Sea of Sin
Sea Of Sin

 
Kapcsolatok / Contacts
 
Useless-girl
 
Slipknot (ENG)
 
Trivium (ENG)
 
Adam Lambert
 
30 Seconds To Mars (ENG)
 
PLACEBO (ENG)
 
DM Fanfictions (ENG)
 
Thor (ENG)
 
Bi/Lesbian/Gay stories (ENG)
 
Brigi - Emerald Destiny
Brigi - Emerald Destiny : 4. fejezet - Maszkabál

4. fejezet - Maszkabál

Brigichan  2005.12.25. 19:57

(I. rész)

Írta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhatár és figyelmeztetések: 12 éven aluliaknak nem ajánlott; AU (hiszen előző regényem, a TBwtPBE folytatása)

Megjegyzés 1: negyedik fejezet

Megjegyzés 2: a cselekmény kezdetének időpontja: 1997 nyara

Ajánlás: Katyának, hátha kicsit jobban érzi magát tőle, Rayának és Nejinek 

 

 Emerald Destiny

4. fejezet - Maszkabál

 

 

Két ló nyolc patájának szelíd kopogása törte meg a csendet a kihalt éjszakában. A két, pompázatos állat oly könnyedséggel röpítette a fekete kocsit, mintha semmilyen terhe nem is lenne. Halkan fújtattak, noha hajtójuk lámpalázasan hajtotta őket. A sötét talárba öltözött, fekete hajú fiatalember mélyen a szemébe húzta kalapját és talárjának magasított, elegáns nyakát, így a koromsötétben alig látszott valami az arcából, gyönyörű kék szemein kívül.

Nem hagyta pihenni állatait, hiszen nyugtalan utasai nem engedhették meg maguknak, hogy elkéssenek egy ilyen fontos rendezvényről.

Ahogy közelebb húzódtak a kocsi ablakaihoz, jobb oldalt már meg is pillanthatták a kivilágított, csodálatos kastélyt, melynek távoli, fényes ablakai olyannak tűntek, mintha milliónyi, apró szentjánosbogár ragyogná körül az épületet. Néma sóhajtással adóztak a lélegzetelállító látványnak, majd megfogták egymás kezeit.

Remus bíztatóan kedvese szemeibe nézett.

- Gyönyörű vagy, Stina.

- Te is, Pedar - suttogta Tonks meghatódva, és odahajolt, hogy megcsókolja.

- Mondanom kell valamit… még mielőtt odaérünk…

Lenézett a nő szép, fehér kesztyűs kezeire, majd újra fel, az arcára.

- Szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen. Ha megint olyan gondtalan lehetnél, mint azelőtt, hogy…

Tonks érezte, hogy összeszorul a szíve.

- Remus, én…

- Várj, kérlek, hadd fejezzem be - kérte a férfi halkan. - Elhiszem, hogy ez iszonyatos megrázkódtatás lehetett számodra, de tudnod kell, hogy én mindig melletted leszek, és sosem kell ezt a terhet egyedül viselned. Túl fiatal vagy ahhoz, hogy ennyire megkeseredj - suttogta, ahogy megcsókolta a homlokát. - Szereltek, Nymphadora Tonks, és újra annak a boldog, mosolygós nőnek a kezeit szeretném fogni, akinek megismertelek. És szeretném… - mondta, vágyakozó mosollyal, ahogy megérintette kettejük álcaként szolgáló karikagyűrűjét -, ha ez sem lenne színjáték többé…

A nő arca egészen rózsaszín lett az izgatottságtól.

- Nymphadora Tonks, leszel a feleségem?

Tonks az ajkai elé kapta a kezeit, és felsikkantott meglepetésében. Könnyek törtek elő a szemeiből - az öröm könnyei.

- Igen… - rebegte hitetlenkedve, majd egyre biztosabban. - Igen!

Előrelendült, és hevesen a férfi nyakába vetette magát. Az boldogan zárta a karjaiba, és ölelte egészen addig, amíg meg nem érkezett a kocsi a kastély udvarára.

Még akkor is csókolóztak, amikor Lamerin megállította a kis fogatot. Beletelt kis idejébe, míg meg tudott állni a főbejárat előtt: hiszen sorra érkeztek a vendégek, és ki kellett várni, míg a kocsikból kiszáll mindenki. Lamerin már készült, hogy leugrik a bakról, és ajtót nyit nekik, de meglepve tapasztalta, hogy vendéglátóik még erre is gondoltak, és külön szolgálókat állítottak elő ezekre a posztokra. Fentről nézte hát, ahogy a feszengő német inas, kinyitja a kis ajtót, és fejet hajt. Tört angolsággal üdvözölte őket.

- Isten hozta önöket a Rabenstein-kastélyban.

Előbb Remus szállt ki a kocsiból, majd kezet nyújtott kedvesének, hogy az is könnyedén ki tudjon szállni. Tonks óvatosan lépkedett a fogat kicsi lépcsőin, nehogy megcsússzon apró cipőjének sarka, és sikerült is különösebb nehézség nélkül megállapodnia a vörös szőnyegen, mely befelé vezetett.

Mindketten felpillantottak a rájuk mosolygó Lamerinre, aki végül bólintott, és elindult a járművel arra a kijelölt helyre, ahol a fogatoknak kellett várakozniuk.

Nymphadora kecsesen átadta meghívóikat, és az ajtónálló rögtön beljebb is tessékelte őket. Továbbadta a névvel ellátott tekercseket egy másik inasnak, aki a bálterem tárt kapui előtt megállt, és fennhangon elkiáltotta magát:

- Mr. Pedar Hansen és Mrs. Stina Hansen, Dániából!

A különös, külföldi nevek hallatán jó pár szempár rájuk szegeződött - már amit a pazar álarcokon keresztül láttak.

Amerre csak a szem ellátott, mindenhol csodálatos ruhákban pompázó dámák és úriemberek álldogáltak. Nemcsak ékszereik és mesésen díszített maszkjaik ragyogtak: fényárban úszott már a ruhájuk is. A hatalmas embersereg tündöklése mellett szinte elveszett az épület saját, káprázatos megjelenése.

Csillogó márvány a lábaik alatt; tükör végig a mennyezeten, melyről ötméterenként aranyló csillárok lógtak alá; kétoldalt mennyezettől padlóig érő ablakok, mind aranyszínű függönnyel díszítve… A fényűzés nem merült azonban ki ennyiben. Az asztalok roskadoztak a finom ételek súlya alatt, melyeket mind arany- és ezüsttálcákon tálaltak fel. Az evőeszközök és serlegek hasonlóképpen nemesfémből készültek, akárcsak a gyertyatartók vagy a fémtalpas üvegpoharak. Oly bűbájos volt ez a hihetetlen mértékű pazarlás, hogy a vendégek egészen beleszédültek.

Odabiccentettek jó páran az újonnan érkezőknek, sokan poharat is emeltek köszöntésükre.

- Pedar! - tárta ki karjait házigazdájuk, és elvette a maszkot az arca elől. Ő volt az egyedüli, akinek nem a fejére volt erősítve a szépséges álarc.

- Lord Rabenstein - hajtott fejet Remus alázatosan, Tonks pedig némán pukedlizett.

- Ugyan, Pedar, hagyjuk a formaságokat! - kacagott Aldemar, ahogy kezet rázott vele.

- Ahogy kívánja - búgta Lupin halkan.

- Hiszen nélkületek semmi sem állna most itt!

- Szerény közbenjárásunk eltörpül e kastély szépsége mellett - pillantott fel szelíden Tonks.

- Megtiszteltetés, Mrs. Hansen, hogy megismerhetem - csókolta meg a kezét Rabenstein. - Elbűvölő - suttogta oda Remusnak.

- Jöjjetek! - intette őket beljebb, teljesen átszellemülten. - Ismerkedjetek meg…

És sorra mutatta be őket a jelenlevő legprominensebb személyeknek: minisztériumi hivatalnokoknak, jobb és rosszabb hírű, aranyvérű családok sarjainak és képviselőinek… Még magával a mágiaügyi miniszterrel is kezet rázhattak, hiszen Caramel is hivatalos volt a rendezvényre.

- Káprázatos bál, egyszerűen káprázatos! - ismételgette folyamatosan a körülötte állóknak, emlegetve, hogy a brit varázslótársadalom évtizedek óta nem látott pompával szembesül a mai estén.

Remus, ahogy az egyre sötétebb, komorabb és titokzatosabb vendégek között lépdelt, megszorította kedvese vékony ujjait. Összepillantottak, hiszen értették a jelet.

Mostantól következett a megfigyelés, a szelíd társalgás látszólag érdemtelen témákról.

Tonks odabiccentett egy hosszú, fekete hajú, vékony termetű varázslónak, aki kihívóan öltözött hitvesével poharat emelt a tiszteletükre. Remus is észrevette Pitonékat, és előzékenyen meghajolt irányukban.

- És mindez egy taknyos kölyök miatt - motyogta oda Perselus kísérőjének, aki épp gyönyörű ruhájának fodrait igazgatta.

- Saccolni se merném, mennyibe kerülhetett ez a parti - mondta Rowena ugyanolyan halkan, ám a körülöttük állóknak fel sem tűnt beszélgetésük, annyira odafigyeltek.

A négy fantom-pár közül ők érkeztek meg a leghamarabb. A finom-modorú népség persze azonnal sugdolózni kezdett a hátuk mögött, ahogy beléptek. Maga Mrs. Longbottom sem rejtette véka alá a véleményét a ledér párral kapcsolatban. McGalagony szóra sem méltatta őket, egy figyelmeztető villanást azért észrevettek a tekintetében, ami egyet jelentett az óvatossággal. A nő már előttük megérkezetett, és alaposan körülnézhetett, ha ilyen jeleket adott.

Legtöbb idejét az ifjabbik Rabensteinnal töltötte, aki udvariasan, ám egyértelműen Roxfort hagyományairól faggatta. A szőke férfi nagyon elszánt embernek mutatkozott, akit nem lehet csak úgy eltántorítani a céljaitól. Kitartóan kérdezősködött, és érdeklődve hallgatta a négy nagy alapító, Griffendél, Hollóhát, Hugrabug és Mardekár történetét; hogy a gyerekeket a róluk elnevezett házakba osztják be; hogy a bekerülés a diákok képességeihez mérten alakul szorgalom, bátorság, és affinitás szerint…

McGalagony hazudott volna magának, ha nem vette volna észre a férfi szemének villanását Mardekár Malazár neve hallatán. Larichs von Rabenstein egész biztosan nem először hallotta a nevet, az sem volt kizárt, hogy kicsi unokaöccsének is a Mardekár házat találta a legmegfelelőbb helynek. Azonnal meg is kérdezte, ki ennek a házvezető tanára, ám kissé megsavanyodott az arca, amikor a boszorkány azt felelte: „a feketemágia-ellenes liga tiszteletbeli tagja, Ezüst-Merlin díjas varázsló, Perselus Piton”. McGalagony sejtette, hogy a férfi rosszallását a „feketemágia-ellenes” szó váltotta ki, noha ebből szinte semmit sem mutatott. Larichs ügyesen palástolt mindennemű érzelmet, és álarca amúgy is elrejtett mindent a kíváncsiskodók elől.

Piton és Rowena nem részesült abban a kegyben, hogy neki bemutatkozhasson, de Aldemar ígéretet tett nekik, hogy erre az este folyamán még sort kerítenek.

- Mr. Marcel Gamos-Quesada, Spanyolországból! - hangzott fel az ajtónálló rekedtes hangja ismét.

A hölgyek közül szinte mindenki odafordult, illetve igyekezett elnézni a többiek mögött, hogy megpillanthassa a betoppanó alakot. Ám az általános közröhej helyett, melyre Sirius az öltözéke miatt számított, halk ámulatban részesült a gyengébbik nem felől. Sokan előkapták legyezőiket, és - álszent módon, szemérmességet színlelve - kacarászva legyezgetni kezdték magukat, annyira izgatottak lettek. Sirius bámulatosan festett a pocsék színű ruhában, mely kiemelte hajának gyönyörű, sötétbarna tónusát, bőrének egészséges színét, férfiasan ívelt arcvonásait, és tündöklő, sötét szemeit, melyek szinte eggyé váltak a fekete maszkkal.

Nyoma sem volt szétszórtságnak vagy kócosságnak, ezért Perselus sejtette, hogy a Csikócsőrön való érkezés mindenféle különösebb galiba nélkül sikerült.

A férfi sorra köszöntötte a hölgyeket, némelyeknél kezet is csókolva, de szinte mindegyikükre vetett egy csábos pillantást. Maga Rowena is kapott egy megtisztelő üdvözlést, amire csupán egy mosollyal felelt. Sirius pedig továbbállt, hogy megkezdje hódításait.

Letelepedett az egyik asztalhoz, ahol rögtön köréje gyűltek az ifjú hölgyek, de szép számmal még az idősebbek is.

- Őt is megelőzte a híre, azt hiszem - mosolygott Perselus.

- Várható volt - felelte Rowena, miközben az elkezdődő táncot figyelte. A párok forgataga szinte részegítő volt. - Remélhetőleg jól is alakítja majd a szerepét. Egy-két tánc az epekedő hölgyikékkel, aztán, ha mindenki kedvet kapott a mulatságra, könnyedén felszívódhat és körülnézhet.

- Mr. Dahey O’Reilly, és jegyese, Miss. Kyla Whelan, Írországból!

A két professzor összepillantott. Most jönnek a gyerekek…

- Ó, az ír kislány, nézzék! - hallotta a válla mögül Rowena, ezért kíváncsian hátralesett. Több, idős boszorkány gyűlt meg az asztalok mögött, a belépőkről sutyorogva. - Hallották a pletykákat?

- Miket?

- Hogy e szerencsétlen sorsú kisasszonyt hozzá kényszerítették ehhez a pökhendi O’Reillyhez?

- Még szép!

- Nézzék, most is milyen szomorkás szerencsétlen lány arca!

- Szerintem örülhet, hogy álarcot viselhet, mert úgy hallottam, mostanában mindenki csak kisírt szemekkel látta!

- A sors kegyetlen, ez egyszer biztos…

- Jobbat érdemelne ennél a senkiházinál! - csatlakozott a fecsegőkhöz még egy, középkorú hölgy, bólés pohárral a kezében. Esetlenül szürcsölte belőle az italt.

- Hogyhogy?

- Hát nem tudják? O’Reilly-t hetente látni az edinburghi utcalányoknál!

- Nem! - heveskedtek többen is hitetlenkedve.

- Felháborító!

- Pedig így van! - erősködött az őszülő hajú nő. - Higgyék el, ha mondom!

Míg a hölgyek cseppet sem diszkrét módon folytatták a két fiatal magánéletének kitárgyalását, Perselus és Rowena összepillantott, és nyugtázták, hogy a hírhadjárat sikeres volt. A Rend igyekezte elhinteni a vendégekről szóló pletykákat a közvélemény erre hajlamos egyedeinél - ez pedig csak segíthette munkájukat. Minél hitelesebbek voltak a szerepek, annál könnyebben tudtak asszimilálódni.

- Volna kedved táncolni? - kérdezte Perselus váratlanul. Ál-hitvese meglepetten nézett vissza rá. - Remek táncos vagyok, mint tudhatod - tette hozzá a férfi mosolyogva.

Rowena elvigyorodott, és beleegyezően bólintott.

Kéz a kézben ballagtak a tánctér szélére, és várták meg a szelíd menüett végét, melyet épp jártak. A párok folyamatosan cserélődtek, de voltak, akik egymás után több táncot is eljártak. Közéjük álltak be ők is.

Ron és Hermione is csatlakozott hozzájuk. Mindketten ügyesen ejtették a lépéseket, ha pedig valamelyikük rontott, úgy nagylelkűen legyintve folytatták, mintha semmi sem történt volna. A fiú egyáltalán nem bizonyult olyan ügyetlennek, mint amikor még otthon gyakoroltak, és Piton érzett is némi büszkeséget, hogy végre valamit hiba nélkül megtaníthatott a fiúnak. Hermione ugyan néha többet mosolygott a kelleténél, de a környezetük ezt szerencsére kényszer-mosolynak tekintette, így nem került veszélybe az álcájuk. A rémes hírek ellenére olyan bájos párt alkottak, hogy egyesek nem győztek gyönyörködni bennük.

Ron rettenetesen sajnálta, hogy Harryék még nem érkeztek meg. Szerette volna, ha barátja látja, milyen ügyesek, és hogy tanításuk megért minden fáradozást.

- Lucien d’Izard, és jegyese, Evony de Marcotte, Franciaországból!

A marcotte-i contesse nevének hallatán sokan újra az ajtó felé fordultak. A két Rabenstein-fivér is felhagyott a kedélyes csevegéssel, és megindultak, hogy üdvözölhessék a két fiatal vendéget. McGalagony cimpái megremegtek izgalmában, ahogy a kibontakozó jelenetet figyelte.

- Drága contesse! - csókolt nagylelkűen kezet Aldemar a szemeit lesütő Marie-nak. - Minő öröm, hogy végre személyesen is találkozhatunk! Az ön édes fivérei annyit áradoztak már önről és az ön szépségéről, hogy azt hittük, túloznak - pillantott öccsére. - És rá kellett jönnünk, hogy felét sem mondták el az igazságnak - hajolt meg lovagiasan. - Ön káprázatosan szép, Miss. Marcotte.

- Megtisztel, Monsieur Rabenstein - felelte Marie, tettetett akcentussal. - Szeretett fivéreim mindig tisztelettel beszéltek önökről.

- Mekkora veszteség is, hogy ilyen hamar kellett eltávozniuk közülünk… - sóhajtotta az ifjabbik. - Larichs von Rabenstein - hajolt meg, szintén kezet csókolva, ám le sem vette a szemét a lányról, annyira megbabonázta látványa.

Marie érezte ujjainak gyöngéd szorításán, hogy egész testében megremeg. Úgy meredtek egymás szemeibe, mint kígyó az áldozatáéba, és mindkettejüket megdöbbentette a látvány. A lány mintha csak saját szemeinek tükörképét látta volna Larichs tekintetében. Egyikük sem mert szólni, így Aldemar, hogy oldja a kínos csöndet, kezet rázott Harryvel is.

- Mr. d’Izard…

Harry is észrevette a zavart hallgatást Marie és az ifjabbik Rabenstein részéről, de ezt csak a lány lámpalázának számlájára írta. Biztosan tartva a lány törékeny kezét, előzékenyen biccentett feléje.

- Egy táncot, kedvesem? - kérdezte, hasonlóan hamis akcentussal, mint a lány.

Marie bólintott, és visszatért arcára a mosoly.

A két vendéglátó félreállt az útból, és elégedetten szemlélte őket.

- Az est egyik gyöngyszeme - motyogta Aldemar. - Nem titkolom előtted, kifogástalan parti lett volna a számodra a hölgy, Larichs. Makulátlan erkölcsök, szemrevaló hozomány… Mily kár, hogy ifjú Mr. d’Izard megelőzött… Persze, h történne valami szerencsétlen fiatalemberrel…

Itt sejtelmesen elhallgatott, és öccsére pillantott, majd továbbállt, hogy vendégeivel foglalkozzon. Larichs azonban hallgatott. Szerette volna bátyja fejéhez vágni, hogy akkora a korkülönbség, hogy akár a lány apja is lehetne, hogy mindenki azonnal gyanakodna, ha d’Izard halála után megkérné a kezét - noha a dolgok erkölcsi vonzata nem izgatta különösebben…

De nem. Larichs von Rabenstein szinte megkövülten nézte az ifjú párt. A magas, finoman mozgó Harryt, ahogy légies könnyedséggel táncol a kisasszonnyal, aki, zavart pillantásai ellenére kezdett feloldódni és elveszni a forgatagban… A két szelíd fiatal olyan természetességgel mozgott a sok elegáns vendég között, mintha világéletükben ilyen tömegben éltek volna. Tündöklésük magasztos volt, és… valahonnan olyan ismerős. A férfi egyszerűen nem tudta kiűzni a szívéből a halott húga fájdalmasan szomorú emlékét. Azok a szemek…

Alig várta, hogy a tánc véget érjen. Akarta a lányt. Muszáj volt táncra kérnie.

Sirius, aki végig figyelte őket, érezte, hogy valami nincs rendjén, mert ahogy Larichs előrelendült, hevesen elévetette magát, és pattogó, spanyol akcentussal megszólította.

- Lord Rabenstein - üdvözölte a vele körülbelül egyidős németet. A férfi szinte rémülten hőkölt hátra a hirtelen felbukkanó idegen láttán, és arcára kiült némi undor annak modortalan viselkedése miatt. - Megbocsásson Lordságod… de… Attól tartok, egy kis baleset történt… - mutatott az egyik asztaltársaság elé, ahol egy hölgyet legyezgetve próbáltak felébreszteni ájultságából.

- Ó - mondta megilletődötten, majd vetett még egy mohó, csalódott képet Harryre, aki újabb táncra kérte fel a szépséges contesse-t. - Mutassa az utat - mondta végül keserűen.

Közben Remus végre megszabadult az utolsó, kíváncsiskodó vendégtől is, és belekortyolhatott italába.

- Valami nincs rendben - morogta mellette Tonks, megszorítva szép kis csipkelegyezőjét.

- Sirius akciózik - bólintott kedvese. - Én is észrevettem.

- Ez nem volt része a tervnek.

- Szerinted gyanakodnak?

- Nem tudom, de amikor Harryék bejöttek, történt valami… Elszólták volna magukat?

- Fogalmam sincs - sóhajtotta Lupin, ahogy felhajtotta a pohár tartalmát. - De remélem, azok az átkozott kocsik riadókészültségben vannak!

 

Harry tánc közben egyedül csak kedvesét figyelte. Az olyan szépnek tűnt az elegáns ruhákban, és titokzatosnak a maszkban, hogy a szíve hevesen dobogott izgalmában. Még hogy semmi keresnivalója itt… Mint a legszebb szál virág egy hatalmas réten, gondolta.

Nyugtalanította azonban, ahogy az ifjabbik Rabenstein a lányt figyelte. Volt a szemeiben valami leplezetlen mohóság és igyekezet, mely semmiképpen tűnt jó előjelnek. Kitűnő álcájuk ellenére folyamatosan a vendégeket figyelte. Érezte, hogy pálcája újra meg újra hozzádörgölődik mellkasához: felöltőjének belső zsebébe volt elrejtve. A hatalmas tömeg mindig azt az érzést keltette benne, hogy valaki áll a háta mögött, valaki, aki veszélyes lehet. És minden újabb lépéssel fordultak ugyan, kikerülve a láthatatlan árny fenyegetéséből, ám belekerülve egy újba. Vigyázniuk kell…

- Valami baj van, kedvesem? - kérdezte Marie gyöngéden, látva homlokán a ráncokat.

Harry óvatosan megrázta a fejét, és elmosolyodott.

- Csak arra gondoltam, mennyivel jobban örültem volna, ha életem első bálján is veled táncolhatok, egyetlenem…

Itt-ott felbukkant ugyan Piton és Rowena a tömegben, és Harry tudta, hogy minden lépésükön rajta tartják szemeiket, mégis annyi vendég volt…

És Voldemort akár itt lehet köztük, gondolta hirtelen. Azon töprengett - miközben mosolyt erőltetett ajkaira -, vajon felismerné-e, megérezné-e, ha itt volna…

A zene elhallgatott, és a párok meghajoltak egymás felé, megköszönvén a táncot. Épp az asztalok felé igyekeztek, hogy magukhoz vegyenek egy pohárnyi frissítőt, mikor Larichs újra felbukkant, szinte a semmiből.

- Miss. Marcotte… - hajolt meg előtte mélyen.

- Lord Rabenstein - viszonozta a közeledést a két fiatal.

- Szabad egy táncra?

Egy emberként rezzent össze az összes álruhás besurranó. Piton megszorította Rowena ujjait, jelezve, hogy baj van, Remus pedig kétségbeesetten pillantott Siriusra, aki arcáról, az este folyamán először, eltűnt a bűbájos mosoly. Hermione majdnem felsikkantott, és véletlenül Ron lábára lépett.

- Csak ha megengedi, Mr. d’Izard - tette hozzá Rabenstein.

A lány vetett egy pillantást párjára, Harry kiolvasta az üzenetet a szemeiből: „Amíg velem táncol, semmilyen sötét dologra nem vetemedhet. Itt az alkalom, hogy egy kicsit körülnézzetek. Küldj mindenkit táncba… akit csak lehet.

- Természetesen - felelte Harry mosolyogva, és átengedte a hölgyet új táncpartnerének.

Ahogy hátat fordított nekik, megkereste Remust a tömegben, és a parkett felé intett a szemeivel. Tonks értette a célzást, és azonnal a meglóduló párok felé húzta kedvesét.

- Meg kell védenünk Marie-t! - suttogta Hermione elszántan.

- Igyekezzünk melléjük kerülni - ajánlotta Ron, erősen megszorítva a lány kezét, csak hogy ne essenek ki a szerepükből.

Pitonék jó ideje táncoltak már, így az illem megkívánta, hogy egy kis pihenőt tartsanak. Harry odaballagott melléjük, mintha csak italt akart volna venni az asztalról, ami mellett álltak.

- Mi történt? - kérdezte Rowena alig mozgó ajkakkal.

- Fogalmam sincs - felelte sötéten Harry, miközben a szájához emelte a poharat.

- Gyanút fogott? - folytatta Piton a vallatást.

- Lehetetlen… Marie mindent jól csinált… Én rontottam volna el? A szerep szerint…

- Felejtsd el a szerepet, annak már lőttek - morogta Sirius, nekik háttal állva, pezsgőspoharat szorongatva. - Úgy látszik, vonzódik a lányhoz. Egyértelműen látszik a szemeiben…

 

(...)

Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés / Sign in
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
VENDÉGKÖNYV / GUESTBOOK

 
Slipknot (HUN)
 
Adam Lambert (HUN)
 
Placebo (HUN)
 
30 Seconds To Mars (HUN)
 
DM Fanfictions (HUN)
 
Harry Potter folytatásos (HUN)
 
Harry Potter novellák (HUN)
 
Bi/Lesbian/Gay történetek (HUN)
 

STAR STABLE ONLINE BLOG - Kattints ha te is játszol a játékkal, vagy csak érdekel :) Puszi Daisy    *****    ANEZKABLOG megnyitotta kapuit, ahol a valódi, õszinte életét, véleményét olvashatjátok el!    *****    Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto    *****    Te mit tennél, hogy a legnagyobb titkod, titok is maradjon?