25. Fejezet

A gyűlés

A griffendéles csapat fáradtan indult a hálókörlete felé a vacsora után. Belátták így utólag: Eugene nem túlzott azzal, hogy ők talán még jobban pórul járhatnak a vendégek érkezésével, mint ő maga.

Különösen az indiai férfire haragudtak. Ő szinte mindegyik órájukat meglátogatta már, és keményen bírálta mind a tanárokat, mind a diákokat. Persze senkinek nem volt könnyű három idegen vizslató tekintete előtt jól teljesíteni a kiszabott feladatot.

A bájitaltan óra kifejezetten szörnyűre sikerült. Mivel Piton a fia miatt nem tudott órát tartani, a brazil hölgy helyettesítette.

Amennyire megbámulták Inezt a Találkozót megnyitó vacsorán, most annyira haragudtak rá.

A szép hölgy igencsak szigorú tanárnak bizonyult.

Már azért is levont pontokat, ha valaki egy szót is szólt a padtársához. Viszont szerencsére legalább nem kellett kotyvasztaniuk, elég volt a vendég előadását hallgatniuk.

Ahogy haladtak a folyosón, Harry nem szólt senkihez, úgy érezte zsong a feje a sok új információtól. Semmi mást nem akart, csak lefeküdni, és aludni reggelig.

Valami viszont felkeltette a figyelmét: halk puffanást hallott a lépcsőfordulónál.

Megállt, mintha a cipőjét kötné, és hagyta, hogy a többiek elhaladjanak mellette.

- Harry, induljunk – mondta Ron kissé türelmetlenül, már ő is szeretett volna ágyba kerülni.

A szemüveges fiú csak intett a másiknak, hogy maradjon csendben, majd odaosont a lépcsőhöz ahol kérdő pillantást váltottak egymással. Tonks állt a lépcső tetején, és a talárját porolgatta.

Gyorsan visszahúzódtak, még mielőtt a nő odanézhetett volna.

Megvárták, míg távolodó lépteinek zaja elhal, csak akkor indultak a klubhelyiségük felé.

a hálóteremben is meglepetés fogadta őket: Eugene, akiről eddig úgy tudták nagyon beteg, az ágyán ült, és szemmel láthatóan készült valahová.

- Hát te? – kérdezte csodálkozva Harry.

- Megyek a kedves vendégeket kiszolgálni – jött a lehangolt válasz.

- Ilyenkor is ugráltatnak téged? – fintorgott Ron, akinek már e nélkül is igencsak ellenszenvessé váltak az igazgatók.

- Normális esetben nem, de most valami gyűlés lesz vagy mi...

- Gyűlés? – kapta fel a fejét Harry – a Rend gyűlésezik?

- Tessék? Ezt te honnan tudod? – kérdezte elkerekedett szemmel Eugene.

- Akkor Tonks azért volt itt – vigyorodott el Ron.

- Eugene, te ott leszel a gyűlésen? Végig? – kérdezte Harry izgatottan.

- Igen. Azt akarjátok, kémkedjek? – vonta fel Eugene a szemöldökét.

- Ne vágj ilyen képet! – nevette el magát Ron – Így olyan vagy, mint apád.

- Különben is, nem kell kémkedned... Csak ott lenned, és odafigyelned – kérte Harry ártatlan képpel, majd rögtön el is hallgatott, mivel hirtelen kinyílt az ajtó.

- Mire akarjátok szegényt rávenni? – kérdezte fejcsóválva Hermione.

- Semmire... – vágta rá azonnal a két griffendéles fiú.

A lány társai arcát látva pontosan tudta, hogy vaj van a fejükön, de most nem törődött velük tovább, inkább Eugene-hez lépett.

- Jól vagy? – kérdezte tőle, az arcát simogatva.

- Jobban.

- Piton professzor is megmondta, hogy ha rosszul vagy, inkább menj vissza a gyengélkedőre!

- Nem lesz semmi baj, már jól vagyok – hárította a kedveskedést Eugene, bár látszott rajta, hogy legszívesebben visszafeküdne az ágyba.

- Madam Pomfrey sem örült neki, amikor kikértek téged! – aggályoskodott tovább a lány.

- Tudom... De mit tehetek? Sajnos ezt az estét is ki kell bírnom.

- Miért, meddig fog tartani a gyűlés? – kotyogott a beszélgetésbe Ron.

- Fogalmam sincs. Úgy mondták, addig fog tartani, amíg egyezségre nem jutnak. Tehát akár hajnalig is elhúzódhat – sóhajtotta Eugene.

- Meg ne próbálj hősködni! – figyelmeztette Hermione – Csak addig maradj, ameddig bírod!

- Igenis, főnök – vigyorodott el szemtelenül a vőlegénye.

- Látom, már egész jól vagy – sóhajtotta Hermione– De azért legyél óvatos!

- Az leszek, ne aggódj! – ölelte át a lány derekát – Viszont most indulok. Sziasztok, majd jövök.

Harry aznap este hiába meredt a tankönyveire, gondolatai folyton elkalandoztak a gyűlés felé. Volt egy olyan érzése, hogy róla is lesz szó. Remélte, Eugene tényleg mond majd pár szót a tanácskozásról.

***

Eugene csak éjfél körül tudott elszabadulni a Szükség Szobájában megrendezett értekezletről.

Már az elején a háta közepére kívánta az összes okoskodó, tudálékos varázslót. Valahogy abszolút nem érdekelte, miről folyik a szó, de mivel Harrynek megígérte, megpróbálta megjegyezni amit csak tudott.

A várakozásoknak megfelelően igencsak elhúzódott a dolog, mivel a külföldi vendégek csak ritkán értettek egyet egymással, és dűlőre is nehezen jutottak.

Az est vége felé Eugene annyira szédült, hogy neki kellett támaszkodnia a falnak. Bár megígérte apjának és Hermionénak is, hogy nem fogja túlerőltetni magát, a büszkesége nem engedte, hogy elkéredzkedjen.

A klubhelyiségbe is alig jutott vissza, remélte nem esik össze ismét a folyosón.

Ott viszont ledőlt a kanapéra, és behunyta a szemét. Bár kényelmetlen volt ez a fekhely, inkább nem kockáztatta meg a lépcsőmászást.

- Eugene, jól vagy? – hallotta Neville hangját maga fölött.

- Jól – nyögte erőtlenül.

- Ne hívjam Madam Pomfreyt? – aggodalmaskodott a griffendéles fiú.

- Ne... Nem kell. Pihenek egy kicsit, és jobban leszek.

- Akkor legalább gyere a hálóba! – győzködte tovább Neville.

 Mivel Eugene nem akart annyira elesettnek mutatkozni, nagy nehezen feltápászkodott.

A lépcsőn viszont nem tudott egyedül felmenni, szégyen ide, szégyen oda, mégiscsak kérte Neville segítségét.

***

Másnap a diákok valamelyest fellélegezhettek, hiszen a vendégek az első órákban nem jelentek meg.

- Nem hittem volna, hogy valaha is örülni fogok Pitonnak – sóhajtotta Harry, amin Hermione elnevette magát.

- Én sem – vigyorgott Ron – Szerinted mit szólna, ha ezt hallaná?

- Keservesen csalódna bennetek – hallottak egy hideg, gúnyos hangot a hátuk mögül.

- Eugene! Muszáj így ijesztgetni minket? – csóválta a fejét Harry.

- Bocsi, nem tudtam kihagyni. Na, érdekel valakit, mi történt velem tegnap este? – kérdezte az ifjabb Piton, kis gonosz mosollyal a szája szegletében.

- Még szép! – csillant fel a griffendélesek szeme.

- Fiúk, ugye nem keveredtek bajba? – Hermione csípőre tett kézzel állt, és szúrós szemmel nézett a fiúkra.

- Jaj, dehogy is! - nyugtatta meg a lányt Eugene – Szóval mennyi időtök van még a következő órakezdésig?

- Még negyed óra – válaszolta Hermione.

- Az épp elég... Gyertek utánam – mondta Eugene, és elindult mélyen a pincék felé. Rövid séta után megállt egy páncél előtt, és felhajtotta a sisak rostélyát, amitől egy ajtó nyílt a falban.

- Erről a teremről nem is tudtam – csodálkozott el Harry.

- Ugye milyen hasznos jóban lenni Friccsel? – vigyorodott el Eugene.

Kicsi, sötét dohszagú szobácskába jutottak, egyetlen fényforrást egy halvány lángú fáklya szolgáltatott. Ebben a megvilágításban csak egymás sziluettjét tudták kivenni.

- Szóval, mi történt? – suttogta Harry.

- Nagyon sokan voltak a gyűlésen – kezdte Eugene – De nem kell suttognotok, nem hallani ki, amit mondunk.

- Pontosan kik? – faggatózott Ron.

- Nem tudom. Az igazgatók mind jelen voltak, valamint egy bizonyos Főnix Rendje tagjai is. Ez mond nektek valamit?

- Naná! De előbb te mondd el mi történt! – türelmetlenkedett a szemüveges fiú.

- Mit kerestél te egy ilyen rendezvényen? – kérdezte Hermione gyanakodva.

- Sajnos én is terítékre kerültem... Meg gondolom azért lehettem végig ott, mert úgy is tudták, hogy én jóformán semmit nem értek az egészből.

- Rólad is beszéltek? Mégis miért? – csodálkozott Ron.

- Először is mondom sorjában. De ne szakítsatok félbe, mert nincs sok idő. Szóval először a Rend világméretű kiterjesztéséről esett szó. Itt beszéltek különböző módszerekről, hogy miként lehet megállapítani a tagjelöltekről, mennyire megbízhatóak... Itt volt egy jó húszperces vita, az amerikai hölgy, valamint Atafusz majdnem összeugrottak. De végül sikerült megegyezniük. Beszéltek még a külföldre menekült halálfalók felkutatásáról is, valamint az ellenséges kémhálózatok felderítéséről. Utána jött Harry, mint napirendi pont.

- Én? Mi a tervük velem? – kapta fel a fejét az érintett.

- Mindenáron megvédeni téged. Valami jóslat miatt, amiről többet nem mondtak. A lényeg az, hogy ha itt nagyon forró lesz a talaj számodra, külföldre fognak menekíteni.

- Pontosan hová? – Harryt igencsak felidegesítette a gondolat, hogy ismét a háta mögött intézkednek.

- Nos, ezt csak az érintett tudja. Viszont a többi iskolának is készen kell állnia a fogadásodra, ha a szükség úgy hozza.

- Tehát a földgolyó akármelyik pontjára küldhetnek... Szép – morogta Harry.

- Ebben mindenki egyetértett, szóval bárhol szívesen látnak majd. Utána kerültem én a reflektorfénybe. Faggattak a nyakláncról, és hogy tudok-e a védelmemről valami közelebbit. Fél óra múlva szerencsére sikerült meggyőzni őket.

- Milyen védelem? – ráncolta a homlokát Ron.

- Majd elmesélem! Nos, utána már csak iskolai dolgokról esett szó. Ilyenekről, hogy majd lesz ilyen cserediák program, legjobb tanulóknak utazás, tanároknak külföldi továbbképzés...

- Piton is megy  külföldre? – vigyorodott el szélesen Ron, reménykedőn felcsillanó szemmel.

- Igen, megy majd Indiába – megvárta, amíg a másik két fiú beleéli magát a dologba, majd hozzátette – a nyáron.

- Még miről beszélgettek? – kérdezte gyorsan Hermione.

- Még egy jó hír – húzta el a száját Eugene – mielőtt a kedves vendégeink elmennek, bált rendeznek az iskolában.

Hermione erre a hírre boldogan Eugene nyakába ugrott, viszont a két fiú felszisszent.

- Ezt is csak most tudják közölni? – háborgott a szemüveges fiú.

- Ugye nem muszáj párt választani? – kérdezte Ron, visszagondolva a két évvel ezelőtti bál kellemetlenségeire.

- Nem tudok semmi konkrétat. Legalábbis csak a bál időpontját beszélték meg. De szerintem az ebédnél úgyis mindent elmondanak.

- Ugye te is eljössz? – kérdezte lelkesen Hermione.

- Nem szívesen, de mást amúgy sem tehetnék – sóhajtotta a fiú – Viszont most szerintem inkább menjetek órára – azzal kiengedte őket a kicsi szobából.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés