Sea of Sin
Sea Of Sin

 
Kapcsolatok / Contacts
 
Useless-girl
 
Slipknot (ENG)
 
Trivium (ENG)
 
Adam Lambert
 
30 Seconds To Mars (ENG)
 
PLACEBO (ENG)
 
DM Fanfictions (ENG)
 
Thor (ENG)
 
Bi/Lesbian/Gay stories (ENG)
 
Brigi - Emerald Destiny
Brigi - Emerald Destiny : 15. fejezet - Szövetség: vér által...

15. fejezet - Szövetség: vér által...

Brigichan  2006.01.23. 15:34

(II. rész)

 

 

- Én is szoktam neked virágot vinni…

- Ő, többet is, mint kellene… - felelte a nő nevetve. - Legutóbb az egyik órámon vettem észre, hogy a hajszálaim között maradt pár rózsaszirom… Borzasztó kínos volt… Az ágyneműm viszont napokig úgy illatozott, mint egy csodálatos virágoskert…

Piton, úgy tűnt, enyhült valamelyest.

- Letörtnek tűnsz, kedves… - jegyezte meg Rowena, megfogva a kezeit. - Bár ezzel szerintem nem vagy egyedül - pillantott körbe a mélabús diákokon. - Az ősz sokakat megvisel lelkileg…

- Óh, korántsem - mosolyodott el Perselus, tovább sétálva vele. - Szeretem az őszt, talán az egyik legszebb évszak, ami csak létezik. Olyan bája van, mint semelyik másiknak… Nem vagyok letört, hiszen látom, hogy szomorkodik körülöttem a táj, és máris elfelejtem a magam baját…

A nő csodálkozva hallgatta, és szinte belepirult a szavaiba.

- Tanárbácsi, tanárbácsi! - kiáltozta valaki mögöttük, mire Piton körül újra megfagyott a levegő.

Elhűlve fordult meg, és nézett le a kislányra, aki vérző könyökét szorongatta. Rowena kuncogva figyelte. Egyik elsős, mardekáros védence volt, egy roppant alulfejlett és alacsony kislány. Nagy, barnás szemei szinte tele voltak könnyel.

- Tessék, Miss. Vandervent.

- Lehorzsoltam… - kezdte volna, de kitört belőle a sírás.

Perselus megdermedt a pityergő gyermek láttán: kedvese érezte karjának remegésén. Lehajolt hát a szomorkodó kislányhoz, és megsimogatta a homlokát.

- Semmi baj, Elspeth. Most szépen elmegyünk a gyengélkedőre… ugye, professzor úr? - kacsintott párjára.

- Tanárnő! - futott oda hozzájuk két nagyobb, hollóhátas lány. - Majd mi elkísérjük! - ajánlották mosolyogva, és már bele is karoltak a kislányba.

A nő elpirult, hiszen a gyerekek egyértelműen azt akarták, hogy Perselusszal maradjon.

- Hát ennyire nyilvánvaló lenne…? - motyogta maga elé.

Piton elkapta a kezét, és megcsókolta.

- Én nem csinálok titkot abból, mennyire odavagyok érted… - mondta mosolyogva. - De próbálom megőrizni a látszatát annak, hogy komoly, felnőtt tanárok vagyunk…

- Néha úgy érzem, valahogy egyik kategóriának sem felelünk meg… - sóhajtotta kedvese. - Miért voltál úgy megszeppenve Miss. Vandervent láttán?

- Nem tudom… - vallotta be a férfi. - Nem igazán tudok bánni a síró gyerekekkel. Egyébként is szörnyűek a mostani elsősök… - morogta keserűen. - Folyton körülöttem futkároznak, mint kiscsibék egy tyúkanyó körül.

- Talán ezt rendelte számodra a sors: hogy sok gyermek rohangáljon körülötted - szagolt meg egy leszakított virágot Rowena, és lassan tovább ballagott a parkban. - Gyere, üljünk le! - terelte őt egy szép terebélyes fa alá, ahonnan jól szemmel tarthatták az egész udvart.

A nő összefogta könnyed ruháit, de a bájitalok mestere intett egyet. Lekanyarította magáról a talárt, és leterítette a földre, hogy arra ülhessenek.

- Ó, köszönöm…

Forrón nézték egymást, mintha még mindig friss szerelmesek lennének, és Perselus alig bírta visszatartani magát: annyira meg szerette volna csókolni.

- Lamerin felől… nincs híred? - kérdezte a nő.

- Csak egy kevés… - vallotta be Piton keserves hangon. - Úgy tűnik, jobban megviseli őket a kiképzés, mint képzelték volna… Azt írta, meg is sérült az egyik gyakorlati kurzuson.

Látta, hogy Rowena elsápad.

- Eltört a felkarcsontja… de azonnal összeforrasztották, így nem lett semmi következménye…

- Szerencsétlen gyermek - motyogta a nő szomorúan. - Remélem, vigyáz magára…

Perselus hálásan sóhajtott egyet. A tény, hogy kedvese szinte már anyai szeretettel viseltetett fia iránt, oly bensőséges érzéseket váltott ki belőle, hogy odahajolt hozzá, és óvatosan csókot lehelt az ajkaira.

Rowena szemei remegve nyíltak fel a csók után.

- Akkor most… lőttek a látszatnak? - suttogta meghatódva.

- Attól tartok… de egyáltalán nem bánom… - felelte a másik mosolyogva.

 

- És képzeljétek, a keresztnevükön emlegetik a tanárokat - újságolta Seamus suttogva a többieknek a nagyteremben.

- Jobbat mondok, Seamus. A nőm még le is tegezi Piton professzort. Na ehhez szólj hozzá! - bökött feléje Harry a késével, mert már rettenetesen unta, hogy asztaltársai folyamatosan róla beszélnek, és hogy ezt a legcsekélyebb mértékben sem próbálták palástolni.

Mérgesen az asztal lapjához csapta az evőeszközt, és villájával turkálni kezdett az ebédben. Szörnyen szenvedett barátai kegyetlen megjegyzéseitől, csipkelődéseik pedig olyan rosszindulatúak voltak, melyeket álmában sem feltételezett volna.

- Ezt lehet, hogy nem kellett volna - súgta oda Ron, és szemeivel a csodálkozó bagázs felé intett.

- Ugyan már, mit számít! Annyit konspirálnak itt az orrom előtt, hogy ez már csak hab a tortán!

- Jobb lenne, ha nem adnál nekik még egy okot a kukacoskodásra - intette Hermione is. - Még a végén belekeverik a tanárokat is, hogy elfogultak veled szemben…

- Mintha világéletemben kivételeztek volna velem, úgy beszélsz!

- Ne méltatlankodj!

- Tudod, hogy a dolgok némiképp megváltoztak tavaly óta…

- És ők az igazság felét sem tudják… csak megpróbálják összerakni a kirakó darabkáit. Ha okot adsz nekik a gyűlölködésre, azzal csak tovább növeled a szakadékot köztük és köztünk.

- Nem értenek ők semmit - morgott Harry. - Eszemben sincs még egyszer kibékülni velük! Gyerekes társaság!

A lány megforgatta a szemeit.

Váratlanul egy vidám, barna copfos lány bukkant fel mellettük.

- Harry! - rikkantotta mosolyogva.

A fiúnak majdnem kiesett az ürücomb-falat a szájából, annyira meglepődött.

- Veronica… Nahát… eddig… nem is lát-

- Örülök, hogy látlak! Figyelj, csak azt akartam kérdezni, mikor lesz a csapat első megbeszélése! Tudod, beléptem az énekkarba, és nem akarom, hogy pont ütközzenek az időpontok…

Harry megilletődve pislogott, majd villámként nyílalt elméjébe a felismerés. Hiszen a kviddics-csapat tagjai közül senki sem DS-es! Végre egy társaság, gondolta, ahol nem fognak leprásként kezelni. Fölényesen grimaszolt Neville-ék felé, majd rámosolygott a lányra.

- A legjobb lenne szombatra tenni a megbeszélést, akkor valószínűleg mindenkinek jó lesz. Ebéd után?

Veronica arca felragyogott.

- Csodás! El is mondom a többieknek! Jackkel úgyis találkozok, meg… Na mindegy! Szólok nekik!

- Nagyszerű.

- Te… - komolyodott meg a lány egy sötét pillanatra. - Ginnyvel… most mi lesz?

Kínosan pillantott Ron felé.

- Nos… Nem tudni, mikor engedik ki a Szent Mungóból… - vallotta be Harry.

- A kis Mark kérdezte, mert… tudod - intett Veronica újra mosolygósabban. - Most már másodikos, és hivatalosan is játszhat.

- Amíg Ginny távol van, persze, hogy helyettesítheti. Utána pedig… meglátjuk - felelte a kapitány sejtelmesen vigyorogva.

- Bájitaltanról jövet kaptam el, akkor kérdezte… Találkozol ma vele? Mitek lesz most? - pillantott a két prefektusra.

- Vívás, rögtön ebéd után.

- Majd jól lehányom a pástot… - búslakodott Ron.

Mind kacagtak egyet, majd Veronica integetve továbbállt. Harry elégedetten felvonta a szemöldökét.

- Nos?

- Akár van DS, akár nincs, egy csapat van, akikkel biztosan jól elleszel. Ezt akartad hallani? - mosolyodott el Hermione.

 

Harry megigazította a nyakán az egyenruhát. A bemelegítés alatt eléggé leizzadt, annak ellenére, hogy a nagyterem meglehetősen huzatos volt. Megtörölte a homlokát, majd a fejére illesztette a sisakot.

Most, hogy évfolyamtársainak zöme hidegen bánt vele, keserűen keresett párbaj-ellenfelet. Ron és Hermione ügyesen elszurkálgatták egymást pár pásttal arrébb, ő így viszont teljesen egyedül maradt. Ahogy fellépett az emelvényre, valaki a nyakának szegezte a kardját.

- Egy kört, amiben elkalapálhatlak, Potter? - kérdezte hidegen a sisak mögül valaki.

- Malfoy? - hunyorgott Harry.

Látta, hogy pár hetedéves mardekáros álldogál nem messze tőlük.

- Eltaláltad. Nos? Vagy megfutamodsz?

Harry jobbra pillantott, hogy Anthony és Ernie készültek volna gyakorolni. Mikor meglátták a két ősellenséget, leeresztették fegyvereiket, és kíváncsian feléjük fordultak.

- Miért ne? - sóhajtotta. - De csak, ha nem próbálsz megint megölni.

- Csak ha hagyod magad - felelte a szőke hanyagul, majd hátrébb ballagott. - Álljatok arrébb! - szólt rá két tömzsi kísérőjére. - Zavar a mozgásban, ha ilyen közel álltok az emelvényhez.

Pansy lelkesen hátrébb terelte a fiúkat, majd elrikkantotta magát.

- Te vagy a nyerő, Draco! Lásd el a baját!

Harry megforgatta a szemeit.

- Milyen lelkes szurkolótáborod van - jegyezte meg.

- Annál lelketlenebb a tiéd, úgy hallottam - suhintotta az elsőket Malfoy. - Mi történt? Rózsák háborúja?

- Érdeklődni kezdtek a mi kis nyári randevúnk után… Mikor lányos zavaromban titkolózni kezdtem, megsértődtek - sziszegte Harry, ahogy a fiú felé döfött. Mikor elszaladt mellette, mintha egy apró kacajt hallott volna a sisak mögül, de erre nem mert volna megesküdni. Nem úgy ismerte a mardekárost. - Azóta tart a mosolyszünet.

- Bájos… - nyögte Draco. Hátrálni kényszerült. - Aki magasra tör, nagyot tud esni…

- És aki a legmagasabbról esik, az puffan csak igazán - tette hozzá Harry.

Malfoy keze egy pillanatra megmerevedett, majd döfött vele egyet.

Harry azonban kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenséget, és könnyedén hárította a csapást. Azonnal ellentámadásba lendült, és kardja görbén hajlott meg, ahogy a hegye eltalálta a szőke mellkasát. Az felnyögött, majd sután hátrált. Feltolta a fejére a sisakot, és megdörzsölte a pontot, ahová a szúrás esett. Harry is szabaddá tette a fejét, és fújt egy nagyot. Megtörölte izzadt arcát. Csapzott haja össze-vissza állt.

- Nicsak - biccentett a nagyterem ajtaja felé.

Egy csapat alsóbb éves leskelődött, figyelve a nagyokat edzés közben. Draco követte a szemével tekintetét, és megpillantotta a másodéves Olivia Fillmore-t. Mindketten jól emlékeztek még a nyári, labirintusos kalandra.

A lány elmosolyodott, és integetni kezdett nekik.

Draco gyorsan elfordult, és inkább visszatette a fejére a sisakot. Harry elkacagta magát, és újra felvette ő is a támadó pozíciót.

- Jól látom, hogy remeg a kezed?

- Ne a szád járjon! - rontott rá a mardekáros, bár a mozdulataiban volt valami szokatlan ügyetlenség, amit Harry nem tudott magának megmagyarázni.

Pecekig döfködték egymást találat nélkül, szótlanul. Kardjaik folyamatos, fémes koccanására egyre többen figyeltek fel. Maga Remus is összefonta karjait, és hunyorogva figyelte őket.

- Egész ügyes - jegyezte meg a hugrabugos Justin.

Harry, beleélve magát a küzdelembe, rájött, hogy tulajdonképpen élvezi, amit csinálnak. Élvezi, hogy azon az egy területen is végre megizzaszthatja Malfoyt, ahol az magasan fölötte áll tudásban és képességben. A megfelelés egyfajta kihívásként lebegett a szemei előtt. Kezdtek ugyan fáradni mind a ketten, ami jó pár esetlen csapást és vágást jelentett. Látta, hogy ellenfele is zilál, akárcsak ő.

- Mikor máskor…? - gyulladt fel a szívében az elhatározás. - Most megmutathatom…

Ám, balszerencséjére, Draco ugyancsak arra készült, hogy a végső hajrában meglepetésszerű támadást indítson, amivel véget vethet az elhúzódó gyakorlatnak. Villámgyorsan leguggolt, és alulról szúrt Harry hasa felé. Mivel az nem számított az alattomos mozdulatra, nem is védekezett. Másodpercekig, mereven álltak a sikeresen bevitt találatot követően, majd valahol hátul a teremben magányos taps kelt életre.

- Bravó - dicsérte meg őket Remus, és közelebb evickélt. - Remélem, mindenki figyelt. Bámulatos győzelem, Mr. Malfoy, gratulálok. Gyerünk, meghajlás! - intett a két fiú felé.

Harry levette a sisakját, lehúzta a kesztyűjét, és kezet nyújtott Draconak, hogy felsegítse. Kurtán meghajoltak egymás felé.

- Tudtam! - sipítozta Pansy. - Te vagy a legjobb, Draco!

Malfoy elégedetten elvigyorodott, és néma villanással a szemeiben búcsúzott. A lány a nyakába vetette magát, amit a Malfoy nem igazán díjazott, de látszott, hogy neveltetése nem engedi, hogy csak úgy taszigáljon, vagy félrelökjön egy lányt. Nott feltartotta a tenyerét, amibe azonban diadalittasan belecsapott. Monstro és Crak is gratulált, de csak fintorogva. Úgy tűnt, kezdik visszanyerni a szőkébe vetett bizalmukat, de csak lassan.

Harry is elfogadhatónak ítélte saját teljesítményét, és végre leült egy kicsit, hogy kifújja magát. Egyesek még mindig csodálkozva szemlélték az eseményeket, hiszen ritka volt, hogy Remus Lupin mást dicsért meg Harry ellenében. A professzor azonban megértette a fiú kétségbeesett üzenetét azon az estén, amikor nála aludt. Nem akarta még lehetetlenebb helyzetbe sodorni azzal, hogy újra meg újra kivételezik vele. Tovább is állt, huncut pillantást vetve a pihegő Harryre, hogy segítsen a Patil-ikreknek.

- Egész jó voltál, Potter - jegyezte meg a szőkésvörös hajú lány, a kardjára támaszkodva.

- Köszi, Sally-Anne - lihegte Harry.

- Ha kifújtad magad, gyakorolhatunk még egy keveset az óra végén.

- Meglátjuk - mosolyodott el a fiú.

- Hé, Perks! - rikkantotta valaki a terem túlsó végéből. - Azt mondtad, megmutatod azt a szúrást!

- Akkor… viszlát később - búcsúzott a lány.

 

Piton méltóságteljesen lépkedett a padok közt, és kritikus szemekkel méregette elsős osztályának diákjait. Nagyon időszerű volt már, hogy újra elővegye pengeéles modorát és lesújtson a rendbontókra, hiszen tanári pályafutása alatt sosem volt példa arra, hogy tanítványai packázni mertek volna vele. Most azonban…

Sötét, barátságtalan tekintete megvillant, ahogy a hugrabugos gócpont felé pillantott. A szeplős, kedvesnek tűnő Kate Kavanagh behúzta a nyakát, és úgy elsápadt, mint aki ájulni készül. A mögötte ülő Nigel Hobbs és Robert Pipping azonban szinte rázkódott a visszatartott kuncogástól. Egymás meztelen csigáin mulattak, és a pálcáik végével bökdösték azokat.

Perselus felvonta a szemöldökét.

A két gyermekre az egész tanári kar folyton csak panaszkodott. Nem használt se szigor, se büntetőmunka: annyira rosszak voltak, hogy minden nevelőjüket sikerült felidegesíteniük. A bájitalok mestere fitymálva konstatálta újabb diadalát. Kedvesével folytatott kisebb vitája, úgy látszik, az ő számlájára dőlt el. Dareling professzor végtelen türelemmel fordult a két cserfes gyermekhez, ő azonban hasztalan próbálkozásnak vélte ezt. Látva a nő balul sült kísérleteit, meg kellett állapítania, hogy ezeken végképp nem segít semmi.

Csak a terror, vigyorodott el.

Éppen ideje volt, véleménye szerint, hogy óráinak gyomorszorító atmoszférája móresre tanítsa szemtelen diákjait.

- Lám, Mr. Hobbs és Pipping megint jól mulat - jegyezte meg fagyosan.

Azok felpillantottak és elvigyorodtak.

- Féleszű kölykök - folytatta. - Aki ennyire nem tiszteli iskolájának és a varázstudománynak képviselőit, annak nem a Roxfortban lenne a helye, hanem egy harmadrangú, ostoba mugliknak fenntartott iskolában. Nem kötelező ide járni.

A gyerekeket látszólag igencsak sértették szavai.

- Csak hogy tudják, volt már rá példa, hogy eltanácsoltak valakit a Roxfortból. Kérdezzék csak meg a vadőrünket, ha nem hisznek nekem. Konzultálni fogok házvezető tanárukkal, Bimba professzorral, hogy vegye fontolóra a dolgot az önök esetében is. Húsz pont a Hugrabugtól - fordult a többiekhez -, társaik szemtelensége miatt.

A Mardekár mellett egyetlen ház sem állt olyan gyatrán, mint a Hugrabug. A felsőbb évesek szinte már szégyenkezve néztek fel a pontgyűjtő üvegekre.

Piton tovább suhant, fekete talárja csak úgy lobogott mögötte. Az griffendéles ikerfiúk teljesítménye egészen tűrhetőnek tűnt, annak ellenére, hogy egyikük sem bizonyult kimondottan tehetséges bájital-készítőnek.

Saját házának négy diákja ült a legelső padokban, de ők már tudták, hogyan viszonyuljanak hozzá. Mindig tiszteletteljesen szólították meg; a kis Harriet néha nem is mert a szemeibe nézni. A legelső padban, azonban…

- Mr. Rabenstein, megtudhatnám, mit művel? - pislogott meglepetten a kezeit tördelő kisfiú láttán.

Az aprócska Vanadis félénken felnézett rá: a szemeiben őszinte kétségbeesés csillogott.

- Miért nem halad a feladattal? Ezzel már fél órája végeznie kellett volna. Hogy akarja így az óra végéig befejezni a munkáját?

A gyermek hol ránézett, hol az üstre, hol pedig az előtte heverő könyvre.

- Én… - vacogta - … nem érteni…

És ujjával a leírásra mutatott.

- Pontosan mire gondol, Mr. Rabenstein? - ráncolta a homlokát Perselus.

- Nem tudni… elolvasni… - dadogta a fiú.

A két rendbontó hugrabugos fiú nevetésben tört ki.

- Fogja be a száját, Mr. Hobbs! - üvöltött rá ingerülten tanáruk, amitől aztán kellőképpen megszeppentek. - Mit mond, Mr. Rabenstein? - hajolt közelebb a fiúhoz.

- Nem érteni… „tsiga” - mutatott a szóra, és szinte könnybe lábadtak a szemei. - Mi lenni „tsiga”, Herr Piton… vagyis… professzor?

Piton érezte, hogy végigszalad a hátán a hideg. Azzal tisztában volt, hogy a gyermek nem beszél tökéletesen angolul, de hogy ilyen akadályokba ütközzön…

- Mr. Bonewille, segítsen a padtársának. Mr. Rabenstein! Az óra után itt marad. Beszédem van önnel.

Visszaballagott a katedrára, és leült: onnan figyelte többé-kevésbé igyekvő elsőseit. Vanadis az óra végén direkt lassabban pakolt, mint a többiek. Úgy tűnt, nem akarta, hogy más is fültanúja legyen kettejük beszélgetésének, és hogy okuk legyen a gúnyolódásra. Perselus addig összeszedte az iratait, és táskájába süllyesztette őket.

- Mr. Rabenstein, jöjjön ide! - hívta az asztalához, fel sem pillantva, csak mikor végzett. - Az igazgató úrtól úgy értesültem, maga részesült angol nyelvoktatásban, mielőtt idekerült.

Látta, hogy a fiú csak nehezen bogozza ki kacifántos szavait.

- Tanult angolul? - kérdezte egyszerűen.

Vanadis hevesen bólogatni kezdett.

- Mégse eleget - vetett becsmérlő pillantást a tankönyvekre. - Ha nem érti meg a könyvek szövegét, nem is fog tudni velünk dolgozni. Nyelvoktatásra lenne szüksége, de égetően. Vagy kétnyelvű könyvekre, hogy megértse őket.

- De… honnan? - nyögte a fiú sápadtan. 

Perselus sóhajtott.

- Azt hiszem, ez már nem az én hatásköröm, Mr. Rabenstein. Értesítse az apját a fogadó órám időpontjairól, vele megbeszélhetem az ügyet - mondta, bár amikor a Rabensteinokkal való találkozásra gondolt, elfogta a szorongás. - És most menjen!

 

Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés / Sign in
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
VENDÉGKÖNYV / GUESTBOOK

 
Slipknot (HUN)
 
Adam Lambert (HUN)
 
Placebo (HUN)
 
30 Seconds To Mars (HUN)
 
DM Fanfictions (HUN)
 
Harry Potter folytatásos (HUN)
 
Harry Potter novellák (HUN)
 
Bi/Lesbian/Gay történetek (HUN)
 

STAR STABLE ONLINE BLOG - Kattints ha te is játszol a játékkal, vagy csak érdekel :) Puszi Daisy    *****    ANEZKABLOG megnyitotta kapuit, ahol a valódi, õszinte életét, véleményét olvashatjátok el!    *****    Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto    *****    Te mit tennél, hogy a legnagyobb titkod, titok is maradjon?