De David még antidepresszánssal sem tudott jól aludni. Fél óra múlva bambán nézett fel a még mindig őt simogató martinra.
- Jó reggelt napsugaram! - viccelt az vele.
- Nem zsibbadtál el?
- Nem baj. De ha most nem haragszol... - mocorgott alatta.
Felült, Mart lassan leállt megmozgatva tagjait.
- Jobb?
- Az hogy veled lehetek mindent megér - kacsintott rá - Akarod, hogy maradjak?
- Te akarsz velem maradni?
- De David!
- Jó tudom! - ölelte magához – Köszönöm.
- Bármikor, hisz tudod!
Nem is kellett semmit sem mondaniuk. Dave elengedte, elkezdte áthúzni a vérével átitatott lepedőt. Szépen megágyazott, majd leheveredett, megpaskolva az ágyat maga mellett. Mart mellébújt mosolyogva. Dave a kezébe nyomta a távirányítót, és a mellkasára feküdt.
- Keressek neked rajzfilmet? - vigyorgott rá átkarolva Mart.
- Amit akarsz, csak ne hagyj egyedül.
- Nem foglak, soha - simogatta meg széles vállát.
Leragadtak Spongya Bobnál, legalább a hangulat jobb lett.
- Még három show - nyögött fel az énekes.
- Utána viszont vele lehetsz tíz napot.
- Majd fel is kell hívnom az orvosokat - kalandozott el - Remélem minden rendben lesz.
- Zsuval beszéltél?
- Hát... - grimaszolt az énekes - Majd kibékítem. Tudod nagyon megijedtem a kórházban.
- Tudom, de ő nem tudta mi van vele, az alap állapotát.
- Tudom - sóhajtott, rendesen nekiesett a lánynak - Annyira hiányzik - sóhajtott ismét - máskor legalább beszélhettünk...
- Ja! AZT tudom! - ugratta a felhanggal a zenész - Azért rohangáltál állandóan a wc-re, félórákra bezárkózva!!!!!!
- Tudod a rossz emésztésem. - vigyorgott társa.
- Ja tudom! - nevetett Martin - És a mobil segít rajta!
- Sokat!
Elmerültek gondolataikban a tévét bámulva, nem is vették észre mikor aludtak el összebújva.
David majdnem megfagyott. Legalább is úgy érezte. Még mindig csak a nedves törülköző volt rajta. Percekig kellett fókuszálnia gondolatait, hogy felismerje a helyzetet. Elindult felöltözni, véletlen belepillantva a tükörbe. Undorodó grimasszal rántotta el a fejét. Kék póló, fekete melegítő, és már bújt is vissza Mart mellé, betakarózva. Rábámult a még mindig villogó képernyőre, de nem az adást figyelte. Csak holnap kell elutazniuk...Milyen jó, hogy itt van...nézett a szőke fürtökre. Össze kell szednie magát, tudta, hogy most teljesen széthullt. Még Brig magyarországi barátnőjének is majdnem kiöntötte a lelkét e-mailben. A lány rászoktatta, hogy kitapossa belőle a gondolatait. És most kómában van...és Marttal sem beszélt.. Hahhh! Nem tud magában lenni! Tényleg meg fog őrülni! Tette a dolgát a színpadon, ahogy kell, mint a gép. Megígérte szerelmének, hogy neki fog énekelni, és ezt is tette. Próbált a szép emlékekre gondolni, pozitív energiát sugározni New York felé, gyógyító energiákat. Még az ágyánál énekelt neki, és azóta a hírtelen kitalált melódia nem megy ki a fejéből. És valahogy minden szerelmes vallomására, amit végig gondol passzol a dallam. Legalább nem a morgást hallja. Csak álmában üldözi belső szörnye, érezve, hogy elgyengült. Átmelegedve nézett az órára. Majd vigyázva, nehogy felkeltse a másikat, kiosont az erkélyre telefonálni.
Beszélt hosszan az orvossal, majd Zsut hívta. Aki teljesen ledöbbent a kedves "Hi! It's Dave"- től, mostanában csak rövid morgásokat kapott a telefonba. A sok kavargó gondolat azonban nem tisztult le egy mondattá, úgyhogy maradt a "Figyelj, egy fasz vagyok és sajnálom OK?", majd személyesen megbeszéli vele rendesen. Tudta mekkora rajongójuk a lány és milyen érzékeny ő is. Pont ezért illik közéjük - mind kívülállók.
- Jó reggelt napsugaram! - szólt most ő az összegyűrt arcú zenészre belépve.
- Jó hírek, vagy egyéb? - nézte őt kíváncsian Mart
- Nem csináltam "olyat"- nyugtatta - Brigyt átvitték az intenzívről a saját szobájába, és lement a gyulladás a szívéről - vigyorgott, mint egy kamasz fiú.
- Végre! Ez már jó hír - lelkesült a másik is - Rendbe fog jönni, tudom.
- Igen, remélem - nézett maga elé az énekes.
- Valamin motoszkál az agyad - húzta magához a szöszi - Sunyi kis dög vagy, tudom.
- Majd kitalálok valamit - kacsintott rá huncutul.
- Nem bírod, igaz?
- Ugrálok mint egy veszett majom odafent, amikor bármikor magához térhet. Sajnálom, de tényleg nem bírom.
- Hát kavard csak meg a dolgokat - adott engedélyt Martin, úgysem tudja leállítani, ha beindul. Senki sem tudja. De örült, hogy eltűnt belőle a kedvtelenség. "Mennyivel jobb így" - nézte az izgatottan nyüzsgő szikrákat pattogni a szép zöld szemekben. Elveszett bennük. A szemek tulajdonosa érezte a csodálatot, ami sütött társából.
- Mart én komolyan gondoltam a reggelit. Sokat gondolkodtam magamban. Brig is szereti az ilyesmit, és tudod, hogy már neki... hogy ő már...
- Letiporta a liliomod, megrontott, elvette a szüzességed, oda az ártatlanságod - sorolta kaján vigyorral kisegítésképp.
- Hát a liliomosból már kinőttem, de igen. Megmutatott mást is a testemből - nevetett a hasonlatokon.
- És? - fúrta mélyen tekintetét szemeibe Martin.
- Imádom - súgta ajkaihoz hajolva, viszonozva az őszinte tekintetet.
Óvatosan, gyöngéden csókolóztak, szeretettel, mint ahogy egy régi, mély kapcsolatban szokás. Mindig is egymás támaszai voltak kamaszkoruk óta. Megnyugodtak a másik puszta jelenlététől.
- Jó hogy vagy nekem Mart. Csak lassan fogok fel dolgokat, tudod - mosolygott Dave kisfiúsan.
- Te ugyanúgy vigyázol rám - csodálta még mindig, már a csóktól csillogó ajkait nézve.
Ami huncut kis mosolyra is húzódott. "Megint kezdi..."- gondolta elgyengülve Martin. A sötét szemöldök felszaladt, mintha csak igazolni akarná megérzését. Itt áll milliméterekre előtte, kaján vigyorral, kérdőn sandítva rá tüzes szemeivel, amikben a válasz is ott van.
Hogyan is tudna ellen állni neki?! - futtatta végig tekintetét az őszes borostán, és kiálló ádámcsutkájára csókolt. Társa nyögésétől csak még jobban hevítette a vágy, végigjárta aranytorkát kóstolgatva.
- Oh Mart ...te kis dög - suttogott az áldozat.
- Megkapod az adagod te kis függő - harapott nyakszirtjébe finoman a zenész. Dave beletúrt fürtjeibe, amitől még jobban beindult. Lehúzta róla a felsőt, hanyatt döntve az ágyon. Itta csupasz testének látványát, megszédülve csókolva simogatta izmos karjait, mellkasát. Érezte szaggatottan lélegző társa izgalmát feléledni.
- Jól áll ez a melegítő neked – gonoszkodott.
- Mi???, Ja...ja - tért kicsit magához, felemelve fejét - Régen jött ki játszani, tudod - ejtette vissza magát, majd megfogva Martin karjait maga fölé húzta, csípőjére ültetve. Fájdalmas hangon szakadt ki belőle a lélegzet, ahogy megérezte ágyékán a másik meleg ölét. A szőkének ez már sok volt, vadul felhúzta,vállaiba marva, mohón tapadt vörös ajkára, megerőszakolva szinte a vad szenvedélyes csókkal. Mindennél jobban kívánta a másikat, olyan régóta, és olyan keveset kaphatott belőle...
- Te is rég játszottál? - vigyorgott rá Dave levegőért kapkodva, mikor végre elszakadt tőle.
- Te vagy a kedvenc játszótársam - sötétült el vágyaitól tűzelve Mart tekintete, vészjóslóan.
Egymás tekintetében elmerülve húzta át fején a pólót az énekes, most ő indult el szájával és fogaival felfedezni a reszkető testet. Ráharapott mellbimbójára, végig nyalta mellkasát mosolyogva az így kapott nyöszörgéseken.
- Istenem, de forró vagy - hallotta - Imádom az illatod...ohhh Dave...ne hagyj így...most ne hagyj itt így...abba ne hagyd...
- Finom vagy Marty! - suttogta, karjaiba hanyatt döntve az elvarázsolt férfit. Ráhasalt. Egyszerre nyögtek fel hangosan ahogy összesimult a két megkeményedett testrészük. Önkénytelenül mozdultak csípőjükkel, ösztönösen összedörgölve magukat a vágytól.
Csókjaikban elmerülve súrlódott össze ágyékuk egyre keményebben, és az ajkak is már szívták, fogakkal marták egymást, ahogy a tűz beborította testüket. Zihálva, kábultan siklott kezük egymáson, karmolva forró bőrüket. Martin egyik kezével erősen társa fenekébe markolt, közelebb szorítva magához az őt ingerlő, lüktető tagot. Mire az fekete fejét felkapva nyögött hangosan a plafonra. Csípőjével körözve kényeztette, teljesítve ki nem mondott kérését.
- Engedj Mart - nyögte megpróbálva távolodni.
- Ne menj most...ne - zihálta társa teljesen elveszve.
- Nem hagylak itt - lihegte vissza - csak várj még... engedd nekem... - húzódott el tőle, felhúzott lábai közé térdelve. A puha fehér hasat szenvedélyesen harapdálva araszolt lefelé Martin reszkető testén. Aki el sem hitte mit tesz a másik. Alkarjára támaszkodva figyelte kábán vágyai tárgyát, ahogy hosszú nyelvével benyúl farmerja alá, végighúzva azt alatta, finoman nyalva keresztül alhasán. Ami össze is rándult azonnal.
- Édes jó Istenem! - kiáltott fel nem bírva tekintetét elszakítani a meseszép képtől.
- Igen, itt vagyok neked - villantak rá a fekete démonszemek, majd örvénylő tüzükkel fogva tartva őt érezte nadrágját az alsóval együtt eltűnni magáról. Nem bírt a sötét tűztől szabadulni, hipnózisban tartotta őt a bennük örvénylő vad szenvedély. Levegőt sem véve meredt vissza a kiéhezett szemekbe, amik megvillanva engedték el őt mikor Dave lassan végig nyalt fájó hímvesszőjén.
- ÚRAMISTEN!!!!- kiáltott hangosan, levegő után kapkodva. Még mindig nézte hitetlenkedve ahogy nyitott tenyerével megemelve, játékosan fogta ajkai és fogai közé férfiasságát, végig kóstolgatva teljes hosszában "Bevett valamit?"- futott át rajta, hisz csak régebben volt ennyire merész vele az énekes amikor "úgy" volt, józanul sosem.
Most már azt sem bánta volna, ha a szeme láttára lövi be magát. Csak abba ne hagyja ezt a gyönyörű isteni dolgot. Olyan sokszor képzelte maga elé. A magányos éjszakákon mikor saját kezébe kellett vennie a dolgokat. Mikor már addig kínozta őt incselkedve vele, hogy majdnem beleőrült a fizikai vágyódás fájdalmába. Tudta mit tesz vele, és gátlástalanul izgatta fel a színpadon, hogy utána kielégítse őt, nem bírván ellen állni. De ez most nem fantázia, most itt van, és ezt teszi vele.
Félájultan gyönyörködött a látványban, ahogy újra és újra végignyalt rajta az a fürge hosszú nyelv.
- Ohh mit csinálsz Dave...DAVID...- esett hanyatt mikor körülölelte az az isteni száj. A világ elsötétült, ahogy makkja peremén simítani érezte, hogy utána mélyebben befogadja fájó tagját a meleg nedvesség.
- Mozdulj rá! - hallotta Dave felajzott hangját, ahogy végig cuppogott rajta. Gondolkodás nélkül teljesítette, csípőjét előre lendítve, lassan tolva magát társába. Aki hálásan nyögve dolgozott rajta, szorosan ölelve őt ajkaival. Ismét felnézett rá, és simogatni kezdte fekete haját. Mint aki csak bizonyságot akar arról, hogy mégsem álmodik. Az érintésre szeretője ráemelte elködösült szemeit, elégedetten morogva. És a túlfűtött tekintettől elszakadt Martin cérnája. Hömpölyögve, minden logikus érvet és gondolatot tovasodorva terítette le a kéj. Érezni akarta szeretőjét, aki ezt a hihetetlen tűzet újból, és újból felszítja benne.
- Te gyönyörű fekete csődör – nyögte - Te Isten te...hadd fogjalak...Dave édesem...add nekem....meg akarlak fogni édes...- ült fel, combjába markolva fordítva maga felé a másikat. Aki még mindig nem engedte el.
- Ahh...kérlek - lihegte mikor végre a hátára fordította.
Egymással ellentétes irányba kerültek. Mart Dave vállai mellett térdelve hajolt a kivörösödött, elnyílt ajakkal ziháló, bepárásodott test fölé.
Gyönyörű volt. Maga a testet öltött szenvedély hevert előtte reszketve, és csábítóan megfeszülve. És Martin a rabja volt. Felakarta oldozni. Átadni vak vágytól hajtott bűnös szenvedélyének minden odaadását. Mohón rántotta le nadrágját és csodálattal simított végig férfiasságán. Dave háta megfeszült, ahogy társa tenyerébe mozdította tagját, aki el is tüntette őt szájában.
- Te mohó dög - nyögte az énekes elhalóan.
Martin cirógatta őt nyelvével, szorosan tartva tövénél a kemény szerszámot. Másik keze alámarkolt, gyűrűjét érintve, mire morogni kezdett a masszírozó érzéstől megveszve. Karjait feje mellé emelve markolt erősen a lepedőbe, ahogy az a nyelv felfedező útra indult heréi alá.
Végigsiklott rajta hosszan, hűs nedvességet hagyva feneke mélyén. Mart érezte mennyire közel nyomja magát, mikor ott nyalta. Pedig régen ilyenkor mindig leállította. Lehet, hogy igaz..., de nem lehet türelmetlen vele, hiába ébresztette fel ez az újdonság eltemetett éhségét. Kiélvezte, hogy átadja magát neki.
- Simogassalak itt? - figyelt rezdüléseire.
- Fogd meg...a karikám...húzd...- nyögdécselte közelebb húzódva a fekete kandúr.
És finoman ajkai közé véve, majd ráharapva ritmikusan cibálni kezdte Dave ékszerét, kezével ismét masszírozva őt elölről.
- Igen...ez az Mart.. te mocskos kis dög...szoríts még, te perverz állat!...
Martin mosolygott teli szájjal. Igen ez az ő Davidje! A nyers ösztönös kéj maga. Belement a játékba.
- Kell az adagod Gahan? - nyalta végig alulról lassan. Ekkor Dave hirtelen rámarkolt társára szorosan. Vadul rántott rajta.
- Add az ujjad – lihegte - Gyerünk Marty, neked is jó lesz - húzkodta őt már finomabban.
- Te ribanc - hunyta le szemét a szőke a mozdulatoktól - Beléd dugjam te kis kurva?
- Gyere már – sürgette - nyúlj belém...
A zenész el sem hitte egy pillanatig miért is szűköl társa ennyire kétségbeesetten. Mutató és középső ujját bőven benyálazva simított végig finoman nyílásán. Hallotta kéjesen felsóhajtani az érintéstől. Óvatosan hatolt belé, lassan, Dave azonban egy csípő mozdulattal és egy vad kiáltással magába csúsztatta reszkető kezét.
Összekellett szorítania szemeit a forró lüktetéstől, ami körül fogta. Ő is felnyögött, ahogy érezte társa csípőjét újból mozdulni, éhesen és kezét ismét dolgozni rajta.
- Most megkapod te kis öntelt pöcs - sóhajtott fel, elkezdve kutatni odabent. Dave csak nyöszörgött szorosan markolva a szőke vastag szerszámát. Aki megtalálta célját.
- Kurva Jézus! - kiáltott fel összerándulva, Martba kapaszkodva - Csináld...kérlek - lihegte a meglepett zenésznek. "Jól kitanította a csaj!"- gondolta, ahogy érezte mennyire intenzíven reagál az énekes. Belülről masszírozva őt, vette szájába ismét az egyre keményebb tagot, és átadta magát vágyainak, fekete csődörét vad nyüszítő morgásra kényszerítve.
- gyere csak én gyönyörűm, gyere - nézette fel a szöszi.
És David jött, csípőjét kezére feszítve, hörögve, fájdalmas kiáltással élvezve szájába. Remegett megállíthatatlanul, ahogy Mart letisztogatta a kapott ajándékot még mindig merev hímvesszőjéről. És két csuklómozdulat után ő is elsült, beterítve szeretője lapos hasát magjával...
Csak feküdtek egymás mellett nyelve a levegőt, mint két partra vetett hal. És tényleg egy más világba kerültek testük zsibbadó hullámzásán reszketve tova úszva. Lassan véget ért az utazás, lecsillapodott a pulzus, és a tüdő.
Már mélyen, lassan lélegezve húzódtak fel a párnákhoz, összeölelkezve szótlanul. Nem kellettek szavak, mindketten érezték a különleges köteléket, amit szeretkezésük újból megszilárdított.