolatot. Pedig a megcélzott agy felett már korántsem volt hatalma. Dühöngött és rombolt, amit csak ért, mégis: hiába próbálkozott. Harry felbátorodva lendült előre, és hatolt bele egyik emlékébe.

Egy hatodéves prefektust látott, amint barátai körében produkálja magát. Az egyik hollóhátas lány macskáját kínozták, míg a lány pár méterre tőlük gyanútlanuk szólítgatta a szerencsétlen állatot. A fiúk csak röhögtek, mikor a lány sírva az ölébe kapta a legyengült állatot, és elszaladt vele. Tom, akinek az elméjében voltak, még egy alattomos bűbájjal fel is buktatta.

Újabb emlékek következtek, és mindketten érezték, hogy egyre mélyebbre hatolnak Voldemort elméjében. Amíg Harry sorra bepillantott a személyes emlékekbe, addig Piton igyekezett olyan információkat előkotorni, amit felhasználhatnak az ellene és halálfalók ellen folytatott harcban. Nevek, helyszínek, személyek, bármi hasznos lehetett számára. Remélték, hogy a két eltérő taktikájú támadás megzavarja Voldemort koncentrációját, és hogy valamelyik sikerrel jár, és előbbre jut.

Harry, mivel időközben jól begyakorolta Pitonnal, miként óvja meg magát a Nagyúr támadásaitól, szinte száguldott. Igyekezte ugyanazt a taktikát alkalmazni, mint ellenfele. Mindenhova „bekukkantott”, mindenhonnan magával vitt egy csipetnyi információt. Közben érezte, hogy a női hang forrása Voldemort mellé hanyatlik, és belecsimpaszkodik annak talárjába.

- Nagyuram, mi a baj?!

Próbálta kideríteni, ki is a hang forrása.

- Nézz le... nézz le a földre! - erőltette rá gondolatait Voldemortra.

A férfi először nem akart engedelmeskedni, de Piton elcsípett valami információt, és emiatt rögtön oda csoportosította minden védelmét. Feje tehát engedelmeskedett, és lenézett ruhájának rángatójára.

Harry szemei felpattantak a dühtől.

- Bellatrix! - kiáltotta rémisztő hangon.

Gondolkodás nélkül azt parancsolta Voldemortnak, hogy kapja el a nő nyakát. A férfi öntudatlanul, de szorongatni kezdte Lestrage-et, egészen felemelte őt a földről, a lábai már nem is értek le a hideg kőpadlóra. A nő kezei a fojtogató karmokra kulcsolódtak, szemei kidülledtek.

- Ng... ng.... n-agyuram... - hörögte. - Miért...

Harry összepréselte a fogait, és még erősebb szorításra ösztökélte a mágust.

Piton végre felfigyelt a fiú szokatlanul agresszív reakciójára, és feléje fordította minden erejét. Egy sor olyan emlékkép futott át az agyán, amely Bellatrix Lestrage-hez kapcsolódott. A nő, amikor beavatják... amikor felgyújt egy mágusházat, és őrült szemekkel megkergeti a gyermekeket, akik kiszaladnak az égő kúriából... a nő Voldemort szobájában, lenge hálóingben...

Perselus összeráncolta a szemöldökét, majd undorodva elfintorodott.

Egy újabb, látszólag haszontalan emlékre bukkant: Voldemort és a boszorkány lelkesen beszélgettek valamiről, és a hangjukat ugyan nem hallotta, de hirtelen felvillant előttük az a terem, ahol annakidején, a Minisztériumban a csata folyt... ahol Sirius Black behanyatlott a fátyol mögé... Black...

Piton szemei villámgyorsan felpattantak.

- Harry, engedd el! - kiáltotta.

A fiú azonban nem akart engedelmeskedni. Ökölbe szorult a keze: nem volt uralma Harry elméje felett, a szavára nem hallgatott... Egy elkeseredett mozdulattal megpofozta.

Harry szemei nyomban kinyíltak. Összeesett, megfogta arcát, mely csupa-csupa maszat volt már a homlokából folyó vér és Piton felvágott tenyere miatt. A tanár letérdelt elé, megrázta a vállait, és gyorsan elhadarta:

- Ugye elengedted? Ugye nem fojtottad meg?

- Miért... - kérdezte a fiú hüppögve - miért nem hagyta, hogy...? Hiszen...

Piton megkönnyebbülten átölelte a szomorú kölyköt.

- Harry! - kiáltotta Ron. - Mi történt? Jól vagy?

A bájitaltan tanár megfordult, és szigorú szemekkel Remusra meredt.

- Te megütötted!

Lupin azonban még mindig az események hatása alatt volt. Barátai, James, Lily és Sirius részletesen beszámoltak neki az előző ilyen támadásról, de el sem tudta képzelni, hogy ez ilyen borzalmasan zajlik le.

- Megütötted ezt a gyereket! - folytatta Piton dühösen.

- Harry, annyira sajnálom! - térdelt le Lupin is, félretolva a meghökkent Perselust, és megsimogatta a fiú a izzadt homlokát. Az túl gyenge volt ahhoz, hogy bármit is tegyen, így hagyta, hogy Remus ringassa és ölelgesse. A két férfi felültette az ülésre, Rowena pedig elkezdte letisztítani a sebeit. A két prefektus tovább remegett egymást tartva, és szólni se mertek a két mérges varázsló láttán.

- Láttatok valamit? Mi... történt egyáltalán? - kérdezte Remus aggódva.

- Ott volt az a nő... - simította hátra a haját Perselus. - Lestrage. Valamit... - mondta az emlékei közt kutatva - valamit beszélt V-... vele arról a teremről, és arról a lepelről, ami mögé...

- Ami mögé Sirius beesett? - kérdezett rá Rowena és Remus egyszerre. - Mit mondtak?

- Nem tudom... - ráncolta a homlokát Piton. - El kell kapni azt a nőt - nézett rájuk elszántan.

A másik kettő bólintott, majd visszatértek Harry ápolásához. Perselus óvatos rángatást érzett a talárján. Ginny megszeppenve pislogott rá, és egy tiszta zsebkendőt nyújtott feléje, a megvágott kezére mutatva. A varázsló arca meglepettségről árulkodott, lenézett a kezére, amit a lány elkezdett bekötni.

- K-köszönöm - mondta kicsit zavartan, mikor a művelet véget ért. A lány haloványan mosolygott és bólintott.

Harry borzalmasan érezte magát. Elnyúlt az ülésen, Hermione ölébe hajtva a fejét, és elszenderedett. Remus betakarta őt a talárjával, és mellé ülve figyelte, hogyan alszik el.

Ron most már korántsem volt olyan lelkes, mint amikor Harry izgalmas nyáriszünetéről volt szó...

(...)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés