19. fejezet

- Szerintem kev�sb� lelkesen k�ne �nekelned. V�gt�re is ez a leglassabb �s legs�t�tebb sz�m az albumon – mondta Dave elnyomva a csikkj�t.
- Igen, igaza van – b�lintott a banda t�bbi tagja.
- Igen, �gy val�sz�n�leg jobban hangzana… - vakarta meg Stefan az �ll�t, a kez�ben tartott pap�rra f�kusz�lva – K�szi.
- Ez�rt vagyunk itt – vont v�llat Dave �s hagyta, hogy tekintete Mart fel� kalandozzon, aki valamit �pp magyar�zott a n�met banda szintis�nek, aki p�rszor b�lintott �s �ll�tgatott p�r gombon a hangszer�n.
Ezek voltak az utols� munk�val t�lt�tt napjaik a band�val. M�r csak p�r vok�lr�sz maradt, meg az utols� sim�t�sok a sz�mokon. Dave �r�lt, hogy az egy�ttes a seg�ts�g�ket k�rte, hogy legyenek ott, mikor az �nekes Stefan fel�nekli a sz�vegeket. A tan�csaik hasznosnak bizonyultak a nem annyira tapasztalt sr�coknak, �s a dalok kezdt�k felvenni v�gs� form�jukat. De ez azt jelentette, hogy hamarosan nem lesz t�bb dolguk �s neki haza kell mennie. Dave �s Mart nem igaz�n besz�lt err�l, de ez be�rny�kolta utols� egy�tt t�lt�tt napjaikat. Tudta, hogy Mart minden percet vele akart t�lteni, de a csal�dja – k�l�n�sen a feles�ge – megnehez�tette neki, hogy ell�gva otthonr�l megl�togathassa Dave-et.
De mindketten �szrevett�k, hogy a szeretkez�seik sokkal kapkod�bbakk�, az �rint�seik �s cs�kjaik pedig sokkal s�rget�bbekk� �s k�ts�gbeesettebbekk� v�ltak. �s mikor lementek a BDSM klubba �s megl�togatt�k a h�ts� szob�kat, alig-alig vett�k le egym�sr�l a kez�ket, s egy�ttl�teik izzadt, d�h�s �s vad szexbe torkolltak. Tudta, hogy mindketten n�mi fesz�lts�gt�l pr�b�ltak �gy megszabadulni, de minden egyes nappal nehezebb volt tettetni, hogy minden rendben van. Sz�ve �sszeszorult, ahogy m�g egyszer lopva a g�nd�r f�rfi ismer�s alakj�ra pillantott, aki �pp k�vette Stefant a hangszigetelt szob�ba.

---

K�s�bb aznap Jonathan beugrott, hogy al��rasson p�r pap�rt Dave-vel �s Martinnal, �s hogy megn�zze, hogyan halad a munka. Miut�n a s�t�thaj� f�rfi al��rta a pap�rokat, John odas�t�lt Martinhoz �tadni azokat.
- Ahogy n�zem, el�g k�zel ker�ltetek egym�shoz Dave-vel… - kezdte �s a toll egy pillanatra meg�llt Martin kez�ben.
- Mire gondolsz? – k�rdezte feln�zve, s tudta a hangs�lyb�l, hogy Kessy mosolyog a bajsza alatt.
- �gy �rtem, j�l dolgoztok egy�tt. J� az �sszhang, mi? – kuncogott mag�nak halkan �s Martin �rezte a rejtett �zenetet a szavai m�g�tt.
- Ja, igaz – v�laszolta r�viden �s hirtelen zavarban �rezte mag�t. – Tess�k – adta vissza a pap�rokat Johnnak �s azt k�v�nta, hogy menjen m�r el olyan messzire amennyire csak lehet, miel�tt tinil�nyk�nt elkezdene itt pirulgatni.
P�r pillanatig a menedzsere cs�ndesen m�regette egy kis mosollyal a sz�ja szeglet�ben.
- Mi van? Van m�g valami? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Mart.
- Ami azt illeti, van… - h�zott ki egy pap�rt a mapp�j�b�l �s az asztalon fel� cs�sztatta.
- Ez mi? – vette fel �tfutva a sorokat.
- Tudod, a szemeim �s a f�leim nyitva vannak �s kiv�lasztottam p�r lehet�s�get – intett a pap�r fel� – lehets�ges j�v�beli munk�k. Kett�t�knek.
- Oh…
- Sz�val… - hajolt kicsit k�zelebb lehalk�tva a hangj�t – nem kell szomorkodnod, m�g van rem�ny… - pillantott Dave-re, majd vissza Martra, s egy mocskos mosollyal kacsintott, majd felegyenesedve megveregette a led�bbent zen�sz v�ll�t miel�tt elt�nt volna.
- John, de mocsok vagy… - morogta �s lepillantva a list�ra f�lbehajtotta s zsebre v�gta azt.

---

Martin becsukva az ajt�t Stefan ut�n nagyot s�hajtva fordult meg. A banda v�gleg elb�cs�zott. K�rben�zett a kis st�di�ban �s Dave-et figyelte, ahogy �sszeszedett �s rendszerezett p�r gy�r�tt pap�rt – a nyomtatott verzi�it a dalsz�vegeknek. V�lt�sk�nt n�mi nyugtat� jazz zene sz�lt a h�tt�rben a munk�val t�lt�tt hossz� �r�k ut�n.
- Sz�val, szerintem m�g k�t vagy h�rom nap kell az ut�munk�latokra �s hivatalosan is k�sz lesz�nk a mi r�sz�nkkel. A kicsijeinknek m�r saj�t �let�k van innent�l fogva – mosolygott a dalsz�vegeikre gondolva.
- Igen, kirep�ltek a f�szekb�l – jegyezte meg Dave halkan, k�z�mb�s hangon �s egy kis mosolyt is er�ltetett az arc�ra, de m�g mindig a pap�rokra f�kusz�lt.
Martin csak figyelte fesz�lt h�t�t az ajt�b�l �s cs�ndben maradt. Dave sem mozdult, csup�n az �rt�kes id� folyt el mellett�k a hangsz�r�kb�l sz�l� puha hangokkal egy�tt.
A sz�ke zen�sz hossz� id� ut�n megk�sz�r�lte a tork�t – Sz�val akkor azt hiszem, m�ra befejezt�k…
- �gy t�nik.
- Akkor tal�n haza k�ne mennem. Calo sz�linapja van, be kell ugranom m�g a tort�j��rt hazafel�.
- Persze. Boldog sz�linapot neki – mondta Dave ujjbegyeivel v�gigsim�tva a legfels� dalsz�vegen.
- Megmondom neki – b�lintott �s v�rt egy percet, majd a s�t�tbarna dzsekije ut�n ny�lt, ami az egyik k�zeli sz�ken l�gott.
- Mart… - hallotta a rekedt m�ly hangot.
- Igen, David?
- Hi�nyozni fog ez az eg�sz. Ez a munka. London. Az �j bar�taim… - fordult meg lassan �s a vil�gosz�ld szemekbe n�zett. Tekintete t�kr�zte a szomor� �rz�seket, amik benne kavarogtak. - … �s… borzalmasan fogsz hi�nyozni te is – ny�gte ki majdnem megfulladva a gomb�ct�l a tork�ban.
Csent telepedett r�juk �s az �nekes tiszt�n l�tta, ahogy Martin arca m�g ink�bb els�t�t�l. Oda sem figyelve f�l k�zzel tov�bb simogatta az asztalon a pap�rokat, m�g mindig azokba a m�ly szemekbe b�mulva.
- Nekem is hi�nyozni fogsz, Dave – mondta v�g�l. Teh�t m�gis elj�tt az id�, amikor az elv�l�sukr�l kell besz�lni. „A pokolba! Senki sem mondta, hogy ez ennyire fog f�jni…” – gondolta a g�nd�r f�rfi.
- �s… mivel az id� k�zel�t… - folytatta Dave odas�t�lva szeret�j�hez �s nagyot nyelt, mikor m�r el�tte �llt. Im�dta, ahogy ez az alacsony f�rfi feln�zett r�. Ez�ttal a k�rd�s �s az �sszezavarodott �rz�sek tiszt�n l�tszottak G�ndi szemeiben. – Lenne egy k�r�sem.
- Milyen k�r�s? – r�ncolta szem�ld�k�t.
- Ne agg�dj, semmi rossz – mosolyodott el, s megfogva egyik kez�t �sszefonta ujjaikat. – Nem mondhatom el, de meg kell �g�rned, hogy megteszed a kedvem�rt.
- De… nem tudom. Nem tetszik ez nekem, Dave… Tudod, hogy szeretek tudni az ilyenekr�l miel�tt b�rmit is mondan�k… - kezdte, de az �nekes szomor� tekintete elhallgattatta.
- K�rlek, baby… �g�rem, hogy semmi rossz dolog. Csak �g�rd meg, hogy megteszed nekem. K�rlek… - szor�totta meg Mart kez�t.
- De mikor fogom meg…
- Miel�tt visszamegyek NYC-be. K�rlek, Mart…
A sz�kes�g egy darabig csak figyelte, majd b�lintott. – J�l van, meg�g�rem – �s m�ris kicsit jobban �rezte mag�t, ahogy �szrevette a halv�ny mosolyt felt�nni szeret�je arc�n miel�tt v�ltottak volna egy gyeng�d cs�kot.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s