A félhomályos szobában nem jön álom Martin szemére. Feje, gondolatai kóvályognak. Furcsa, de nem bírja abbahagyni a kissé álmodozó mosolygást magában, amint visszapörgeti agyában az elmúlt órák eseményeit. Semmi rossz érzése nincs avval kapcsolatban, ami közte és Dave között történt. Sőt, minta most került volna minden a helyére benne, mintha erre várt volna egész életében. Na, jó, igaz, hogy ez nem igazi kapcsolat, és megbeszélték, hogy nem is lesz az. Mégsem bír zakatoló szívével, ami azt dobogja, hogy az igazi öleli öt magához, mint kisgyerek a kedvenc alvós mackóját. Tudja, hogy valószínűleg elment az ép esze, de attól még így érez. Lehet egy férfinek gyöngéd érzelmeket táplálni egy másik férfi iránt? De nem, nem ringathatja bele magát romantikus ábrándokba, korai lenne, és hülyeség is. Mégis óvatosan megfordul társa ölelésében, gyönyörködve érinti meg finoman a kissé összehúzott homlokot, vigasztalón simít rajta keresztül, és valóban mintha eltüntette volna a gondokat Dave lágyan felmosolyog álmában. Milyen szép. Evvel a gondolattal alszik el társa mellkasához bújva Martin.
Egy távoli tompa hörgő kiáltást hall, ahogy feje a matracon koppan. Dave kiugrott szinte alóla, mikor felriadt rémálmából. Vakon nyúl keze automatikusan a lámpa zsinórjához, látni, hogy begyakorolt a mozdulatsor. A hirtelen vakító fehér fényben, Martin látja, ahogy társa falfehéren, verejtékben fürdő, riadt arccal felülve bámul meredten a szemközti fal szörnyére. Nem kell gondolkozni, összeálltak a korábbi érzés-foszlányai.
- Az te vagy, igaz? Te vagy az a macska, akit láttam álmomban is – húzódik közelebb, tenyerébe fogva simít hüvelykjével végig arcán. Nem néz rá, csak némán biccent egy aprót, beharapva remegni kezdő alsó ajkát. Egy kövér könnycsepp siet ki szeméből, több se. Rezzenéstelen arccal néz szembe éne másik oldalával a falon. A fürtős fiú is odafordul, igen a kerek fejű bestia mintha Dave vonásaiból készített maszk lenne, lelke sötét oldalának arcképe. Valahogy sejtette az első perctől, ahogy ránézett a 11-es szobában is, és később a sikátorban. Most azt érzi, hogy hiába nem ismeri a részleteket, és nem érti hogyan és miért van ez így, de elfogadja, mint tényt, noha elég irracionális az egész. Az érzés, hogy megvédje, vigyázzon rá, és vigasztalja, mindennél erősebben önti el. Szorosan megöleli, magához fogja a fekete izzadt fejet, mintha az apja lenne, akinek támaszt kell nyújtani bármi áron.
Pár perc után Dave kicsit lecsillapodott légzéssel öleli magához őt, féloldalt fekszik vele, forrón simogatja, mintha a szex megnyugtatná, mintha csak a tovább lépéshez kellene a következő adagja. A szőke érzi ezt, de nem bánja, nem az érzéseiről szól ez. Akaratlanul is teste vezeti, ahogy Dave alá fordul, szinte magára húzva annak egyre libabőrösebb testét. Megérezve a zöld utat, az apró ragadozó fogak belemarnak ajkaiba, de mégsem fájón. Szenvedélyesen issza csókját a ránehezedő fiú, mintha csak az ő lélegzete éltetné. Zihálva ereszti el, majd mered szemeibe. Tiszta olívacsillogással köszöni meg tekintete a támaszt, a némaságot, amivel nem tette nehezebbé a dolgát kérdésekkel. Martin két kezébe fogja arcát és válaszképpen felemelkedve most ő kéri ajkait. Megkötődött a néma egyezség, mindketten tudják, hogy mi következik.
- Mutatok neked valamit magadról – nyögi Dave a szájába – nem kell félned, csak egy kis játék - majd lezárja akcióját egy puszival. Végignyalogatja testét lefelé haladva, éledező férfiasságát kóstolgatja, nyöszörögve, mintha csak kedvenc csemegéjét szopogatná. Mart még mindig a sötét hajban tűr, majd kapaszkodik, mint a fuldokló mikor elfogy a lélegzete a kíváncsian ízlelő nyelvtől.
- Lazíts Göndi, megmutatom mit kaptál a főnöktől, amikor férfinak teremtett – nyalja végig alulról hosszan feneke mélyét, majd ujjait meríti el saját szájában. A szólított nem mer moccanni sem, de sejti mit tervez társa, hatalmas nyelései jól hallhatók. – Nem bántalak, meglátod, nagyon óvatos leszek, és jó lesz neked.
Mély doromboló hangja, ahogy megrezgeti bőrét leheletével, minden esetleges kétségét tovafújja. Amúgy is bízik benne. A kérésnek eleget téve próbál lazítani, talán mintha meg is emelné csípőjét várakozóan. Dave finoman feszíti nyelvével az apró rést testén, érzi ujja gyöngéd érintését, finoman nyomja meg, masszírozva szinte szoros záró izmát. Amikor beléhatol enyhítésképp heréit kezdi csipkedni ajkaival. A feszítés furcsa, de nem fájó, mélyebben nyomódik belé a kutató ujj, Dave megtekeri óvatosan kézfejét helyt feszítve magának szöveteiben. Elterelésképp már igencsak feszülő merevedését nyalogatja, makkját szopogatja. Ujja már könnyen mozog benne, amikor érzi, mintha keresne valamit.
- Megmutatom a varázs-pontod – jön a válasz megugró lélegzetére – Nem csak a csajok tudnak kétféleképp élvezni – csókolja érzékeny bőrét, majd szinte elnyeli hímvesszőjét forró szája, amikor kis nyomást fejt ki hasfala irányába belülről. Egész testét görcsbe rántja valamilyen elektromos kisülés, meglepődik saját hatalmas sikolyát hallva.
- Figyelj Göndi, csak erre figyelj –búgja lihegve egy távoli hang alhasára.
Martin lángra robbant testében az érzékeny pontját kényeztető ujj mozdulatai kisebb villámcsapásokként táplálják, szítják a tüzet. Az apró hirtelen, forró görcsök összerántják izmait újra és újra, miközben elporlasztják szerveit, hamuvá változtatják végtagjait, amikkel tehetetlenül próbál Dave hajába kapaszkodni. Bőre a hevület pírjában feszül testén. Próbálva szabadulni vágyó szellemét visszatartani. Mindhiába, egy hatalmas rándulással elméje elszabadul a vakító fehér ködbe veszve, ahogy teste végre megkönnyebbül. A csilingelő zúgáson keresztül, amit hall, mintha egy megnyugtató dörmögő hang dicsérné, szintén zihálva. Dave gondolt saját idegei és teste megnyugtatására is, miközben alapos nyelve az alélt társa hasát és ágyékát tisztítja meg annak nedveitől, a többször használatos törülközőt használja saját keze és ágyéka megszárítására.
Amint dünnyögve kedvére nyalogatta a még mindig remegő testet mellé fekszik és magához öleli. A szőke fiú még mindig sokkban tűri, hogy fürtjeit, hátát cirógassa. De nemsokára visszatér a valóságba. Elpirult arcát megpróbálja az őt a karjaiban tartó elől elrejteni. Meglepően tapintatosan Dave nem tesz kaján megjegyzéseket, bár a szeme csillogása arról árulkodik, hogy a nyelve hegyén van pár csípős szófordulat. Mégis csak óvatosan megmozdítja és egy közös zuhanyt indítványoz, lepecsételve szavait egy lassú érzelmekkel telt csókkal.
A tusolás minden hátsó gondolattól mentes, Mart még mindig magába révedve törli újból felfedezett testét, merengve a textil friss illatán ezen a lepukkant helyen. Társa magára hagyta az épületben, míg valami kaját vadászik le a sarki fűszerestől, ahogy fogalmazott. Most jól esik a kis magány. És a bizalom is, hiszen a suhanc a személyes holmijával hagyta öt. Ismét a falat figyeli. Igen, ezt látta társában bujkálni, mintha a benne élő vadság külön életre kelt volna saját személyiséggel.
Ahogy közelebb lép megbotlik a kis üvegcsében, ami a padlón hever. Felveszi, automatikusan, hogy az asztalra tegye. Szeme akaratlanul is megakad a címkén: ESSEX MEGYEI PSZIHIÁTRIA. A gyógyszer hosszú nevét ki sem bírja silabizálni. Megfordítva a hátsó címkén az összetevők vannak felsorolva
Természetesen latinul, de a két fő alapanyagot így is felismeri. Dopamin és lithium, és andaxin mint nyugtató. Most meg kellene ijednie, hiszen egy nyilvánvalóan instabil elmével van egyedül, akiben szinte önállóan él a vadság tőle majdnem függetlenül és az antidepresszánst úgy eszi, mint a cukorkát és tömény alkohollal öblíti le. Félelem helyett azonban inkább a szíve csavarodik meg fájdalmasan, ahogy felsejlik benne a nyughatatlan élet oka, ami bizonyosan kínozza társát folyamatosan. Mellkasa elnehezül, ahogy körbe tekint a szobán a reggeli fényben.
Ez a menedéke. A szörny barlangja, ahol nem kell az álarcát viselnie. Már érti, hogy igenis nagydolog volt, hogy öt idehozta. Egyből a közelébe engedte, ugyanúgy ahogy Martin is ösztönösen megbízott benne. A felismerése a furcsa spirituális kapocsnak túl sok így hirtelen. Inkább kimegy a David személyiségét, illatát őrző szobából.
Alig néhány percig tudja csak emészteni az érthetetlenült feltörő fájdalmat, amikor a kisfiúsan mosolygó kamasz belép a konyhába egy barna papírzacskót ölelve
- Mi az Göndi? Megbántad? - lép közel hozzá miután lepakolt a pultra, megsimítva kézfejével gondterhelt arcát. Martin gondolkodás nélkül a nyakába veti magát, válla gödrébe rebegi, hogy mennyire hálás, amiért a közelébe engedte és annyira figyelt rá. Dave két tenyerébe fogva arcát emeli el fejét magától, hogy tekintetét összefonhassa saját szomorúan csillogó szemeivel. Értik egymást. Érzik a másik minden rezdülését mintha egymás régen elveszett részei volnának.
- Ez az igazi otthonom és lehet a tiéd is - kis fejrázás mellett jelenik meg félmosolya - Már azon sem lepődnék meg, ha a kezed is megkértem volna az éjjel, jól megzavartál a kígyó szemeiddel - próbálja elviccelni, de ahogy hatalmasakat nyel, az elárulja zavarát.
Nagyot cuppantva homlokára lép el tőle, hogy elterelje a témát a reggelire. Meleg péksüteményt rak ki tálcára elé, egyet elvéve kezd kávét készíteni. Nyugodtan esznek mintha valóban egy összenőtt pár lennének, akik megvitatják a tegnapi időjárást a reggeliző asztalnál. Martin mesél a bankról Dave pedig a punkokról, hogy ki mennyit tud kikkel szokott zenélni stb. Ebbe az idillbe lép be a vörös tarajos Mark. Dave arca felragyog a két barát hangosan nevetgélve ugratja egymást, majd a baráti ölelésből szenvedélyes mohó csók lesz. A szőke fiúnak el kell fordulnia, mint a féltékeny feleségnek, szája megtelik a keserű ízzel. Hiába tudja az eszével, hogy Mark igenis előtte van és, hogy, ahogy beszélték, aki biszexuális az poligám is, és hiába tudja, hogy semmilyen kapcsoltról nincs közöttük szó, ahogy végtére meg is egyeztek. Mégis a hirtelen szembesítés mindezzel fáj.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés