12. fejezet

Pár nap múlva már túl is estek a szerződés aláírásán és a fiúk találkoztak egy kis ötletbörzére, majd aznap később a német bandának is volt némi ideje egy találkára. Addig is Dave és Mart tisztázták a dolgokat Jonathannal, aki egyedül hagyta őket, míg a banda meg nem érkezik. A fiúk megbeszélték a dalszövegötleteiket és a zenét, amit az utóbbi pár napban hallgattak. Abban egyetértettek, hogy ezúttal az elektronikus zene miatt másképp kell megközelíteniük ezt a munkát. Ez egy kicsit közelebb állt Martin ízléséhez, nem úgy, mint korábban a rocker csajokkal, az egyértelműen Dave asztala volt.
- Huh huh huh, igen – nevetett fel Dave a papírok fölül – Én vagyok a rock sztár típus – kacsontott Martra, aki vele nevetett.
- Nos, a rosszfiús image-ed elég jó – biccentett.
- Elég jó? Briliáns! – egyenesedett ki és düllesztette ki büszkén a mellkasát.
- Oké, azért ne legyél öntelt – fordult felé Mart, ahogy az asztalnál ültek.
- Most miért mondod? Színésznek kellett volna mennem. Mindenkit évekig sikerült megtévesztenem az igazi énemmel kapcsolatban… - gondolkodott hangosan és Mart megérezte a változást a hangulatában. Nem tudta megállítani magát és vigasztaló gesztusként Dave kezére tette a sajátját. Az utóbbi pár fájdalmasan hosszú nap alatt vágyott rá, hogy újra megérinthesse. Már alig várta a találkozót. Annyira akarta már látni a sötéthajú férfit! És most itt voltak és Mart érezte a férfi bőrének forróságát a tenyere alatt.
- Hé, de most itt vagyok és… ha velem vagy, önmagad lehetsz… persze csak ha egyedül vagyunk – jegyezte meg halkan és óvatosan. Mart nem volt teljesen biztos benne, hogy mi is folyt közöttük, mert még nem beszéltek róla.
- Szóval… már nem vagy mérges rám? – keresték a sötétzöld szemek a világosabbakat.
- Nem.
- Akkor jó. Jó ezt tudni… - mosolygott gyengéden és megfogta Mart kezét, hagyva, hogy tekintete egy hosszú pillanatig a kezeiken nyugodjon. – Szóval… tényleg kipróbálnád?
- Veled? Nem csak kipróbálnám, Dave… - vigyorodott el.
- Jézus, Göndi! – kuncogott fel és máris jobban érezte magát a buta vicctől. – Nem, arra gondolok, ami most éppen történik köztünk… - folytatta és egy kicsit bizonytalannak tűnt.
- Miért aggódsz, David?
Mart tekintetét vizslatta, majd felsóhajtott, mikor látta, hogy a férfi tényleg tudni akarta, hogy mit gondol erről. – Azt hiszem… egyszerűen én sem akarom elcseszni ezt. És az igazat megvallva egy kicsit félek…
- Mitől? Tőlem?
- Nem, nem tőled… vagy legalább is nem gondolnám, hogy tőled. Tudod, hogy még magam elől is bujkáltam ezekben az években és ez nagy változás nekem… nekünk, szerintem. És…
- Értem, nem kell többet mondanod. Én is így érzek. Olyan, mintha megint kisiskolás lennék az első randin, vagy valami hasonló… Noha még mindig jobban állok, mert még nem hánytam – vont vállat.
- Miiiiiii? – nézett rá elkerekedett szemekkel Dave – Te tényleg rókáztál az első randidon?!
- Nem vagyok büszke rá, de ja. Marha ideges voltam, mert nem épp a népszerű fiúk közé tartoztam és ez a csaj tényleg dögös volt, aki, valamiféle ismeretlen okból kifolyólag, érdeklődött irántam – nevetett.
- Csak azt ne mondd, hogy őt hánytad le!
- Neeem, úton a találkahely felé történt.
- Éééés? Mi történt?
- Szerencsére volt nálam egy kis víz meg rágógumi és a randi is jól sikerült. Még csókolóztunk is – vigyorgott büszkén – Aztán pár további randi után megdugtam – mondta nyugodtan és el kellett mosolyodnia a píron, ami megjelent Dave arcán a szókimondása miatt.
- Ez annyira szuper! – mosolygott vissza.
- Édes vagy, amikor elpirulsz… - jegyezte meg Mart és megszorította a másik férfi kezét.
- Uhm, igen… köszi – köszörülte meg a torkát. – Szóval… azt mondod, hogy megpróbálhatnánk?
- Igen, szerintem. Vonzódunk egymáshoz, és úgy hiszem, hogy épp elég ideig éltünk természetünk ezen fele nélkül, nem gondolod?
- Persze. És a családod?
- És a tiéd? – kérdezett vissza Mart.
- Nem kell tudniuk róla, egyelőre.
- Ugyanez nálam.
- És… szerintem nem kéne túlságosan elsietni a dolgokat, mert ez nagy lépés és új dolog mindkettőnknek, mármint egymással.
- Egyetértek – biccentett Mart – Vegyük szép lassan a dolgokat.
Egy jó darabig csak egymást figyelték, aztán Martin lassan odahajolt, hogy gyengéden megcsókolja. Majdhogynem félénk csók volt, de mindketten reszketni kezdtek tőle. Már mindkettejük számára egyértelmű volt, hogy nagyon erősen működött köztük a vonzalom.

Hamarosan a német banda és a menedzserük meg is érkezett Keslerrel. Mart és Dave előadta nekik az ötleteiket és meghallgatták a trió elképzeléseit a teljes albumról. A srácok jegyzeteltek, bólintottak és gyorsan lerendezték a dolgokat a németekkel, mert mint kiderült, a bandának mennie kellett egy fotózásra, amit az utolsó percben szerveztek le nekik. Bocsánatot kértek és megígérték, hogy tartják a kapcsolatot és már távoztak is.
- Bocsi srácok, de tudjátok milyen az, ha egy fiatal banda turnézik. Valami mindig közbejön – veregette meg John a vállaikat, ahogy a két férfi még mindig az asztalnál ült. – Ebben az esetben nekem is rohannom kell, hogy elintézzek pár dolgot. Ti meglesztek?
- Mi? Ja persze – mélázott Dave elgondolkodva és Mart csak egy igent morgott, máris pár soron gondolkodva.
Kessy ismerte már őket eléggé ahhoz, hogy lássa: művészoldaluk máris előtört, így ott hagyta őket a konferenciateremben. Mart máris jegyzetelt, míg Dave hümmögött valamit az orra alatt.
Beletelt egy kis időbe, mire a sötéthajú férfi rájött, hogy egyedül vannak és az egész délutánjuk szabad. Ledermedt ettől a gondolattól és Martinra pillantott, aki nagyon erősen koncentrált a munkájára. Dave egy darabig csak nézte őt halványan mosolyogva. Most már valamiféleképp összetartoztak, és nem csak a munka miatt… Tekintete itta magába a kócos szőke tincsek, a hosszú szempillák, az egyenes orr és a csókolni való telt ajkak látványát. A toll, amivel az utóbbi 20 percben játszott az asztalra esett, ahogy előre hajolva rákönyökölt a szélére.
- Melyik a kedvenc pózod? – kérdezte mélyebb hangon. Egyszerűen tudnia kellett ezeket a dolgokat róla!
Martin ledermedt. Először azt hitte, hogy valamit rosszul hallott, de ahogy az enyhén elsötétedett szemekbe nézett, rájött, hogy Dave tényleg ezt kérdezte. Egy kicsit elgondolkodott, majd belement a játékba. – Kutyapóz – vont vállat – Az jó mély behatolást tesz lehetővé. A tiéd?
Dave nagyot nyelt, ahogy elképzelte Martot abban a helyzetben. – Ha az oldalamon fekszem a partneremmel és hátulról megdughatom. De az igazat megvallva, sok pózt kedvelek… - nyalta meg a száját egy mocskos pillantással.
- Huh huh, értem… Szóval akkor tényleg egy mocskos kis ribanc vagy az ágyban, pont ahogy gondoltam – emelte meg Mart az egyik szemöldökét.
- Uh… ne mondj nekem ilyeneket, mert mindig felizgat – sóhajtott boldogan. – Fétisek?
- Igen, van pár – bólintott Mart a ceruzájával játszadozva. – Szeretem a BDSM-et, a bőrt, volt egy időszakom, mikor kicsit beöltöztem – nevetett fel – Szeretem az ostorokat és mindenféle játékszert… Ezek a legfontosabbak. És nálad mi a helyzet?
- Szóval akkor te is nagyon mocskos fiú vagy – vigyorgott Dave szélesen – Szeretem a bőrt, az ostorokat, a karmolásokat, a fojtogatást és az apuci típust… te szent szar, nem emlékszem minden fétisemre! – röhögött fel hangosan.
- Huh huh huh. Igen, nálam is ez a helyzet – nevetett vele Mart is, majd elgondolkodott egy pillanatra – Hm… azt mondod, hogy az apuci típust szereted… de közben domináns is vagy, nem igaz?
- Nos igen, de van bennük valami… talán az izmaik meg a sötét hajuk meg a mellkas-szőrzetük vagy nem tudom… amiktől remegni kezd a térdem – vont vállat. – És amikor tini voltam, szerettem idősebb pasikkal játszadozni. Egyszerűen imádták, mikor megadtam nekik, amit érdemeltek… Nem csak a zene csalt a meleg bárokba Basildonban. Imádtak engem és a többségük a Mesterüknek tekintett… - pillantott az asztalra és felsóhajtott.
- Tényleg nagyon szeretted, hogy figyeltek rád, igaz?
- Hogyan…? Nos, igen – pirult el kicsit.
- Nem gond. Én a dolgok másik feléről ismerem az érzést. Hálásnak éreztem magam, mikor egy erős mestert szolgálhattam – vont vállat. – Érezni az örömet, ahogy az adrenalin végigszáguld az ereimben, miközben megkötözött és büntetett egy gyönyörű és ínycsiklandó férfi… Basszus, már csak ahogy rágondolok, beindulok… - suttogta a végén.
- Akkor miért hagytad abba ezt az életformát? Nem volt rá lehetőség, hogy ilyen klubokba járj miután családot alapítottál?
- Megtaláltam Sue-t, aki betöltötte számomra ezt a szerepet. Nagyon szigorú Úrnő és sok mocskosságot csináltunk együtt. Tud arról, hogy biszex vagyok és… nos… nem egyszer dugott eszméletlenre. Szóval… valahogy „normális életet” akartam élni, de azt hiszem egyértelmű, hogy nem volt egy jó ötlet elnyomnom ezt az oldalamat.
- Baromira értem, hogy miről beszélsz… - bólintott és tekintete még sötétebbre váltott – Szóval… szereted a durva szexet is, mi?
- Igen, teljes mértékben – vigyorgott és elméje máris mérföldekkel járt előtte, elképzelve magát Dave alatt, ahogy fogadja a kemény lökéseit…
- Tudod… ez nagy megkönnyebbülés, hogy most már szabadon beszélhetek ezekről! – dőlt hátra székében nagyot sóhajtva. Mióta az államokba költöztem, soha nem mertem ilyeneken gondolkodni. Nem engedtem meg magamnak. De most… most már kicsit szabadabbnak érzem magam neked köszönhetően! – mosolygott rá a másik zenészre. – Szóval… mit szeretnél csinálni? Az egész délután a miénk…

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés